Ma délben, az évközi idő XVII. vasárnapján a Szentatya, XIV. Leó pápa a castel gandolfói Szabadság térre ment, hogy a pápai villák apostoli palotája előtt egybegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Úrangyala imádságot.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amelyeket az Úrangyala elimádkozásakor mondott:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!

Jézus tanításának középpontjában Isten országának misztériuma áll, amelyet a mai evangélium egy gyöngyhöz és egy kincshez hasonlít (vö. Mt 13,44–52). A példabeszédek érzékeltetik annak a meglepetését, aki olyasmit talál, amit remélni sem mert volna, olyannyira, hogy mindennek az eladása vagy elhagyása már nem lemondásnak, hanem nyereségnek tűnik. Valóban, az evangélisták már az első oldalaktól kezdve ellenállhatatlannak írják le Jézus hívását a követésére: szabadnak, persze, de sürgetőnek, és olyan azonnali válaszra késztetőnek, amely a vágyból fakad. Ez az első fontos szempont abban, ahogyan Isten közel van hozzánk, és ahogyan hagyja magát megtalálni: a találkozás az országával olyan fordulópont, amely nem szűkíti, hanem kiszélesíti az életet. Ha most valaminek változnia kell, az a lehetőségek többlete miatt van, nem pedig a hiányuk miatt.

Van egy második szempont is, amelyre Jézus láthatóan nagy hangsúlyt fektet: a mezőben elrejtett kincset valószínűleg egy földműves találja meg; a gyöngy nagy értékét viszont egy kereskedő, talán egy utazó ismeri fel. Ezt követi még két példabeszéd, amelyekben a főszereplők halászok, valamint egy, a régi és az új dolgokban jártas írástudó. Vannak azután más példabeszédek is, amelyekben Isten országa felsejlik egy tésztát gyúró asszonyban, egy másikban, aki rendet rak a házban, egy háborút tervező királyban, egy tornyot építő férfiban, kifizetéseket vagy befektetéseket kezelő intézőkben, pásztorokban és földművesekben. Röviden: Isten országa különböző utakon tárja fel felbecsülhetetlen szépségét, de mindenkit – férfiakat és nőket, fiatalokat és időseket, szegényeket és gazdagokat – mélyreható megújulásra hív. Mindenki megértheti, és mindenkit a vonzásába von.

Az egyház ma is olyan emberek közössége, akik származásuk, kultúrájuk, képességeik és felelősségük szintje tekintetében különböznek egymástól, de mindannyian arra kaptak meghívást, hogy Jézus Krisztusban „egynek” ismerjék el magukat: ő a rejtett kincs, a drága gyöngy, a háló, amely összegyűjti a szétszóródottakat. Kezdettől fogva ugyanis Jézus olyan embereket hívott és gyűjtött maga köré, akik egyébként soha nem érintkeztek volna egymással. Éppen ezzel mutatta meg, hogy Isten nem személyválogató, és hogy kiválasztása megkülönböztetett szeretetet jelent, különösen a kicsinyek és a kirekesztettek iránt.

Testvéreim, nincs más dolgunk, mint kérni egy ajándékot, ugyanazt, amelyet a fiatal Salamon király is kért (vö. 1Kir 3,5.7–12). Ez az az ajándék, hogy meg tudjuk különböztetni a nagy értékű gyöngyöt, hogy fel tudjuk ismerni azt a kincset, amiért érdemes mindent eladni. Míg a fogyasztói ipar átalakítja az ízlésünket, újabb és újabb szükségleteket ébresztve, hogy aztán olyan válaszokat kínáljon, amelyek nem lakatnak jól, sőt néha megmérgezik a szívünket, nekünk meg kell tanulnunk megragadni azt, ami igazán számít: az Istennel való kapcsolat kincsét, amely megnyit minket az örömre, és segít abban, hogy a lehető legjobban éljük meg az egymás közötti kapcsolatainkat.

Mária, a Bölcsesség Széke közbenjárása irányítsa Jézus felé életre törő vágyunkat, hogy az teljességre jusson!

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Tegnap Libanonban boldoggá avatták Elia Hoayeket, aki 1899 és 1931 között az antiochiai maroniták pátriárkája, valamint a Szent Családról nevezett Maronita Nővérek Kongregációjának alapítója volt. Több mint harminc éven át nagy odaadással és lelkipásztori érzékenységgel vezette a maronita egyházat. A párbeszéd és a remény embereként ragyogó egyházi, társadalmi és politikai igazodási pont volt, olyannyira, hogy „a Nagy-Libanon atyjának” nevezték. Az új boldog imádsága és közbenjárása kísérje mindig a maronita híveket szerte a világon, és nyerje el a béke ajándékát az egész libanoni nép számára, amely oly kedves a szívemnek!

Aggodalommal követem a Szentföldön folytatódó és egyre súlyosbodó erőszakot, amelynek az utóbbi időben Ciszjordániában és Gázában számos civil is áldozatul esett. Sürgető felhívást intézek azért, hogy térjenek vissza a tárgyalásokhoz egy igazságos politikai megoldás érdekében, amely minden egyes emberi személy egyenlő méltóságán és egyenlő jogain alapul, és utasítsák el az újabb katonai akciókat, valamint az egyoldalú döntéseket, különösen azokat, amelyek megsértik a minden egyes vallás szent helyei iránti tiszteletet és a status quót.

Ugyancsak megújítom felhívásomat az egész Közel-Keleten kialakult helyzet kapcsán, ahol a katonai műveletek fokozódása ismét erőszakot és pusztítást hozott, súlyosan veszélyeztetve számos civil életét, és súlyosbítva az ivóvíz- és áramhiányt. Szívem mélyéből buzdítom az összes érintett felet, hogy függesszék fel a támadásokat, és sürgősen nyissák meg újra a párbeszéd és a diplomácia csatornáit, hogy a lehető leghamarabb eljussunk a békéhez, amelyre az egész régió annyira vágyik!

Imádkozzunk továbbra is a világ minden olyan népéért, amely a háború miatt szenved! Az Úr érintse meg a felelősök szívét és világosítsa meg elméjüket, hogy mielőbb megszülessen a megbékélés és a béke!

A pusztító tűzvészek láttán, amelyek az elmúlt napokban Franciaország és Spanyolország több települését is sújtották, kifejezem közelségemet, és mindenkit arra buzdítok, hogy imádkozzon az érintettekért és a mentésben résztvevőkért!

Ma ünnepeljük a nagyszülők és az idősek VI. világnapját, amelynek témája Izajás próféta szavai: „Én azonban nem feledkezem meg rólad!” (Iz 49,15). Köszönjük meg együtt az Úrnak azt az ajándékot, amelyet az idősek jelentenek az egyház és a társadalom számára, és kötelezzük el magunkat arra, hogy tiszteljük és értékeljük értékes szerepüket, valamint mindig biztosítsuk számukra a megfelelő figyelmet és gondoskodást!

Szeretettel köszöntöm mindannyiótokat, akik itt jelen vagytok, akár itt éltek, akár Olaszország és a világ különböző részeiről érkeztetek!

Külön köszöntöm az Opera della Chiesa mozgalom zarándokait és a velük érkező püspököket; köszöntöm az ukrajnai Csortkivból, az „Irgalmasság Háza” otthonból érkezett gyermekeket, akik a Nocera Superiore-i Szent Mihály-plébánián vendégeskednek; a manerbioi plébánia fiataljait; a Szent Johanna Antida Thouret halálának kétszázadik évfordulója alkalmából rendezett Nemzetközi Ifjúsági Találkozó résztvevőit; a belgiumi Maldegemből érkezett Onze-Lieve-Vrouw Ster-der-Zee katolikus diákmozgalom fiatal zarándokait, valamint a velletri Csendőriskola növendékeit, akiket tábori lelkészük és tisztjeik kísérnek.

Köszöntöm a Kameruni Katolikus Férfiak Egyesületének tagjait. Külön szeretettel gondolok a castel gandolfói őszibarackünnep résztvevőire, akik elhozták gyümölcseiket az áldásra.

Ma este Rómában, a Tiberis folyón tartják a „Folyami Mária” körmenetet: Mária, Jézus Anyja eszközölje ki e szép hagyomány résztvevőinek és mindannyiunknak, hogy mindennap az evangélium tanítása szerint élhessünk!

Mindenkinek szívből kívánok szép vasárnapot!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media