15 óra 15 perckor a Szentatya, XIV. Leó pápa elhagyta a Püspöki Rezidenciát, és autóval az Accueil Notre-Dame betegfogadóhoz hajtatott, az intézmény munkatársaival és gondozottaival való találkozó alkalmából.

Megérkezésekor a pápát az épület előtt Tarbes és Lourdes püspöke, Őexcellenciája Jean-Marc Micas, valamint az intézmény vezetője, Mathias Terrier fogadta.

Tarbes és Lourdes püspökének bevezetője, valamint az intézmény vezetőjének üdvözlő szavai után egy orvos tanúságtétele, egy ének, majd egy munkatárs tanúságtétele következett. Ezt követően a pápa megtartotta beszédét.

A találkozó végén – az ajándék átadása, a Miatyánk elimádkozása, a záróáldás és a záróének után – a Szentatya felment az intézmény ötödik emeletére, ahol röviden találkozott néhány beteggel és a Kegyhelyen szolgáló egyesületek képviselőivel, köszöntötte őket, és köszönetét fejezte ki nekik.

Ezt követően, 16.30-kor gyalog indult el a lourdes-i Kármel-kolostorba, ahol magántalálkozón vett részt a kontemplatív szerzetesnővérekkel.

A találkozó végén a pápa autóval a Püspöki Rezidenciára tért vissza, ahol magánjellegű találkozót tartott a visszaélések több áldozatával.

„A mai nap délutánján, kevéssel 17.30 után, a lourdes-i Püspöki Rezidencián XIV. Leó pápa találkozott hét személlyel – négy férfival és három nővel –, akik a papság és a franciaországi Egyház tagjai által elkövetett visszaélések áldozatai. A résztvevőket Őexcellenciája Gérard Le Stang amiens-i püspök, a Francia Püspöki Konferencia Pedofília Elleni és Megelőzési Tanácsának elnöke kísérte el.

A pápa mindegyikükkel egyenként és négyszemközt találkozott: meghallgatta élettörténetüket, az általuk átélt fájdalmat és szenvedést – amelyet sajnos néha azok bűnrészessége vagy hallgatása kísért, akik segíthettek volna rajtuk –, valamint meghallgatta javaslataikat is annak érdekében, hogy mindez soha többé ne ismétlődhessen meg. Egyesekkel együtt is időzött az imádságban.

A találkozó végén, kevéssel 19:00 után a pápa a Püspöki Rezidencia egyik termében közös elcsöndesedésre gyűlt össze mindannyiukkal, s néhány szót intézett hozzájuk: megköszönte fájdalmas tanúságtételüket, s megerősítette elkötelezettségét aziránt, hogy az átélt rossz soha többé ne ismétlődhessen meg másokkal. Leó pápa kifejezte nekik lelkipásztori közelségét, s rajtuk keresztül mindazoknak, akik szenvedtek és mindmáig szenvednek az elszenvedett visszaélések sebei miatt. Végül – kifejezve azon reményét, hogy együtt működhetnek közre azért, hogy a hívők közössége mindinkább olyan hellyé váljon, ahol minden korosztályból a férfiak és a nők vigasztalást és gyógyulást találhatnak – a pápa arra kérte a jelenlévőket, hogy imádkozzanak érte, majd áldását adta rájuk. A találkozó 19:30 körül ért véget.”

Az alábbiakban közzétesszük azt a beszédet, amelyet XIV. Leó pápa mondott el az Accueil Notre-Dame munkatársaival és gondozottaival tartott találkozón:

A Szentatya köszöntője

Kedves Testvéreim!
Kedves Beteg Barátaim!

Nagy öröm számomra, hogy ezt az időt veletek tölthetem itt, Lourdes-ban, ahová több mint százötven esztendeje érkeznek zarándokok a világ minden tájáról, hogy Mária által Jézusra bízzák szenvedéseiket, legyenek azok testi, pszichés vagy lelki jellegűek. Itt a törékenységet nem rejtik véka alá, hanem a szent találkozás helyévé válik.

Ebben az esztendőben a Kegyhely pasztorális témája Gábriel angyal Máriához intézett köszöntését veszi alapul: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Az Úr van teveled” (Lk 1,28). Rámutat a tekintetek e csodálatos találkozására, az Úr követe és Mária tekintete között. Ebben a szemtől szembe való találkozásban egy fiatal leány alázata és nagylelkűsége lehetővé teszi Isten számára, hogy véghezvigye üdvözítő művét. Mária nem tartotta meg magának az Urat, hanem felajánlotta Őt a világnak, mondván mindannyiunknak: „Az Úr van teveled”. Ez az igazság személyi méltóságunk alapja. S itt Mária úgy tekint mindannyiunkra, mint egyedülálló személyre, miként arról Szent Bernadett is tanúskodik a Barlangban történt jelenések alkalmával. Ez az anyai tekintet megerősít bennünket abban, hogy senki sem láthatatlan Isten szemei előtt.

Egy olyan korban, amikor egyes társadalmak hajlamosak elfordítani tekintetüket vagy behunyni szemüket az emberi élet méltósága előtt, „sürgős, hogy mindenekelőtt ápoljuk magunkban és másokban a szemlélődő tekintetet […]. Ez annak a tekintete, aki az életet a maga mélységében látja, s megragadja abban az ajándék, a szépség, a szabadságra és felelősségre hívás dimenzióit. Ez annak a tekintete, aki nem akarja birtokolni a valóságot, hanem ajándékként fogadja el, s mindenben felfedezi a Teremtő tükröződését, és minden emberben az Ő élő képmását (vö. Ter 1,27; Zsolt 8,6). Ez a tekintet […] nyitott arra, hogy minden ember arcában felfedezze a szembesülésre, a párbeszédre és a szolidaritásra szólító hívást” (Szent II. János Pál, Evangelium vitae enciklika, 83), hogy élete legyen a világnak.

Az angyali üdvözlet párbeszédében, miközben az Úr rátekint, Mária felfedezi, hogy ő Isten kiválasztottja. Ám e találkozás középpontjában mindannyian felfedezzük, hogy személyesen vagyunk elhívva, s mélyen Isten szeretetére vagyunk rendelve, amely az élet forrása. Az emberi személy ugyanis már pusztán létezésének tényénél fogva, s azért, mert végcélja az örökkévalóság, „méltósággal bír”. Méltósága nem mérhető és nem képezheti vita tárgyát.

Tudom, hogy közületek egyesek számára – bizonyos betegségek és olykor elviselhetetlen fájdalmak miatt – a horizont sötétnek, bizonytalannak és kiúttalannak tűnhet. Ám egyetlen emberi törvény sem rabolhatja el tőletek méltóságotok biztos tudatát! Ellenkezőleg: éppen az emberi személy ezen elidegeníthetetlen méltósága nevében kell határozottan elutasítani azt a kísértést, hogy a hamis együttérzés ürügyén kioltsák az életet. Lehetetlen normálisnak tekinteni az élet kioltását. Ami törvényes, az nem feltétlenül erkölcsös.

Itt, Lourdes-ban, a betegek és a remény városában buzdítom az egész egészségügyi szakösszességet, hogy tartsa szem előtt hivatásának mély értelmét: gondoskodni a szenvedő emberről, s nem kioltani az életét. Igen, kedves barátaim, legyetek az élet szenvedélyes szolgái! Senkinek sincs joga, soha, „laboratóriumi algoritmusok alapján dönteni egy adott embrió vagy egy adott idős ember életéről! Az orvostudomány soha nem válhat a tervezett halál szolgálójává!” (Beszéd a Jérôme Lejeune Alapítvány tagjaihoz, 2026. június 22.). Ebben a szellemben hívlak benneteket egyfelől arra, hogy szüntelenül fejlesszétek a palliatív ellátás és a kutatás struktúráit; másfelől pedig gyengédséggel kísérjétek a betegeket, miként az itt, Lourdes-ban történik, ahol orvosok, ápolók, hordágyvivők, lelkészek, betegpasztorációs munkatársak s még megannyian mások gyakorolják hivatásukat az emberi személy méltóságának szolgálatában, hogy élete legyen a világnak. A test gyógyításával a lelket is gyógyítjátok. Hálámat fejezem ki nektek, a betegápoló szolgálatok kedves tagjai, de nektek is, egészségügyi dolgozók, akik testvéreitek szolgálatának szentelitek magatokat. Kedves beteg testvéreim! Szeretném elmondani nektek: nem vagytok teher, hanem emberiségünk dobogó szíve s az Egyház értékes kincse vagytok! Imádsággal kísérem a megpróbáltatásokat, amelyeket átéltek. Gondolatom mindazok felé fordul, akik nem lehetnek itt, s akik otthonukból vagy kórházi ágyukról kapcsolódnak be találkozónkba. Mindannyiótokat az Úr Anyjának anyai szeretetébe ajánllak, kérve Őt, hogy eszközölje ki számotokra Fia, Jézus vigasztalását. Isten áldjon és oltalmazzon benneteket!

A Szentatya szavai egyesületek képviselőihez és nehéz sorsú emberekhez

Örömmel tölt el, hogy alkalmam nyílik találkozni veletek, kedves barátaim, s a nehéz sorsú vagy törékeny helyzetben lévő emberek befogadásáért fáradozó egyesületek tagjai! Szeretettel köszöntelek benneteket. Ez az „Élet könyve” csodálatos ajándék, amellyel megajándékoztok! Az élet szép és értékes, ne csüggedjetek: a Lourdes-i Szűzanya fogja a kezeteket!

Köszönöm nektek, kedves barátaim, hogy részt vesztek e Kegyhely életében, melynek egyedülálló sajátossága, hogy évről évre több ezer megpróbáltatást megélt, gyógyulást kereső embert fogad be. Sokan közülük békével a szívükben térnek haza, a kegyelem által megújulva, készen arra, hogy folytassák útjukat. Ti vagytok azok az eszközök, akik által Isten munkálja a remény e megújulását. Vajon nem az-e számukra az első lourdes-i csoda, hogy találkozhattak veletek, s megtapasztalhatták nagylelkűségeteket, odaadásotokat és lelkipásztori közelségeteket? A hitről és szeretetről tett tanúságotok pótolhatatlan az ő lelki útjukon, s mindezért köszönetet mondok nektek.

Biztos vagyok benne, hogy a szolgálat elvégzése után ti magatok is megváltozva tértek haza Lourdes-ból. Arra buzdítalak benneteket, hogy osszátok meg e páratlan élményt a környezetetekben élőkkel, s ajánljátok azt különösen a fiataloknak, hogy ők is felfedezhessék az önátadás és a Jézus nevében végzett szolgálat örömét!

Még egyszer köszönöm meleg fogadtatásotokat. Mindannyiótokat Mária, a Szűzanya közbenjárásába ajánllak, akihez bizalommal fordulhatunk: „Üdvözlégy, Mária…”.

Szívből adom rátok apostoli áldásomat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media