Ma reggel XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Lutheránus Világszövetség képviselőit.

Az alábbiakban közzétesszük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

„Az Úr Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13).

Kedves Testvéreim Krisztusban!

Szívből köszöntelek benneteket, a Lutheránus Világszövetség képviselőit! Külön köszöntöm a Lutheránus Világszövetség elnökét. Köszönöm kedves szavait s ezt a gyönyörű, szimbolikus ajándékot! Üdvözlöm a jelen lévő főtitkár asszonyt, Burghardt lelkészt is. Ismételten köszönetet mondok azért, hogy jelen voltatok pápai szolgálatom tavalyi kezdetén.

Örülök annak, hogy a luteránusok és a katolikusok közötti kapcsolatok az elmúlt évtizedek során mind lelki, mind teológiai szempontból megértek. A nemzetközi párbeszéd, amely jelenleg a hatodik szakaszában jár, fontos felismerésekre vezetett. Az ökumenikus út egyik mérföldköve minden bizonnyal a Közös nyilatkozat a megigazulásról szóló tanításról volt. Ám az előző években közösen kidolgozott szövegek – különösen Az Eucharisztia, A szolgálat az Egyházban és az Utak a közösség felé – is megérdemlik, hogy megőrizzük őket emlékezetünkben, s mind mélyebben befogadjuk őket.

Öt évvel ezelőtt elődöm, Ferenc pápa a Lutheránus Világszövetséghez intézett beszédében, egy magánaudiencia során kiválóan leírta az ökumenizmus fontosságát: „Az ökumenizmus nem egyházi diplomáciai gyakorlat, hanem a kegyelem útja. Nem emberi közvetítésekre és megállapodásokra épül, hanem Isten kegyelmére, amely megtisztítja az emlékezetet és a szívet, legyőzi a merevséget, s egy megújult közösség felé vezet” (Beszéd a Lutheránus Világszövetség képviselőihez, 2021. június 25.).

Az apostoli hitben, a szentségekben és a szolgálatokban megújult közösség az ökumenikus kegyelmi utunk célja, amelyet az Evangélium vezetésével együtt járunk be. A szembenállástól a közösség felé vezető közös utunkon vannak különleges pillanatok. Ahogyan elhangzott, a 2030-as év, amelyben az Ágostai Hitvallás 500. évfordulóját ünnepeljük, egy ilyen közös pillanattá válhat: egy mély ökumenikus élménnyé, amely új lendületet s örömet adhat azon lépéseinkhez, amelyeket a teljes és látható egység felé teszünk.

Amikor 1530. június 25-én Augsburgban felolvasták az Ágostai Hitvallást, a nyugati Egyház egysége veszélybe került, de még nem tört szét. Az Ágostai Hitvallás szerzői – ahogyan elődöm, Szent II. János Pál mondta – „azt a szándékot táplálták, hogy tanúskodjanak az egy, szent, katolikus és apostoli Egyházba vetett hitükről” (Beszéd az Ágostai Hitvallás 450. évfordulója alkalmából, 1980. június 25.). Az Ágostai Hitvallást eredetileg az Egyházon belüli megbékélés dokumentumának szánták. Csak később vált a megosztó felekezetesedés szövegévé.

2030-ra tekintve kívánatos lenne, ha ismét közösen sikerülne megerősítenünk az Ágostai Hitvallás felekezetesedés előtti ökumenikus potenciálját. Őszinte felhívást intézek minden hívőhöz, s különösen a teológusokhoz, hogy figyelmüket Krisztusra és az Ő Evangéliumára összpontosítsák! Térjünk vissza mély odaadással közös gyökereinkhez, az ősegyház hitéhez s az egyházatyákhoz, hogy újra felfedezzük azt az apostoli és felekezetesedés előtti örökséget, amely valóban testvérekké egyesít bennünket, testvérekké Krisztusban.

Krisztus nem válhat „idegen szóvá” a mi világunkban. Világunknak szüksége van Krisztus ökumenikus tanúira, akik életükkel és cselekedeteikkel ismertetik meg Őt, mert egyedül Krisztus az az élő forrás, amely képes beteljesíteni az emberiség legmélyebb vágyait.

Kedves Testvéreim! Ebben a közös ökumenikus és missziós feladatban egyesülve szeretném még egyszer megköszönni látogatásotokat. Erősítsük meg újból az egység iránti elkötelezettségünket azzal, hogy most együtt imádkozunk, ahogyan az Úr tanított minket!

Miatyánk… (közösen elimádkozva)

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media