Ma délben a Szentatya, XIV. Leó pápa a Vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobája ablakából együtt imádkozta az Angelust a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves fivéreim és nővéreim, boldog vasárnapot!

A mai liturgiában az Örömhír egy csodálatos szakasza hangzik el, amelyet Jézus az egész emberiségnek hirdet: a boldogságok evangéliuma (Mt 5,1–12). Ezek olyan fények, amelyeket az Úr meggyújt a történelem félhomályában, feltárva az üdvösség tervét, amelyet az Atya a Fiú által, a Szentlélek erejével valósít meg.

A hegyen Krisztus átadja tanítványainak az új törvényt, amely már nem kőbe van vésve, hanem a szívekbe írva: olyan törvény ez, amely megújítja életünket, és jóvá teszi azt, még akkor is, amikor a világ szemében kudarcot vallottnak és nyomorúságosnak tűnik. Csak Isten nevezheti valóban boldognak a szegényeket és a szenvedőket (vö. 3–4. v.), mert Ő a legfőbb Jó, aki végtelen szeretettel ajándékozza önmagát mindenkinek. Csak Isten képes betölteni azok vágyát, akik békére és igazságra szomjaznak (vö. 6. és 9. v.), mert Ő a világ igazságos bírája és az örök béke forrása. Csak Istenben találnak örömre a szelídek, az irgalmasok és a tiszta szívűek (vö. 5., 7–8. v.), mert Ő várakozásuk beteljesedése. Az üldöztetésben Isten a szabadulás forrása; a hazugság idején az igazság biztos horgonya. Ezért hirdeti Jézus: „Örüljetek és ujjongjatok!” (12. v.).

Ezek a boldogságok csak azok számára maradnak paradoxonok, akik úgy gondolják, hogy Isten más, mint ahogyan Krisztus kinyilatkoztatja Őt. Aki azt várja, hogy az erőszakosak mindig uralkodni fognak a földön, azt meglepik az Úr szavai. Aki hozzászokott ahhoz, hogy a boldogság a gazdagok kiváltsága, könnyen hiheti, hogy Jézus illúziók rabja. Az igazi illúzió azonban éppen a Krisztusba vetett hit hiánya: Ő a szegény, aki életét megosztja mindenkivel; Ő a szelíd, aki kitart a szenvedésben; Ő a béketeremtő, akit egészen a kereszthalálig üldöznek.

Így világítja meg Jézus a történelem értelmét: nem a győztesek által írt történelmet, hanem azt, amelyet Isten az elnyomottak megmentésével visz végbe. A Fiú az Atya szeretetének realizmusával tekint a világra. Ezzel szemben állnak – amint Ferenc pápa mondta – „az illúzió szakemberei. Nem szabad őket követni, mert képtelenek reményt adni” (Angelus, 2019. február 17.). Isten ezzel szemben elsősorban azoknak ajándékozza a reményt, akiket a világ reménytelennek ítél és félreállít.

Ezért, kedves testvérek, a boldogságok számunkra a boldogság próbakövei lesznek, és arra indítanak bennünket, hogy feltegyük a kérdést: a boldogságot megvásárolható teljesítménynek tekintjük-e, vagy olyan ajándéknak, amelyet meg kell osztani; mulandó tárgyakban keressük-e, vagy olyan kapcsolatokban, amelyek elkísérnek bennünket. Valóban „Krisztusért” (vö. 11. v.), és az Ő erejéből válik a megpróbáltatások keserűsége a megváltottak örömévé: Jézus nem távoli vigasztalásról beszél, hanem állandó kegyelemről, amely mindig megtart bennünket, különösen a szenvedés órájában.

A boldogságok felemelik az alázatosakat, és szétszórják a gőgösöket szívük gondolataiban (vö. Lk 1,51–52). Ezért kérjük Szűz Mária, az Úr szolgálóleánya közbenjárását, akit minden nemzedék boldognak nevez.

Az Angelus után

Kedves fivéreim és nővéreim!

Nagy aggodalommal értesültem a feszültségek növekedéséről Kuba és az Amerikai Egyesült Államok, e két szomszédos ország között. Csatlakozom a kubai püspökök üzenetéhez, és arra kérem mindazokat, akik felelősséget viselnek, hogy mozdítsák elő az őszinte és hatékony párbeszédet, elkerülve az erőszakot és minden olyan cselekedetet, amely tovább növelhetné a szeretett kubai nép szenvedéseit. A Cobre-i Szeretet Szűzanyja segítse és oltalmazza annak a szeretett földnek minden gyermekét!

Biztosítom imádságomról a Kongói Demokratikus Köztársaság északi Kivu tartományában egy bányában történt földcsuszamlás számos áldozatát. Az Úr erősítse meg ezt a sokat szenvedő népet!

Imádkozzunk továbbá az elhunytakért és mindazokért, akik szenvednek az elmúlt napokban Portugáliát és Dél-Olaszországot sújtó viharok következtében. És ne feledkezzünk meg Mozambik lakosságáról sem, amelyet súlyos áradások próbálnak meg.

Ma Olaszországban van a „Háborúk és konfliktusok civil áldozatainak nemzeti emléknapja”. Ez a kezdeményezés sajnálatos módon tragikusan időszerű: nap mint nap ártatlan civilek esnek áldozatul olyan fegyveres cselekményeknek, amelyek nyíltan megsértik az erkölcsöt és a jogot. A tegnapi és a mai halottak és sebesültek akkor nyernek valódi tiszteletet, amikor véget vetünk ennek az elviselhetetlen igazságtalanságnak.

A jövő pénteken kezdődnek a Milánó–Cortina téli olimpiai játékok, amelyeket a paralimpiai játékok követnek majd. Jó kívánságaimat küldöm a szervezőknek és valamennyi sportolónak. Ezek a nagy sportesemények a testvériség erőteljes üzenetét hordozzák, és újraélesztik a reményt egy békében élő világ iránt. Ez az értelme az olimpiai fegyverszünetnek is, annak az ősi hagyománynak, amely a játékok lebonyolítását kíséri. Kívánom, hogy mindazok, akik szívükön viselik a népek közötti békét, és akik hatalmi felelősséggel bírnak, ezen az alkalmon is képesek legyenek konkrét lépéseket tenni a feszültség enyhítése és a párbeszéd előmozdítása érdekében.

Üdvözlök benneteket mindnyájatokat, kedves rómaiak és különböző országokból érkezett zarándokok!

Külön örömmel köszöntöm a lengyelországi siedlcei egyházmegye Luce–Vita mozgalmának tagjait, akiket a segédpüspök kísér. Üdvözlöm a hívek csoportjait Paraná városából Argentínában, továbbá Chojnicéből, Varsóból, Wrocławból és Wągrowiecből Lengyelországban, Pulából és Sinjből Horvátországban, Guatemala városából és San Salvadorból, valamint a badajozi „Rodríguez Moñino” intézet és a cuencai diákokat Spanyolországból. Köszöntöm továbbá a milánói Corbettában tisztelt Csodák Anyja híveit is.

Szívből köszönöm imáitokat, és mindnyájatoknak szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media