Ma reggel XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Vatikáni Laikus Alkalmazottak Egyesülete és a Vatikáni Nők Egyesülete képviselőit.
Az alábbiakban közreadjuk a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Kedves Testvéreim!
Örömmel üdvözöllek benneteket, s köszönöm látogatásotokat, de még inkább azt az elkötelezettséget és szolgálatkészséget, amellyel mindennapi munkátokat végzitek az Apostoli Szék különféle intézményeiben, s ezáltal magatok is bekapcsolódtok a pápa lelkipásztori szolgálatába.
A munka világát érintő mai kihívások – s különösen a mesterséges intelligencia fejlődése – láttán minden eddiginél döntőbb, hogy éberen tartsuk a figyelmet az emberi személy pótolhatatlan központi szerepén és a munka elidegeníthetetlen méltóságán; a munka ugyanis „nem csupán eszköz, hanem kifejezi és növeli életünk méltóságát. Ez az emberi mivoltba írt szükséglet, a személyes érettség, a fejlődés és a kiteljesedés felé vezető rendes út.” [1]
A munka által „hozzájárulunk a társadalom gyarapodásához és a közjó építéséhez, gyümölcsöztetjük a kapott képességeket, jobbá és szebbé tesszük a világot, gondoskodunk családjainkról, együttműködésen alapuló kapcsolatokat alakítunk ki, és megtanulunk – a meghallgatás és a párbeszéd szellemében – együtt építeni valami olyat, amit senki sem tudna egyedül megvalósítani.” [2]
Kedves Barátaim! Két különböző egyesülethez tartoztok, amelyeknek azonban közös a munkakörnyezetük, nevezetesen a Vatikán. Elődeim az Apostoli Székben végzett munka természetéről szóló tanításaikban két alapvető fontosságú fogalmat helyeztek a középpontba: a közösségét és az egységét, amelyek nekem is nagyon közel állnak a szívemhez.
Valóban, mindazok, akik különféle tisztségben és eltérő feladatkörben hivatottak arra, hogy munkájukkal közreműködjenek a pápa szolgálatában, egyetlen egyházi közösséget alkotnak, amely a hit és az egység szellemében részesedik abban az egyetlen és egyetemes küldetésben, amelyet az Úr Jézus Péter apostolra és utódaira bízott.
Egyenlő méltósággal járul hozzá mindenki – ki-ki a maga szerepében és munkájában nyújtott elkötelezettségével – ugyanahhoz a küldetéshez, s e tudatosságot és felelősséget elsősorban „a rábízott összes feladat és kötelesség lelkiismeretes teljesítésében, valamint abban a buzgalomban, szorgalomban és szakszerűségben juttatja kifejezésre, amelynek jellemeznie kell mindazokat, akik részt vesznek az Apostoli Szék tevékenységében”. [3]
Szent II. János Pál elismerte, hogy – idézem – „e szellem előmozdítása érdekében […] a munkavállalói egyesületek, mint például a Vatikáni Laikus Alkalmazottak Egyesülete, értékes együttműködési feladatot tölthetnek be”, leszögezve egyúttal, hogy „nem felel meg az Egyház szociális tanításának, ha az ilyen típusú szervezetek a szembefordulás vagy a harc talajára tévednek”. [4]
A párbeszéd útja marad tehát a királyi út, amelyen magam is arra buzdítalak benneteket: járjatok mindig bizalommal és kreativitással, közösen keresve a mindannyiunk előtt álló problémákra a megfelelő megoldásokat, s nap mint nap építve a mi munkaközösségünket.
A párbeszéd új lendülettel való előmozdítása minden szinten ugyanis pontosan az, amit első enciklikámban az egész Egyháznak, s minden jóakaratú embernek fel kívántam kínálni mint „az Egyház hivatásának szerves részét” [5], „az emberek közötti együttélés fő eszközét” [6] és „a konfliktusok kezelésének rendes útját” [7]. Különösen igaz ez a Vatikáni Laikus Alkalmazottak Egyesületére, amelyet a rá vonatkozó hatályos „Szabályozási keret” „tagjai és az Apostoli Szék Munkaügyi Hivatala közötti párbeszédet szolgáló struktúraként” határoz meg [8].
A Vatikáni Nők Egyesülete a maga részéről hozzájárulhat ahhoz, hogy intézményeinkben növekedjék az együttműködés, a kölcsönös meghallgatás és a nehézségek iránti odafigyelés szelleme. A nők jelenléte olyan gazdagság, amelyet mindjobban fel kell ismerni és értékelni kell. Ők a személyek és a kapcsolatok iránti sajátos érzékenység mellett a női tapasztalatból és gondolkodásból fakadó emberi, szakmai és szellemi talentumok összességét is hozzák magukkal. Szakértelmük, tisztánlátásuk, kreativitásuk és gyakorlatiasságuk gyarapítja az intézmények életét, s hozzájárul ahhoz, hogy tágabb rálátást nyerjünk a valóságra és a felmerülő problémákra.
Ezen az úton együtt haladva arra törekszünk, hogy mindinkább olyan munkaközösséget építsünk, ahol az embereket nem használják ki és nem állítják félre, ahol az emberek kölcsönösen segítik egymást, s ahol elismerik mindenkinek a maga értékét és hozzáértését, megelőzve az elégedetlenség és a neheztelés kialakulását. [9]
A megbecsülés és a bizalom ezen érzéseivel szívből áldalak meg benneteket, szeretteiteket és munkátokat. Köszönöm.
[1] Magnifica humanitas enciklika (2026. május 15.), 149. [2] Uo., 148.
[3] Szent II. János Pál, Levél az Apostoli Széknek végzett munka jelentőségéről (1982. november 20.): AAS 75 (1983), 121. o.
[4] Uo., 123. o. [5] Magnifica humanitas enciklika, 2. [6] Uo., 219. [7] Uo., 221.[8] „Az Apostoli Szék Munkaügyi Hivatala (ULSA) és a Vatikáni Laikus Alkalmazottak Egyesülete (ADLV) közötti kapcsolatok szabályozási kerete”, jóváhagyva a bíboros államtitkár határozatával (343.814/A sz., 1994. április 16.).
[9] Vö. Beszéd a Római Kúriához a karácsonyi jókívánságok átadásakor (2025. december 22.).forrás: Bollettino
kép: Vatican News
