Ma délben XIV. Leó pápa a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakából mondta el az Angelus imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

Az Úr születése utáni második vasárnapon mindenekelőtt szeretném megújítani jókívánságaimat mindnyájatok felé. Holnapután, a Szent Péter-bazilika Szent Kapujának bezárásával lezárjuk a reménység jubileumát, és éppen a karácsony misztériuma, amelyben most is élünk, emlékeztet bennünket arra, hogy reménységünk alapja Isten megtestesülése. Erre emlékeztet bennünket János evangéliumának prológusa is, amelyet a liturgia ma elénk állít: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakott” (Jn 1,14). A keresztény remény ugyanis nem optimista előrejelzéseken vagy emberi számításokon alapul, hanem azon, hogy Isten úgy döntött: osztozik az utunkon, hogy soha ne legyünk egyedül életünk zarándokútján. Ez Isten műve: Jézusban eggyé lett velünk, velünk akart maradni, és örökre az „Isten velünk” lett.

Jézus eljövetele az emberi test gyengeségében egyfelől újraéleszti bennünk a reményt, másfelől azonban kettős elkötelezettséget is ránk bíz: egyet Isten felé, egyet pedig az ember felé.

Isten felé azért, mert ha Ő testté lett, ha emberi törékenységünket választotta lakóhelyéül, akkor mindig arra vagyunk meghívva, hogy Istent Jézus testéből kiindulva gondoljuk újra, ne pedig elvont tanításokból. Ezért folyamatosan vizsgálnunk kell lelkiségünket és hitünk kifejezési formáit, hogy valóban megtestesültek legyenek: vagyis képesek legyenek gondolkodni, imádkozni és hirdetni azt az Istent, aki Jézusban elénk jött. Nem egy távoli Istent, aki egy tökéletes égben lakik felettünk, hanem egy közeli Istent, aki törékeny földünkön él, jelen van testvéreink arcában, és feltárul a mindennapi élet helyzeteiben.

Az ember felé irányuló elkötelezettségünknek ugyanilyen következetesnek kell lennie. Ha Isten eggyé lett velünk, akkor minden emberi teremtmény az Ő képmása, magában hordozza képmását, őrzi fényének egy szikráját. Ez arra hív bennünket, hogy minden egyes emberben felismerjük sérthetetlen méltóságát, és gyakoroljuk az egymás iránti kölcsönös szeretetet. A megtestesülés ezért konkrét elköteleződést is kíván tőlünk a testvériség és a közösség előmozdítására: hogy a szolidaritás váljon az emberi kapcsolatok mércéjévé, az igazságosság és a béke, a leggyengébbek gondozása és a védtelenek oltalmazása érdekében. Isten testté lett: ezért nincs hiteles istentisztelet Isten iránt az emberi test iránti gondoskodás nélkül.

Testvérek, a karácsony öröme bátorítson bennünket, hogy kitartóan folytassuk utunkat, miközben kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, tegye szívünket egyre készségesebbé Isten és felebarátunk szolgálatára.

Az Angelus után

Kedves testvéreim!

Szeretném ismét kifejezni közelségemet mindazokhoz, akik gyászolnak a Svájcban, Crans-Montanában történt tragédia miatt. Biztosítom imáimról az elhunyt fiatalokat, a sérülteket és családtagjaikat.

Aggodalommal teli szívvel követem a venezuelai helyzet alakulását. A szeretett venezuelai nép javának minden más megfontolás fölött kell állnia, és arra kell indítania, hogy túllépjünk az erőszakon, és az igazságosság és a béke útjait járjuk. Olyan utakat, amelyek garantálják az ország szuverenitását, biztosítják az alkotmányban rögzített jogállamiságot, tiszteletben tartják mindenki emberi és polgári jogait, és lehetővé teszik, hogy közösen építsünk egy derűs jövőt az együttműködés, a stabilitás és az egyetértés jegyében, különös figyelmet fordítva a legszegényebbekre, akik a nehéz gazdasági helyzet következményeit szenvedik el. Ezért imádkozom, és erre hívlak benneteket is: imáinkat a Coromotói Szűzanya, valamint Szent José Gregorio Hernández és Szent Carmen Rendiles nővér közbenjárására bízva.

Szeretettel köszöntök mindnyájatokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat, különösen a Szlovákiából és Zágrábból jötteket, a máltai Gozo székesegyház ministránsait, valamint a franciaországi Fréjus–Toulon egyházmegyei szemináriumának közösségét.

Köszöntöm továbbá az ercolanói Pugliano oratóriumának csoportját, Postomia és Porcellengo családjait és lelkipásztori munkatársait, Sant’Antonio Abate, Torano Nuovo és Collepasso híveit; valamint a sant’arpinói Rocco–Cinquegrana Intézet tanárait, Modena és Roccella Jonica tartomány cserkészeit, Ula Tirso és Neoneli, továbbá Trescore Balneario bérmálkozóit.

Szeretteim, továbbra is higgyünk a béke Istenében: imádkozzunk, és legyünk szolidárisak a háborúk miatt szenvedő népekkel. Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media