Ma délben, az évközi idő XXX. vasárnapján, XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Angelust.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imát:

Az Angelus előtt

Kedves testvéreim, áldott vasárnapot kívánok!

A mai evangéliumi szakasz (vö. Lk 18, 9-14) két alakot mutat be: egy farizeust és egy vámost, akik a templomban imádkoznak.

Az első egy hosszú érdemlistával dicsekszik. Sok jócselekedetet végez, és ezért jobbnak érzi magát a többieknél, akiket megvetéssel ítél meg. Fennhéjázva áll, felemelt fővel. Magatartása egyértelműen elbizakodott: a törvény pontos megtartátás jelzi ugyan, de szeretetben szegény; az „adás” és a „kapás”, a tartozás és a követelés logikáját követi, irgalom nélkül.

A vámos is imádkozik, de egészen másként. Sok mindent kell megbocsátani neki: a Római Birodalom szolgálatában álló adószedő, aki olyan szerződés alapján dolgozik, amely lehetővé teszi számára, hogy saját honfitársai rovására nyerészkedjék. A példabeszéd végén Jézus mégis azt mondja, hogy a kettő közül ő az, aki „megigazulva”, vagyis megbocsátva és Isten kegyelmében megújulva tér haza. Miért?

Először is, a vámosnak van bátorsága és alázata Isten elé állni. Nem zárkózik be a maga világába, nem nyugszik bele a rosszba, amit tett. Elhagyja azokat a helyeket, ahol félnek tőle, ahol biztonságban van, védve a mások fölött gyakorolt hatalma által. Egyedül jön a templomba, kíséret nélkül, vállalva a kemény tekinteteket és az ítélkező pillantásokat, és megáll az Úr előtt hátul, lehajtott fejjel, néhány szóval így imádkozva: „Isten, irgalmazz nekem, bűnösnek!” (13. v.).

Jézus így erőteljes üzenetet ad nekünk: nem az érdemek fitogtatása által üdvözülünk, és nem is azáltal, hogy eltitkoljuk hibáinkat, hanem azáltal, hogy őszintén, olyannak mutatkozunk Isten, önmagunk és mások előtt, amilyenek vagyunk – bocsánatot kérve és az Úr kegyelmére bízva magunkat.

Szent Ágoston e példabeszédet kommentálva a farizeust olyan beteghez hasonlítja, aki szégyenből és gőgből elrejti sebeit az orvos elől, a vámost pedig ahhoz, aki alázattal és bölcsességgel feltárja az orvos előtt sebeinek rútságát is, segítséget kérve. És így zárja: „Nem csodálkozunk […], ha az a vámos, aki nem szégyellte megmutatni beteg oldalát, meggyógyulva tért vissza […]” (Sermo 351,1).

Kedves testvéreim, tegyük mi is így. Ne féljünk beismerni hibáinkat, tárjuk fel őket, vállaljuk értük a felelősséget, és bízzuk őket Isten irgalmára. Így növekedhet bennünk és körülöttünk az Ő országa, amely nem a gőgösöké, hanem az alázatosaké, és amelyet az imádságban és a mindennapi életben az őszinteség, a megbocsátás és a hála gyakorlásával ápolunk.

Kérjük Máriát, a szentség példaképét, hogy segítsen növekednünk ezekben az erényekben.

Az Angelus után

Kedves testvéreim!

Szeretettel fordulok a kelet-mexikói lakossághoz, akiket az elmúlt napok áradásai sújtottak. Imádkozom a családokért és mindazokért, akik e természeti csapás következtében szenvednek, és az Úrra bízom az elhunytak lelkét a Boldogságos Szűz közbenjárására.

A békéért szüntelenül imádkozunk, különösen a Szent Rózsafüzér közös elimádkoza által. Krisztus titkait a Szűzanyával együtt szemlélve magunkévá tesszük a  háborúk áldozatainak – gyermekeknek, anyáknak, apáknak, időseknek – szenvedését és reményét. A szív e közbenjárásából születnek meg az evangéliumi szeretet, a konkrét közelség és a szolidaritás számos gesztusai. Mindazoknak, akik nap mint nap bizalommal és kitartással végzik ezt a szolgálatot, megismétlem: „Boldogok a békességszerzők!”

Köszöntöm mindnyájatokat, rómaiakat és zarándokokat Olaszországból és a világ számos pontjáról, különösen a spanyolországi Logroñóból, San Pedro del Paraguayból, Recreióból (Brazília), valamint az Európában élő kubaiakat.

Üdvözlöm továbbá Ginosa, Genova, Corato, Fornovo San Giovanni, Milánó, San Giovanni Ilarione és Porto Legnago híveit, Scicli fiataljait, a Saluzzói egyházmegye bérmálkozóit, a Jézus Szent Szívéről nevezett Engesztelő Nővéreket, akik alapításuk 150. évfordulóját ünneplik, a paviai Communio e Liberazione közösség tagjait, valamint a milazzói Polifonikus Kórust.

Köszönöm mindnyájatoknak! Áldott vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media