Ma reggel a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Olaszországi Kapucinus Klarissza Apácák Föderációjának közgyűlését.
Az alábbiakban közzétesszük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
A béke legyen veletek! És mondhatjuk úgy is: „Béke és jóság!”
Kedves nővérek, testvérek, jó reggelt kívánok, s köszöntök mindenkit!
Nagyon örülök, hogy találkozhatok veletek, és megoszthatom veletek az elmélkedés e pillanatát. Gondolatainkhoz a mai liturgia adja a kiindulópontot, Szent Máté apostol és evangélista ünnepe.
Az Efezusiaknak írt levélben Szent Pál így buzdít: „Éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben […] Amint hivatásotok is egy reményre szólít fel benneteket” (Ef 4,1–2.4).
Ez a hűségre szóló felhívás az, melyre Föderációtok Szent Klára és Szent Ferenc karizmája szerint válaszol: a szemlélődő imádságban, a szegénységben s az Evangéliumhoz való teljes ragaszkodásban. E célból dicséretes a Konstitúciók átdolgozása s korszerűsítése terén végzett munkátok, melyben sokak hozzájárulása talált szintézisre. Ezekben megerősítitek, hogy „minden szerzetes első és legfőbb feladata az isteni valóságok szemlélése és az Istennel való állandó egyesülés az imádságban” (Konstitúciók, 60; vö. CIC, 663. kánon). Ahogyan Szent Klára írta Prágai Szent Ágnesnek: „Szegezd elmédet az örökkévalóság tükrére, helyezd lelkedet a dicsőség ragyogásába, állítsd szívedet az isteni lényeg alakmására, és a szemlélődés által alakulj át teljesen az Ő istenségének képmásává!” (Harmadik levél Prágai Boldog Ágneshez, 12–13; FF 2888).
És éppen az „örökkévalóság tükrére szegezett elmével” hívlak benneteket arra, hogy tekintsetek mind a jelen időre – annak drámáival és bizonytalanságaival együtt –, mind pedig „kis világotok” kihívásaira, amely gazdag múltjával arra hivatott, hogy reménnyel tekintsen a jövőbe. A hivatások csekély száma különösen is arra késztethet egyeseket, hogy a bezárkózást vagy a visszavonulást válasszák. Szeretném azonban megismételni nektek azt, amit az olaszországi egyházmegyék és szemináriumok jövőjével kapcsolatban mondtam. Próbáljuk meg más szemszögből szemlélni ezt a valóságot! Ennek kritikus pontjai ugyanis segíthetnek abban, hogy váratlan lehetőségeket fedezzünk fel vagy fedezzünk fel újra, „nem annyira a számbeli erőket, mint inkább a megszólítás minőségét illetően” (Beszéd a toszkán egyházmegyék zarándokaihoz, 2025. október 11.). Erre emlékeztet minket a mai evangélium is: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek” (Mt 9,12).A közösségek létszámának csökkenése – s az ebből eredő félelem saját autonómiájuk elvesztésétől – nem szabad, hogy nyugtalanságot keltsen és elvegye a reményt; ehelyett inkább a saját megélt hitünk megújítására és még nagyobb elkötelezettségre kell ösztönöznie azok lelki kísérésében, akik a kolostorok kapuján kopogtatnak. Arra ösztönöz, hogy olyan örömteli és élő közösségeket építsünk, amelyekben megtapasztalható az Istennel való bensőségesség, a szívélyesség, a közösség és a kapcsolatok hitelessége. A hivatások nem szervezési stratégiák alkalmazásából, sem íróasztal mellett kitervelt kampányokból születnek, hanem az imádságból, az Evangélium bensőséges megéléséből, a csendből, egymás elfogadásából saját tökéletlenségeinkkel együtt (vö. Gal 6,2), valamint abból az érzésből, hogy egy egységet teremtő egésznek vagyunk a részei. S ahhoz, hogy ezt megtegyük, az Úr nem azt kéri tőlünk, hogy hibátlanok legyünk, hanem hogy alázatosan, napról napra hagyjuk magunkat formálni az Ő kegyelme által.
Ez ad alkalmat arra, hogy egy másik fontos témáról, a képzésről beszéljünk – mind az alapképzésről, mind a folyamatos képzésről. Képezzétek magatokat, és formáljatok másokat is egy olyan klauzúrás életre, amelyet az egymással és az Egyházzal való mély közösség szellemében éltek meg; egy olyan csendre, amely a sietség és a zaj által uralt társadalomban felébreszti az igényt az olyan időre és térre, ahol meg lehet állni és tisztán lehet látni, anélkül, hogy attól kellene tartani: elszalad a „tünékeny pillanat”.
Végül is ez a klauzúrás hivatás sajátos missziós küldetése is. A mai liturgiából vett 19. [18.] zsoltár így szól: „Nem beszéd ez, nem is olyan szó, amelynek hangja meg nem fogható. Szózatuk mégis elhat az egész földre, és a világ végéig elér üzenetük” (4–5. vers). Az Evangélium iskolájában formálódva az Úr arra hív titeket, hogy tanúi legyetek a csendben és a szemlélődésben, belehelyezve titeket a történelembe mint az Örömhír élő és prófétai emlékezetét.
Szent Klára nővéreiként pedig különleges üzenetet hordoztok a világ számára, mely elsősorban a Regula s a Konstitúciók megtartásán keresztül jut kifejezésre. Lényegetekből s küldetésetekből fakad, hogy az Evangélium szerint éljetek, elhagyva mindazt, ami a világhoz tartozik, s teljes szívvel, szüntelenül életetek első és egyetlen Szerelme felé forduljatok. Ez magában foglalja a mértékletességet, a tárgyaktól és dolgoktól való elszakadást, az engedelmességben való önátadást, az átláthatóságot – egy olyan egyszerű, mégis radikális s igényes életformát, mely a hűség értékes jele. Különösen így van ez a mai globalizált és nyugtalan világban, ahol úgy tűnik, elveszett a „gyökeret verés” íze és képessége (vö. Ferenc, Vultum Dei quærere apostoli konstitúció, 35).
Ezért, kedves nővéreim, szeretném azzal zárni gondolataimat, hogy felidézem föderációs asszisztensetek egyik kérdését: „Tudnak-e a női klauzúrás kolostorok válaszokat adni a mai emberiség létezésének alapvető kérdéseire?”. Válaszul négy olyan eszközt jelölt meg előttetek, amelyeket magam is igen fontosnak tartok: a kölcsönös meghallgatást; a koinóniát mint a törekvések közösségét az elszigetelődés elkerülésére; a diakóniát a közös szolgálatra és munkára; valamint a martyriát az Evangéliumról való tanúságtételre. Ezeket hagyom rátok mint biztos ösvényeket a ti utatokra.
Kedves Nővérek, köszönöm nektek mindazt, amit tesztek, s amit megéltek: „fáklyák s őrszemek vagytok az Egyház és a világ számára” (Ferenc, Üzenet a szemlélődő nővérekhez, 2018. november 21.), Isten országa földön való jelenlétének jelei.
Örülök, hogy találkozhattam veletek, s Szűz Mária, Assisi Szent Ferenc és Szent Klára, valamint Boldog Maria Lorenza Longo közbenjárását kérve szívből adom rátok apostoli áldásomat.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
