Ma délben, Urunk megjelenésének (Vízkereszt) főünnepén, XIV. Leó pápa a Vatikáni Bazilika központi loggiájáról kitekintve elimádkozta az Angelust a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amellyel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ebben az időszakban több ünnepnapot is megéltünk, és Urunk megjelenésének főünnepe már a nevében is arra utal, mi teszi lehetővé az örömöt a nehéz időkben is. Amint tudjátok, az „epifánia” szó „megnyilvánulást” jelent, és örömünk egy olyan Misztériumból fakad, amely többé nem rejtett. Isten élete megmutatkozott: sokszor és sokféleképpen, de végső és világos módon Jézusban. Így ma már – még a sok megpróbáltatás közepette is – tudjuk, hogy remélhetünk. „Isten üdvözít”: nincs más szándéka, nincs más neve. Ami Istentől jön, és ami valóban Isten megnyilvánulása, az mind felszabadít és üdvözít.

Letérdelni a betlehemi Gyermek előtt, ahogyan a bölcsek tették, számunkra is azt jelenti, hogy megvalljuk: rátaláltunk az igazi emberségre, amelyben Isten dicsősége ragyog fel. Jézusban megjelent az igazi élet, az élő ember: az az életforma, amely nem önmagáért létezik, hanem nyitott és közösségben él, s amelynek nyomán kimondhatjuk: „amint a mennyben, úgy a földön is” (Mt 6,10). Igen, az isteni élet elérhető közelségbe került, megjelent, hogy bevonjon bennünket felszabadító dinamizmusába, amely feloldja a félelmeket, és a békében való találkozásra vezet. Ez lehetőség, meghívás: a közösség nem lehet kényszer – de mi lehetne ennél kívánatosabb?

Az evangéliumi elbeszélésben és a betlehemeinkben a bölcsek értékes ajándékokat nyújtanak át a Gyermek Jézusnak: aranyat, tömjént és mirhát (vö. Mt 2,11). Ezek nem tűnnek hasznos dolgoknak egy gyermek számára, mégis egy olyan belső szándékot fejeznek ki, amely a jubileumi év lezárultával különösen is elgondolkodtat bennünket. Sokat ad az, aki mindent ad. Eszünkbe jut az a szegény özvegyasszony, akire Jézus felfigyelt: ő a templom perselyébe vetette utolsó fillérjeit, mindazt, amije volt (vö. Lk 21,1–4). Nem tudjuk, mivel rendelkeztek a napkeletről érkezett bölcsek, de elindulásuk, kockázatvállalásuk és ajándékaik arra utalnak, hogy mindazt, akik vagyunk és amink van, Jézusnak kell felajánlanunk, az értékek felbecsülhetetlen kincsének. A jubileum pedig erre az ingyenességen alapuló igazságosságra emlékeztetett bennünket: eredendően magában hordozza a meghívást az együttélés újraszervezésére, a föld és az erőforrások újraelosztására, arra, hogy „amink van” és „akik vagyunk”, Isten álmainak szolgálatába álljon – melyek nagyobbak a mieinknél.

Kedves testvéreim, az általunk hirdetett reménynek a földön kell járnia: az égből származik, de azért, hogy itt lent új történelmet formáljon. A bölcsek ajándékaiban tehát azt látjuk, amit mindannyian közössé tehetünk: amit nem tarthatunk meg csupán magunknak, hanem megoszthatunk, hogy Jézus növekedjék közöttünk. Növekedjék az ő Országa, váljanak valóra bennünk szavai; legyenek az idegenek és ellenfelek testvérekké; az egyenlőtlenségek helyét vegye át a méltányosság; a háború ipara helyett a béke kézművessége. A remény szövőiként induljunk el a jövő felé egy másik úton (vö. Mt 2,12).

Az Angelus után

Kedves testvéreim!

Urunk megjelenésének ünnepén, amely egyben a Gyermekmisszió világnapja is, szeretném köszönteni és megköszönni mindazoknak a gyermekeknek és fiataloknak az elkötelezettségét, akik a világ számos pontján imádkoznak a misszionáriusokért, és azon fáradoznak, hogy segítsék hátrányosabb helyzetű kortársaikat. Köszönöm nektek, kedves barátaim!

Gondolataim ezt követően a keleti egyházi közösségek felé fordulnak, amelyek holnap – a Julián-naptár szerint – a Szent Karácsonyt ünneplik. Kedves testvéreim, az Úr Jézus ajándékozzon nektek és családjaitoknak derűt és békét!

Szeretettel köszöntök mindenkit: a római híveket és a különböző országokból érkezett zarándokokat, különösen a Nemzetközi Vidéki Katolikus Szövetség Elnökségi Tanácsának tagjait, legjobb kívánságaimmal kísérve elkötelezett szolgálatukat.

Köszöntöm a lampedusai híveket plébánosukkal együtt, a „Tra Noi” mozgalom fiataljait, valamint az Epifánia értékeit bemutató hagyományos történelmi–folklorisztikus felvonulás résztvevőit, amelynek idei főszereplője Szicília.

Köszöntöm a lengyel zarándokokat, valamint a „Háromkirályok menete” számos résztvevőjét, amelyet ma Varsóban és Lengyelország sok városában – valamint Rómában is – megrendeznek.

Mindenkinek minden jót kívánok az új esztendőre a Feltámadt Krisztus fényében.

Mindenkinek szívből jövő jókívánságokat, áldott ünnepet!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media