Ma délben, az évközi idő XIX. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa kiállt a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakába, hogy a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyeket a Mária-ima bevezetéseként mondott:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

A mai evangélium arról szól, hogy Jézus a Galileai-tengeren a vihar közepette, a vízen járva csatlakozik tanítványaihoz (vö. Mt 14,22–33).

A kenyerek és halak csodája után (vö. Mt 14,13–21) a Mester arra készteti tanítványait, hogy szálljanak hajóba, és menjenek át a túlsó partra, míg ő maga visszavonul a hegyre imádkozni. A parttól távol azonban a szél kényének-kedvének vannak kiszolgáltatva, és alig tudnak előrehaladni. Egy sikeres élmény után, amelyben egy csodás jel főszereplői voltak, most tehetetlenül és megrémülve állnak a hullámok és az ellenszél fenyegetésével szemben.

Az éjszaka vége felé Jézus a háborgó vizeken elindul feléjük, a megrémült tanítványok pedig kísértetnek vélik őt (26. vers). De ő így szól hozzájuk: „Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!” (27. vers). Az Úr jelenléte mindent megváltoztat: Péternek sikerül is néhány lépést tennie a hullámokon felé; aztán megijed, süllyedni kezd, és Jézus megmenti. Amikor aztán a Mester beszáll a hajóba, a vihar lecsillapodik, és ekkor önkéntelenül fakad fel a tanítványok szívéből a hitvallás: „Valóban Isten Fia vagy!” (33. vers).

Ahhoz, hogy eljussanak idáig, nem volt elég számukra, hogy tanúi voltak a csodának, sem az, hogy sikert arattak az emberek előtt: át kellett menniük saját gyengeségük tapasztalatán, és abban fel kellett ismerniük Isten jelenlétét. Csak így tudták igazán megnyitni szemüket és szívüket az ő közelsége előtt, hogy megleljék a békét még a vihar közepette is.

Egy napon, valamivel később, Jézus így szól majd hozzájuk: „Ha lesz hitetek, és nem kételkedtek […], ha azt mondjátok ennek a hegynek: »Kelj fel, és vesd magad a tengerbe!«, megtörténik” (Mt 21,21). És pontosan ezt tapasztalták meg a tavon: Krisztus békéje – aki a hegyen imádkozott – elért hozzájuk a víztömegek tombolása közepette.

Ez a csoda tehát egy fontos dologra tanít minket: mindenekelőtt arra, hogy a siker láttán ne bízzuk el magunkat, és soha ne hagyatkozzunk csupán a saját erőnkre; ugyanakkor arra is, hogy ne essünk kétségbe a sötétség óráiban sem, amikor tehetetlennek érezzük magunkat a problémákkal szemben, és minden erőfeszítésünk ellenére úgy tűnik, inkább hátrálunk, mint előrejutunk. Bármilyen körülmények között vagyunk is, Jézus nem hagy el minket, és ha alázatosan befogadjuk őt életünk hajójába – imádsággal, a szentségekkel, az ő Igéjének hallgatásával –, benne megtaláljuk a békét, világosságot és erőt kapunk életutunkhoz.

Segítsen nekünk Mária, hogy így éljünk, bizakodó Istenre hagyatkozással – ő, akit hitéért boldognak hirdettek (vö. Lk 1,45)!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Továbbra is aggodalommal követem a szudáni, különösen az el-Obejd városában kialakult tragikus helyzetet. Miközben kifejezem lelki közelségemet a nemzet egész népének, ismételten azzal a felhívással fordulok a felelősökhöz, hogy biztosítsanak humanitárius folyosókat a civil lakosság számára! Ugyanakkor sürgetem a nemzetközi közösséget, hogy támogassa az azonnali tűzszünet elérésére tett erőfeszítéseket. Imádkozzunk, hogy az Úr erőt adjon a szenvedőknek, térítse meg az erőszakot szítók szívét, és adja meg a régóta várt békét!

Továbbra is fájdalmas hírek érkeznek az Ukrajnában és Oroszországban életüket vesztett és megsebesült ártatlan emberekről. A tragikus események egymást követik, sőt sokasodnak, egyre több civil áldozatot követelve, köztük gyermekeket is. Lélekben közel vagyok az áldozatok családjaihoz, a sebesültekhez és mindazokhoz, akik a zajló konfliktus miatt szenvednek. Ennyi fájdalom láttán ismételten nyomatékos felhívást intézek a humanitárius jog tiszteletben tartására, és arra, hogy mindkét fél szüntesse be a civil célpontok elleni támadásokat! A háború nem tesz mást, mint újabb háborút szül, és hatalmas szenvedést okoz. Ideje megállítani az erőszak spirálját, teret engedve a diplomáciának és a párbeszédnek, hogy megnyíljon az út a béke előtt!

Most pedig köszöntöm mindannyiótokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat!

Külön köszöntöm a Milánói egyházmegye Szent Mária Magdolna-közösségének fiataljait, akik a Via Francigena útvonalat végigjárva Sienából Rómába zarándokoltak; valamint az ennai cserkészeket, akik a Római-dombokon táboroztak, és a Padovai egyházmegye Pernumia községéből érkezett fiatalokat.

Oly sok ifjúsági csoport jelenléte, akik úgy döntenek, hogy nyaralásuk néhány napját lelki képzésre és a barátság ápolására fordítják, a remény jele; ahogyan az volt a fiatal ferencesek eseménye is, akikkel múlt csütörtökön volt örömöm találkozni Assisiben.

Mindannyiótokat, fiúkat és lányokat, akik hallgattok engem, szeretnélek emlékeztetni arra, hogy ezekben a napokban a liturgikus naptár a szentek több csodálatos alakját is elénk tárja, akiket arra buzdítalak benneteket, hogy ismerjetek meg jobban: tegnap a nagy Szent Domonkost, a Prédikátorok Rendjének alapítóját; ma Keresztről nevezett Szent Terézia Benediktát (Edith Steint), az Auschwitzban mártírhalált halt karmelita apácát, Európa társvédőszentjét; holnap Szent Lőrincet, a római egyház diakónusát; holnapután Assisi Szent Klárát, aki feladta kényelmes életét, hogy a szegény és alázatos Jézust kövesse, földije, Szent Ferenc példájára. Kedves fiatalok, engedjétek, hogy az evangélium e példamutató tanúi lelkesítsenek benneteket!

Köszönöm mindannyiótok jelenlétét, és szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media