Ma délben XIV. Leó pápa a Vatikáni Apostoli Palotában található dolgozószobájának ablakából imádkozta el az Angelust a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imádságot:

Fivéreim és nővéreim, szép vasárnapot!

Miután Jézus részesült a keresztségben, megkezdi igehirdetését, és elhívja első tanítványait: Simont – akit Péternek neveznek –, Andrást, Jakabot és Jánost (vö. Mt 4,12–22). A mai evangéliumi szakaszt közelebbről szemlélve két kérdést tehetünk fel magunknak: az egyik arra vonatkozik, hogy mikor kezdi Jézus küldetését, a másik pedig arra, hogy hol kezdi meg a prédikálást és az apostolok meghívását. Kérdezzük meg tehát: mikor kezdődik? Hol kezdődik?

Mindenekelőtt az evangélista elmondja, hogy Jézus akkor kezdte meg igehirdetését, „amikor meghallotta, hogy Jánost elfogták” (12. v.). Ez olyan időpont, amely első látásra nem tűnik alkalmasnak: a Keresztelőt éppen letartóztatták, és a nép vezetői ezért aligha voltak nyitottak a Messiás újdonságának befogadására. Ez az idő inkább óvatosságra intene, Jézus azonban éppen ebben a sötét helyzetben kezdi el hirdetni az örömhír világosságát: „Közel van a mennyek országa” (17. v.).

Személyes és egyházi életünkben is előfordul, hogy belső ellenállások vagy általunk kedvezőtlennek ítélt körülmények miatt úgy gondoljuk: nem ez a megfelelő idő az evangélium hirdetésére, egy döntés meghozatalára, egy helyzet megváltoztatására. A veszély azonban az, hogy megrekedünk a bizonytalanságban, vagy a túlzott óvatosság foglyaivá válunk, miközben az evangélium a bizalom kockázatát kéri tőlünk. Isten ugyanis minden időben cselekszik, és minden pillanat alkalmas az Úr számára, még akkor is, ha nem érezzük magunkat készen, vagy a helyzet nem tűnik ideálisnak.

Az evangéliumi elbeszélés azt is megmutatja, honnan kezdi Jézus nyilvános küldetését: „elhagyta Názáretet, és Kafarnaumba ment lakni” (13. v.). Ugyanakkor Galileában marad, egy olyan vidéken, amelyet főként pogányok laknak, és amely a kereskedelem révén az áthaladás és a találkozások földje is; mondhatjuk, hogy egy multikulturális térség, amelyen különböző származású és vallási hovatartozású emberek fordulnak meg. Ily módon az evangélium azt üzeni számunkra, hogy a Messiás Izraelből jön, de túllépi saját földjének határait, hogy hirdesse azt az Istent, aki mindenkihez közel jön, aki senkit sem zár ki, aki nemcsak a „tisztákért” jött, hanem belép az emberi helyzetekbe és kapcsolatokba. Ezért nekünk, keresztényeknek is le kell győznünk a bezárkózás kísértését: az evangéliumot minden körülmények között és minden közegben hirdetni és élni kell, hogy a testvériség és a béke kovásza legyen az emberek, a kultúrák, a vallások és a népek között.

Fivéreim és nővéreim, az első tanítványokhoz hasonlóan mi is arra kaptunk meghívást, hogy elfogadjuk az Úr hívását, annak az örömében, hogy életünk minden idejét és helyét meglátogatja, és átjárja az ő szeretete. Imádkozzunk a Boldogságos Szűz Máriához, hogy elnyerje számunkra ezt a belső bizalmat, és kísérjen bennünket utunkon.

Az Angelus után

Kedves fivéreim és nővéreim!

Ez a vasárnap, az évközi idő harmadik vasárnapja, Isten Igéjének vasárnapja. Ferenc pápa hét évvel ezelőtt vezette be ezt az ünnepet, hogy az egész Egyházban előmozdítsa a Szentírás ismeretét, valamint az Isten Igéjére való figyelmet a liturgiában és a közösségek életében. Köszönetemet fejezem ki, és bátorítom mindazokat, akik hittel és szeretettel elkötelezetten munkálkodnak e kiemelt cél szolgálatában.

Ukrajnát ezekben a napokban is folyamatos támadások érik, amelyek egész lakosságot tesznek ki a tél hidegének. Fájdalommal követem az eseményeket, közel vagyok a szenvedőkhöz, és imádkozom értük. Az ellenségeskedések elhúzódása, egyre súlyosabb következményekkel jár a civil lakosság számára, tovább mélyíti a népek közötti szakadékot, és eltávolítja az igazságos és tartós béke lehetőségét. Mindenkit arra kérek, hogy fokozza erőfeszítéseit e háború befejezése érdekében.

Ma van a leprában szenvedők világnapja. Kifejezem közelségemet mindazok felé, akiket ez a betegség érint. Bátorítom az Olasz Raoul Follereau Baráti Egyesületet, valamint mindazokat, akik gondoskodnak a leprában szenvedőkről, és elkötelezetten munkálkodnak emberi méltóságuk védelméért.

Szeretettel köszöntök mindenkit: Róma híveit és a különböző országokból érkezett zarándokokat! Külön üdvözlöm a bulgáriai Rakovski plébánia kórusát, a panamai Quinceañeras csoportját, a spanyolországi Badajoz „Zurbarán” Intézetének diákjait; továbbá a firenzei San Marco Vecchio plébánia bérmálkozóit, a corigliano–rossanói „Erodoto” összevont intézmény iskolai közösségét, valamint a leccei „Cuori Aperti” önkéntes egyesületet.

Szeretettel köszöntöm a Római Katolikus Akció fiataljait is, szüleikkel, nevelőikkel és papjaikkal együtt, akik életre hívták a Béke Karavánját. Kedves gyermekek és fiatalok, köszönöm nektek, hogy segítetek nekünk, felnőtteknek más szemszögből tekinteni a világra: a különböző emberek és népek közötti együttműködés szemszögéből. Köszönöm! Legyetek a béke munkálói otthon, az iskolában, a sportban, mindenütt. Soha ne legyetek erőszakosak – sem szavakkal, sem tettekkel. Soha! A rosszat csak a jóval lehet legyőzni.

E fiatalokkal együtt imádkozzunk a békéért: Ukrajnában, a Közel-Keleten és minden olyan térségben, ahol sajnálatos módon olyan érdekekért harcolnak, amelyek nem a népek érdekei. A béke a népek kölcsönös tiszteletére épül.

Ma zárul a keresztény egységért tartott imahét. Délután – a hagyományhoz híven – a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában együtt fogom ünnepelni a vesperást a többi keresztény felekezet képviselőivel. Köszönöm mindazoknak, akik akár a média közvetítésén keresztül is csatlakoznak, és mindenkinek szép vasárnapot kívánok.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media