Ma délben, az évközi idő XVIII. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa kiállt a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakába, hogy a Szent Péter téren egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyekkel a Mária-imát bevezette:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Amikor az evangéliumot hallgatjuk, gyakran hallunk Jézus által véghezvitt jelekről: ezek olyan cselekedetek, amelyek kifejezik irántunk tanúsított különleges odaadását, vagyis azt az üdvösséget, amelyet ő hoz a világba. Az Úrra úgy emlékezünk, mint arra, aki értelmet ad az életnek, és megszabadítja a gonosztól meg a bűntől.

Miközben a vakoknak látást, a süketeknek hallást ad, Krisztus nem csupán csodatetteket hajt végre, hanem mindenkinek hirdeti, hogy Isten országa közel van. Ezért a mai evangélium (Mt 14,13–21) arról tanúskodik, hogy Jézus nem csupán érzékeket ad azoknak, akiknek hiányoznak, hanem ízt ad érzékeinknek. A süketnek, aki újra hallani kezd, az Úr a meghallgatandó jó hírt hirdeti; a vaknak, aki újra látni kezd, megmutatja a megváltás csodálatos művét, amely érte valósul meg. Ugyanígy Jézus az éhezőknek ételt ad: a kenyérszaporítás története azt jelenti, hogy az Úrral való találkozás tápláló élmény. A sivatagban, vagyis szükségünk helyén, Krisztus az élet kenyere. Vele a legszükségesebb is túlcsordul: „Mindenki jóllakott”, és „tizenkét kosárnyi maradék” maradt (20. vers). Ez a szám rávilágít arra, hogy az Úr ajándéka egyetemes, és hogy gondviselése irántunk soha nem szűnik meg.

Kedves testvéreim! Krisztus valóban csillapítja az emberiség éhségét, az igazság és az élet iránti éhségünket. Ugyanakkor cselekedete megtanít bennünket arra, hogy semmi sem vész kárba, ha megosztjuk egymással. A felhalmozás és a pazarlás viszont ugyanazon gonoszság két oldala: a mohóság. Ez a lélekbetegség kiöli az érzékeket, mert megrészegít a gazdagságtól, olyannyira, hogy elfeledkezzünk azokról, akik éhségükben sírnak és szomjúságukban kiáltanak. Így hát a rothadó javak dőzsölésével szemben ott állnak azok kinyújtott kezei, akiknek nincs terített asztaluk, és azok leégett házai, akiknek nincs békéjük.

A háború és a gőg sivatagában nézzük meg, milyen jóságosan „tekintett fel az égre” az Úr, „mondott áldást”, „törte meg a kenyereket, és adta azokat” tanítványainak, hogy azok osszák szét a tömegnek (vö. 19. vers). Ebben a szeretetcsodában felismerjük Jézus jellegzetes cselekedeteit, amelyek az utolsó vacsorán csúcsosodnak ki.. Akkor ugyanis Isten Fia, mint emberi testvérünk, saját életét adja át nekünk. Miközben ízleljük az Eucharisztia kegyelmét, kötelezzük el magunkat arra, hogy mindennapi cselekedeteinkben tanúskodunk annak szépségéről – kezdve az asztali áldással, amikor megosztjuk a kenyeret családunkkal és barátainkkal. Jézus társaságában még a nyaralás is a testvéri békesség idejévé válhat, ha helyet szorítunk azoknak is a közelünkben, akik rászorulnak.

Kérjük tehát a Szűzanyát, a gondoskodó Édesanyát, hogy gyarapítson minket a szeretetben, hogy senkinek ne hiányozzon a mindennapi kenyér!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Aggodalommal követem a Ceutában kialakult riasztó helyzetet, és Afrika Szűzanyja közbenjárására fohászkodom Istenhez, hogy sikerüljön a békét, a stabilitást és az igazságosságot szolgáló megoldásokat találni!

Imádkozzunk továbbra is a békéért, hogy a világban érjenek véget a háborúk, és szülessenek diplomáciai megoldások a konfliktusokra! Emlékezzünk meg a harci cselekmények minden áldozatáról, különösen a leggyengébbekről és a legvédtelenebbekről: a gyermekekről, az idősekről és a betegekről! Az Úr adjon vigasztalást a szenvedőknek, és áldja meg mindazok munkáját, akik segítséget és vigaszt visznek nekik!

Ezekben a napokban ünnepeljük az „assisi búcsút”. Szent Ferenc ezt a búcsút 1216-ban nyerte el III. Honorius pápától, amikor a Porciunkulában imádkozva látomásban volt része Jézusról és Máriáról, akiket angyalok vettek körül. Adjunk hálát az Úrnak ezért a nagy ajándékért, és éljünk vele mint értékes kinccsel, különösen az assisi szegényecske boldog tranzitusának nyolcszázadik évfordulóján, aki éppen a Porciunkulában halt meg 1226. október 3-án!

Szeretettel köszöntöm mindannyiótokat, rómaiakat és a különböző országokból érkezett zarándokokat: különösen a saccolongói és creolai (Padova) plébániák gimnazista fiataljait, az altamurai Bosco Szent János-plébánia fiataljait, valamint a castelfranco venetói lelkipásztori körzet fiataljait, akiket lelkipásztoraik és animátoraik kísérnek.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media