Ma délben, XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elmondja a Regina Caeli imádságot a Szent Péter-téren egybegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.

A Szentatya szavai a Mária-imádság előtt:

Testvéreim, jó napot és szép vasárnapot kívánok!

Miközben folytatjuk utunkat a húsvéti időben, az Evangélium ma Jézus szavait idézi fel nekünk, aki önmagát egy pásztorhoz, majd a juhok akoljának kapujához hasonlítja (vö. Jn 10,1–10).

Jézus szembeállítja egymással a pásztort és a tolvajt. Kijelenti: »Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló« (1. v.). Később pedig még világosabban fogalmaz: »A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen« (10. v.). A különbség egyértelmű: a pásztort különleges kötelék fűzi juhaihoz, ezért a kapun lép be az akolba; ha viszont valakinek át kell másznia a kerítésen, az bizonyosan tolvaj, aki el akarja orozni a juhokat.

Jézus azt mondja nekünk: baráti kötelék fűzi hozzánk. Ismer minket, a nevünkön szólít, vezet bennünket, és amint a pásztor teszi juhaival, keresésünkre indul, ha elveszünk, és bekötözi sebeinket, ha betegek vagyunk (vö. Ez 34,16). Jézus nem azért érkezik, mint a tolvaj, hogy ellopja életünket és szabadságunkat, hanem azért, hogy az igaz ösvényeken vezessen minket. Nem azért jön, hogy hatalmába kerítse vagy megtévessze lelkiismeretünket, hanem hogy megvilágítsa azt bölcsességének fényével. Nem azért jön, hogy beszennyezze földi örömeinket, hanem hogy megnyissa azokat egy teljesebb és maradandóbb boldogság felé. Akik rábízzák magukat, nincs mitől tartaniuk: Ő nem elnyomja életünket, hanem azért jön, hogy bőségben adja azt nekünk (vö. 10. v.).

Testvéreim, arra kaptunk meghívást, hogy elgondolkodjunk, és mindenekelőtt éberen őrizzük szívünk és életünk belső udvarát, mert aki belép oda, az vagy megsokszorozhatja az örömünket, vagy – mint egy tolvaj – elrabolhatja azt. A »tolvajok« sokféle arcot ölthetnek: ők azok, akik a látszat ellenére megfojtják szabadságunkat, vagy nem tartják tiszteletben méltóságunkat; azok a meggyőződések és előítéletek, amelyek megakadályozzák, hogy derűs tekintettel nézzünk másokra és az életre; azok a téves eszmék, amelyek rossz döntésekre sarkallnak minket; a felszínes vagy fogyasztói életmódok, amelyek belülről kiürítenek, és arra kényszerítenek, hogy mindig önmagunkon kívül éljünk. És ne feledkezzünk meg azokról a »tolvajokról« sem, akik a föld erőforrásainak kifosztásával, véres háborúk kirobbantásával vagy a gonoszság bármilyen formájú táplálásával nem tesznek mást, mint elrabolják tőlünk a békés és derűs jövő lehetőségét.

Feltehetjük magunknak a kérdést: kiknek akarjuk hagyni, hogy vezessenek bennünket életünkben? Kik azok a »tolvajok«, akik megpróbáltak behatolni belső udvarunkba? Sikerrel jártak, vagy képesek voltunk visszaverni őket?

A mai Evangélium arra hív minket, hogy bízzunk az Úrban: Ő nem azért jön, hogy elvegyen tőlünk bármit is, sőt: Ő a Jó Pásztor, aki megsokszorozza az életet, és bőségesen adja azt nekünk. Szűz Mária kísérjen minket mindig utunkon, és járjon közbe értünk és az egész világért!

A Regina Caeli után

Kedves Testvéreim!

Ma van a csernobili tragikus baleset 40. évfordulója, amely mély nyomot hagyott az emberiség lelkiismeretében. Ez az esemény mementóként figyelmeztet az egyre nagyobb hatalmú technológiák alkalmazásában rejlő kockázatokra. Isten irgalmába ajánljuk az áldozatokat és mindazokat, akik még ma is viselik a következményeket. Kívánom, hogy a döntéshozatal minden szintjén mindig a megkülönböztetés és a felelősség kerekedjen felül, hogy az atomenergia minden felhasználása az életet és a békét szolgálja.

Most pedig hozzátok fordulok, rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok: Isten hozott benneteket!

Köszöntöm a Szent György Lovagrend lovagjait és dámáit, a Habsburg–Lotharingiai-ház európai rendjét. Köszöntöm az ukrajnai Brovari „Malva” tánccsoportjának gyermekeit; a szlovákiai Nagyszombati Főegyházmegye Cantica Sacra kórusát; a Bécsből, Madridból és a Kanári-szigetekről érkezett híveket; valamint a lisszaboni „São Tomás” iskola vezetőit és tanárait.

Köszöntöm a Val Camonica-i (Bresciai egyházmegye) fiatalok népes csoportját, valamint Biadene és Caonada kis ministránsait; ugyanígy a Trevisóból, Vicenzából, Crotone-Cariatiból, Oriából és Leccéből érkezett híveket, továbbá az Isteni Irgalmasság Apostolai Társulás konferenciájának résztvevőit.

Külön köszöntöm a Római egyházmegye új áldozópapjainak családtagjait és barátait, akiket ma reggel szenteltem a Szent Péter-bazilikában: kísérjétek mindig imádságaitokkal az Evangéliumnak e fiatal szolgáit!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media