Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta a Circolo San Pietro tagjait.
Az alábbiakban közreadjuk a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Kedves Testvéreim, Isten hozott benneteket!
Nagy örömmel fogadom most első alkalommal a Circolo San Pietro tagjait. Szívből köszönöm az elnök úrnak és mindannyiótoknak, akik ma itt egybegyűltetek!
1869 óta érdemdús egyesületetek a pápa nevében rászorulók sokaságát éri el szeretett városunkban, Rómában: a naponta kiosztott meleg étellel, a fedél nélkül élők éjjeli menedékhelyeivel, a nehéz sorsú családoknak nyújtott szállással és egyéb szolgálatokkal. Dicséretre méltó alkotás ez, amely az Úr azon szeretetparancsát váltja valóra, amely a rejtekben kizárólag Istentől várja jutalmát (vö. Mt 6,3–4). Hozzájárultok az Egyház szép arcának formálásához, amely tanúságot tesz az evangéliumról a szegények és a legkisebbek között. Köszönöm!
Karizmátok három alappilléréről – az imádságról, a cselekvésről és az áldozatról – elmélkedve ma egy olyan szót szeretnék átadni nektek, amely ezeket tökéletes harmóniában foglalja egybe: ez a szeretet.
Elsőként ugyanis az imádság a szeretet alapja. Nem véletlen, hogy jelmondatotok első szava az Istennel való kapcsolatra utal. Nem adhatunk másból, mint amit magunk is kaptunk. Az imádság pedig éppen az a kapcsolat, amelyen keresztül elnyerjük ugyanazt a szeretetet, amelyet továbbadni hivatottak vagyunk. Arra bátorítalak benneteket, hogy mindig térjetek vissza Isten Igéjéhez és az imádsághoz mint odaadásotok kimeríthetetlen forrásához!
Jelmondatotok második szava, a „cselekvés”, azt az irányt jelöli, amely felé az Istentől kapott szeretetet fordítani kell. Az imádság ugyanis akkor válik gyümölcsözővé, ha a felebarát felé irányul. A Szentlélek által táplált szeretet Isten szívünkbe árasztott szeretete: olyan szeretet, amely cselekvő életpéldává és szolgálattá válik. Ennek a szeretetnek kell életünk céljává, stílusává és értelmévé válnia.
Karizmátok harmadik pillére, az áldozat, végül a szeretet szívéhez mutat utat, megmutatva nekünk, miként élhetjük meg az imádság és a cselekvés közötti egyensúlyt. „Igazi áldozat – írja Szent Ágoston – minden olyan tétel vagy cselekedet, amely arra szolgál, hogy szent közösségben egyesüljünk Istennel. Ennélfogva a jótett is, amellyel az embert megsegítjük, ha nem Istenre tekintettel történik, nem áldozat. Mert ha az áldozatot az ember mutatja is be és ajánlja fel, maga az áldozat isteni dolog” (De Civitate Dei, X, 6). Az időtök, lelkesedésetek és fáradozásotok felajánlásával a legkisebbek javára magának Krisztusnak a művében vesztek részt, aki szeretett minket, és önmagát adta értünk. Az Ő áldozatához kapcsolódva tehát már nem mi élünk, hanem maga Krisztus él bennünk (vö. Gal 2,20).
Kedves Testvéreim! A szeretet legyen mindig imádságotok forrása, cselekvésetek lelke és lelki áldozatotok kifejeződése!
Hálás vagyok nektek a Péter-fillérekért, amelyet ma átadtok a Szentatya iránti hűségetek és odaadásotok jeleként. Odaadásotok mindig velem van, hiszen mindig magammal hordozom azt az ajándékot is, amelyet megválasztásomkor adtatok nekem, és szívből köszönöm nektek! Ez – itt a ma átadott adományra gondolok – támogatja Róma püspökének a város iránti gondoskodását, és egyúttal segítséget nyújt az Apostoli Szék szükségleteihez az egész Egyház szolgálatában.
A Circolo San Pietro egyesületet a Boldogságos Szűz Mária, a Salus Populi Romani oltalmába ajánlom, és szívből megáldalak benneteket, családotokat, valamint mindazokat, akikkel karitatív apostolságotok során találkoztok. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
