Ma délben, Húsvét ötödik vasárnapján, XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elmondja a Regina Caeli imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imát:

Kedves Testvéreim, jó vasárnapot!

A húsvéti időben, a születő Egyházhoz hasonlóan, visszatérünk Jézus azon szavaihoz, amelyek szenvedése, halála és feltámadása fényében nyerik el teljes értelmüket. Ami korábban elkerülte a tanítványok figyelmét, vagy zavart keltett bennük, az most felszínre kerül az emlékezetükben, lángra lobbantja a szívüket és reményt ad.

A mai vasárnapon hirdetett evangélium (Jn 14,1–12) a Mester és övéi között az utolsó vacsorán zajló párbeszédbe vezet be minket. Különösen egy olyan ígéretet hallunk, amely már most bevon bennünket feltámadásának misztériumába. Jézus azt mondja: „Amikor majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (3. vers). Az apostolok így fedezik fel, hogy Istenben mindenki számára van hely. Közülük ketten már a Jézussal való legelső találkozásukkor megtapasztalták ezt a Jordán folyónál, amikor Ő észrevette, hogy követik, és meghívta őket, hogy töltsék nála azt a délutánt (vö. Jn 1,39). Most is, a halál küszöbén, Jézus egy házról beszél, ezúttal azonban egy igen tágasról: ez az Ő Atyjának és a mi Atyánknak a háza, ahol mindenkinek jut hely. A Fiú úgy mutatja be önmagát, mint a szolgát, aki előkészíti a szobákat, hogy minden fivér és nővér megérkezve készen találja a sajátját, és érezze: kezdettől fogva várták, és végre hazatalált.

Szeretteim! A régi világban, amelyben utunkat járjuk, a figyelmet még az exkluzív helyek, a kevesek számára elérhető élmények és azon kiváltságok vonzzák, hogy beléphetünk oda, ahová senki más. Ezzel szemben az új világban, amelybe a Feltámadott vezet minket, az a legértékesebb, ami mindenki számára elérhető. Ám ezáltal nem veszít vonzerejéből – éppen ellenkezőleg: ami mindenki előtt nyitva áll, az ad immár örömet. A versengés helyét a hála veszi át, a befogadás eltörli a kirekesztést, a bőség pedig többé nem jár egyenlőtlenséggel. Mindenekelőtt pedig: senkit sem tévesztenek össze mással, és senki sem vész el. A halál azzal fenyeget, hogy eltörli a nevet és az emlékezetet, de Istenben végre mindenki önmaga lehet. Valójában ezt a helyet keressük egész életünkben, s néha bármire készek vagyunk, csak hogy egy kevés figyelmet és elismerést kapjunk.

„Higgyetek!” – mondja nekünk Jézus. Íme a titok! „Higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem is!” (Jn 14,1). Éppen ez a hit szabadítja fel szívünket a birtoklás és a szerzés kényszere alól, s abból a csalfa vágyból, hogy rangos pozíciót hajszoljunk azért, hogy érjünk valamit. Isten misztériumában – amely a valódi valóság – mindenkinek már most végtelen értéke van. Azzal, hogy úgy szeretjük egymást, ahogy Jézus szeretett minket, ezt a bizonyosságot adjuk át egymásnak. Ez az új parancsolat: így előlegezzük meg a mennyországot a földön, és nyilvánvalóvá tesszük mindenki számára, hogy sorsunk a testvériség és a béke. A szeretetben ugyanis a testvérek sokasága közepette mindenki felfedezi, hogy ő egyetlen és megismételhetetlen.

Kérjük tehát a Szentséges Szűz Máriát, az Egyház Anyját, hogy minden keresztény közösség mindenki előtt nyitva álló otthon legyen, amely figyelmet szentel minden egyes embernek.

A Regina Caeli után

Kedves Testvéreim!

Elkezdődött a május: az egész Egyházban megújul az öröm, hogy Édesanyánk, Mária nevében találkozhatunk, különösen azért, hogy közösen imádkozzuk a rózsafüzért. Újraéljük azoknak a napoknak az élményét Jézus mennybemenetele és Pünkösd között, amikor a tanítványok az utolsó vacsora termében egybegyűlve hívták a Szentlelket: a Szentséges Szűz ott volt közöttük, és szíve őrizte azt a tüzet, amely mindenki imádságát éltette. Imáikba ajánlom szándékaimat, különösen az Egyház közösségéért és a világ békéjéért.

Ma ünnepeljük az UNESCO védnökségével zajló sajtószabadság világnapját. Sajnos ezt a jogot gyakran megsértik, olykor nyíltan, máskor burkolt módon. Emlékezzünk meg a számos újságíróról és tudósítóról, akik a háborúk és az erőszak áldozataivá váltak.

Szeretettel köszöntöm mindannyiótokat, római hívek és számos országból érkezett zarándokok!

Köszöntöm a Szent Szívekről nevezett Ferences Nővérek iskoláinak tanárait – szerzetesnőket és világiakat egyaránt –; továbbá a Madridból, Granadából, Minneapolisból és Malajziából érkezett hívőket; valamint azokat a peruiakat, akik Rómában az arequipai „Virgen de Chapi” Egyesületet alkotják.

Köszöntöm a „Meter” Egyesületet, amely harminc éve kötelezte el magát a kiskorúak védelmére a visszaélések csapása ellen, bevonva az egyházi és a polgári közösséget, nevelve az áldozatokhoz való közelségre és a megelőzésre. Köszönöm a szolgálatukat!

Örömmel köszöntöm a padovai hívőket, a „Gruppo Giovani Valdaso” csoportot és a piossascói Kamilliánus Közösség „Punto Giovani” ifjúsági csoportját; a Noale-i Helytartóság Katolikus Akcióját, a verolanuovai és cadignanói fiatalokat, a Coredo-Predaia ifjúsági kórust, valamint a trapani Fardella–Ximenes Gimnázium diákjait.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media