Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában a Szentatya audiencián fogadta a XIV. Leó Pápa Nemzetközi Kutatóközpont tagjait.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:

A Szentatya beszéde

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Jó reggelt kívánok mindnyájótoknak, s köszöntelek benneteket! Ez a mostani egy kicsit családias találkozó.

Kedves testvéreim!

Örömmel találkozom veletek, s kísérem ily módon is az Ágoston-rend azon kezdeményezésének első lépéseit, hogy egy rólam elnevezett Nemzetközi Tanulmányi Központot hozzon létre. Különösen hálás vagyok ezért, tekintettel arra, hogy a reflexió és a kritikus gondolkodás képessége milyen nagy jelentőséggel bír a szeretet civilizációjának építésében, amelynek szolgálatában az Egyház társadalmi tanítása igen sokat tud nyújtani.

Kezdettől fogva nagyra értékeltem a Központ azon szándékát, hogy széles körű párbeszédet folytasson az egyetemekkel, tudományos intézményekkel, állami szervekkel, a civil társadalom szervezeteivel, egyházi közösségekkel és egyesületi hálózatokkal, előmozdítva az együttműködés és a párbeszéd kapcsolatait hazai és nemzetközi szinten egyaránt. E nyitottság jele a Közép-itáliai Teológiai Karral és az Augustinianum Pápai Patrisztikai Intézettel való együttműködés is, amire a Központ felállításáról szóló dekrétum is utal. A titok abban rejlik, hogy mindig együtt haladjunk az úton, anélkül, hogy elzárkóznánk a találkozástól azokkal, akik mások, s akik úgy tűnik, másként gondolkodnak, beszélnek vagy cselekszenek.

Firenze kiválasztása ezen új intézmény székhelyéül rendkívül sokatmondó: felhívás ez ugyanis arra, hogy hagyjuk magunkat a humanizmus értékeitől inspirálni – egy olyan szemlélettől, amely nyitott a Teremtő felé, s éppen ezért testvéri kapcsolatokat épít. Nem a háborúk, hanem a béke munkálása és az igazságos egyensúlyok megteremtése hoz létre civilizációt, a nyitott társadalom minden társadalmi és kulturális szereplőjének aktív részvételével.

„Az Egyház társadalmi tanításának hozzájárulása is magában hordozza ezt a népi gyökeret, amelyet nem szabad elfelejtenünk: elképzelhetetlen lenne a keresztény kinyilatkoztatásnak a modern társadalmi, munkaügyi, gazdasági és kulturális körülmények közötti újraértelmezése a koruk kihívásaival küzdő keresztény laikusok nélkül. Oldalukon olyan szerzetesek és szerzetesnők tevékenykedtek, akik tanúságot tettek a már bejárt utakról kilépő Egyházról. A korszakváltás, amellyel szembesülünk, ma még inkább szükségessé teszi a folyamatos párbeszédet a megkereszteltek és a Tanítóhivatal, az állampolgárok és a szakértők, a nép és az intézmények között” (Dilexi te apostoli buzdítás, 82. pont). Kívánom, hogy Tanulmányi Központotok segítse elő ezt a törekvést, amelynek úttörőkre és előmozdítókra van szüksége, különösen akkor, amikor a bizalmatlanság és a beletörődés formái fenyegetnek felülkerekedéssel.

Még ha az árral szemben kell is haladnotok, a reményt hirdető küldetésetek abban áll, hogy Olaszországban és az egész világon előmozdítsátok a közéleti és politikai életre való felkészítést – a politikai életét, amelyet a közjó szolgálataként, a közösség iránti felelősségvállalásként, valamint a szolidaritáson, az igazságosságon és a békén alapuló kapcsolatok építéseként értelmeztek. Ez tehát a beletörődés teljes ellentéte! Másrészről – amint Ferenc pápa hangsúlyozta éppen Firenzében tartott beszédében –: „nincs olyan hiteles humanizmus, amely ne tekintené a szeretetet az emberek közötti köteléknek, legyen az interperszonális, bensőséges, társadalmi, politikai vagy intellektuális jellegű” (Beszéd az Olasz Egyház V. Országos Konferenciáján, 2015. november 10.). Az ágostoni gondolkodás, amely kezdeményezésetek alapját képezi, ebben az értelemben igen sokat tud nyújtani a mai nemzetközi horizonton ahhoz, hogy a szeretetet a személyes, a gazdasági és a politikai élet megújulásának elveként értsük meg. A szeretet összeköt, hogy felszabadítson; egyesít, hogy életet fakasszon; elkötelez, hogy építsen.

Kedves testvéreim! „A történelmet a Megfeszített és Feltámadott Krisztus fényében szemléljük […]. A jelent nem zárt végzetként értelmezzük, hanem a személyes és közösségi megtérés előtt nyitott térként. S hiszünk az Isten Országa erejében, amely a mustármag kicsiny voltából fejlődik ki […]. A próféta szavaival: »Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már sarjad; nem veszitek észre?« (Iz 43,19)” (Magnifica humanitas enciklika, 210. pont). Igen, legyetek szakértői Isten újdonságainak: ne azoknak, amelyek gyorsaságukkal és hatékonyságukkal kápráztatnak el, hanem azoknak, amelyeket Ő csendben munkál, megszabadítva a régi világot zsákutcáitól, s új ösvényeket nyitva, amelyeken együtt haladhatunk előre az Ő városa felé.

Az Úr bőséges gyümölcsökkel jutalmazza meg fáradozásaitokat, s kísérjen benneteket az apostoli áldás, amelyet szívből adok mindnyájatokra! Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media