Ma délben, nagyböjt negyedik vasárnapján, XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elmondja az Úrangyala-imádságot a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel a Mária-imát bevezette:

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A nagyböjt negyedik vasárnapjának evangéliuma egy születése óta vak ember meggyógyításáról szól (vö. Jn 9,1-41). Ezen epizód szimbolikáján keresztül János evangélista az üdvösség misztériumáról beszél nekünk: miközben sötétségben voltunk, miközben az emberiség a sötétben járt (vö. Iz 9,1), Isten elküldte Fiát a világ világosságaként, hogy megnyissa a vakok szemét és megvilágítsa életünket.

A próféták előre hirdették, hogy a Messiás megnyitja a vakok szemét (vö. Iz 29,18; 35,5; Zsolt 146,8). Jézus maga is igazolja küldetését, amikor rámutat: „a vakok visszanyerik látásukat” (Mt 11,4); s így mutatkozik be: „Én vagyok a világ világossága” (Jn 8,12). Valójában elmondhatjuk, hogy mindannyian „születésünktől fogva vakok” vagyunk, mert önerőből nem vagyunk képesek mélyrehatóan látni az élet misztériumát. Isten ezért lett testté Jézusban, hogy emberségünk sárja, az ő kegyelmének leheletével átitatva, új fényt kapjon – azt a fényt, amely képessé tesz bennünket arra, hogy végre az igazságban lássuk meg önmagunkat, felebarátainkat és Istent.

Figyelemre méltó, hogy az évszázadok során elterjedt, és napjainkban is élő vélekedés szerint a hit egyfajta „ugrás a sötétbe”, a gondolkodásról való lemondás lenne, így a hívő lét nem más, mint „vakon” való hit. Az evangélium ezzel szemben azt tanítja, hogy a Krisztussal való találkozáskor a szemek megnyílnak; olyannyira, hogy a vallási vezetők kitartóan kérdezik a meggyógyult vakot: „Hogyan nyíltak meg a szemeid?” (Jn 9,10); majd ismét: „Hogyan nyitotta meg a szemedet?” (26. vers).

Testvéreim! Mi is, akiket Krisztus szeretete meggyógyított, arra vagyunk hívva, hogy „nyitott szemmel” éljük meg kereszténységünket. A hit nem vak cselekedet, nem az ész feladása, és nem is valamiféle vallási bizonyosságba való elrejtőzés, amely eltereli tekintetünket a világról. Éppen ellenkezőleg: a hit segít bennünket abban, hogy „Jézus nézőpontjából, az ő szemével lássunk: részesedés ez az ő látásmódjában” (Lumen fidei enciklika, 18), és éppen ezért arra indít bennünket, hogy „nyissuk ki a szemünket” – ahogyan Ő tette –, különösen a mások szenvedéseire és a világ sebeire.

Ma különösen – az emberi szív számos kérdése, valamint korunkat meghatározó igazságtalanságok, erőszak és szenvedés drámai helyzetei közepette – szükség van egy éber, figyelmes és prófétai hitre: olyan hitre, amely felnyitja szemünket a világ sötétségeire, és a béke, az igazságosság és a szolidaritás iránti elkötelezettség révén elviszi oda az evangélium világosságát.

Kérjük Szűz Máriát, hogy járjon közben értünk, hogy Krisztus világossága megnyissa szívünk szemét, s így egyszerűséggel és bátorsággal tehessünk tanúbizonyságot Róla.

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Két hete szenvedik a közel-keleti népek a háború kegyetlen erőszakát. Ártatlan emberek ezreit ölték meg, és sokan mások kényszerültek otthonuk elhagyására. Ismételten biztosítom imádságos közelségemről mindazokat, akik elveszítették szeretteiket az iskolákat, kórházakat és lakóövezeteket ért támadásokban.

Nagy aggodalommal tölt el bennünket a libanoni helyzet. Reményemet fejezem ki, hogy olyan párbeszéd alakul ki, amely segítheti az ország hatóságait a súlyos válság tartós megoldásainak megvalósításában, minden libanoni állampolgár közös javát szem előtt tartva.

A közel-keleti keresztények, valamint minden jóakaratú férfi és nő nevében fordulok e konfliktus felelőseihez: szüntessék be a harcokat! Nyíljanak meg újra a párbeszéd útjai! Az erőszak sohasem vezethet el ahhoz az igazságossághoz, stabilitáshoz és békéhez, amelyet a népek olyannyira várnak.

Szeretettel köszöntöm mindannyiótokat, akik ma jelen vagytok a Szent Péter téren!

Külön is köszöntöm a Spanyolországból, Valenciából és Barcelonából érkezett zarándokokat, valamint a Palermóból jött híveket.

Örömmel köszöntöm a bérmálás szentségére készülő csoportokat: Bercetóból, a Parmai Egyházmegyéből; Tutóból, a Firenzei Főegyházmegyéből; valamint Torre Mainából és Gorzanóból, a Modena-Nonantolai Főegyházmegyéből. Üdvözlöm továbbá a római San Gregorio Magno-plébánia fiataljait, valamint a Bresciai Egyházmegyéből érkezett, Capriano del Colle-i és Azzano Mella-i csoportokat.

Mindenkinek áldott vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media