Fogadóceremónia és udvariassági látogatás Kamerun köztársasági elnökénél

Megérkezésekor, a Yaoundé-Nsimalen nemzetközi repülőtéren a Szentatyát Kamerun miniszterelnöke, Őexcellenciája Joseph Dion Ngute úr fogadta. Két gyermek virággal kedveskedett a pápának.

A himnuszok elhangzása, a csapatzászló előtti tisztelgés és a díszsorfal előtti elvonulás után sor került a delegációk bemutatására.

A szertartás végén a Szentatya gépkocsival az Elnöki Palotába hajtatott, hogy udvariassági látogatást tegyen a Kameruni Köztársaság elnökénél, Őexcellenciája Paul Biya úrnál.

Az Elnöki Palotában a Pápát a kabinetfőnök, az elnöki hivatal főtitkár-minisztere fogadta, aki elkísérte őt az Elnöki Dolgozószobába, ahol a köztársasági elnök és hitvese várta.

Ezt követően magántalálkozóra került sor, amelyet ajándékcsere követett.

Találkozó az állami hatóságokkal, a civil társadalom képviselőivel és a diplomáciai testülettel

Helyi idő szerint 17.05-kor vette kezdetét a találkozó az állami hatóságokkal, a civil társadalom képviselőivel és a diplomáciai testület tagjaival az Elnöki Palotában.

A köztársasági elnök köszöntő szavait követően a Szentatya elmondta beszédét.

A találkozó végén, helyi idő szerint 17.35-kor gépkocsival a Ngul Zamba árvaházba hajtatott. Az alábbiakban közöljük XIV. Leó beszédét, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:

Elnök Úr!
Tisztelt Állami Vezetők és a Diplomáciai Testület Tagjai!
Hölgyeim és Uraim!

Szívből köszönöm a szívélyes fogadtatást és a hozzám intézett üdvözlő szavakat. Mély örömmel tölt el, hogy itt lehetek Kamerunban, amelyet területeinek, kultúráinak, nyelveinek és hagyományainak gazdagsága miatt gyakran »Afrika kicsinyített másaként« emlegetnek. Ez a sokszínűség nem gyengeség, hanem kincs: a testvériség ígéretét hordozza, és szilárd alapul szolgál a tartós béke építéséhez.

Pásztorként, valamint a párbeszéd, a testvériség és a béke szolgájaként érkezem közétek. Látogatásom kifejezi Péter utódjának szeretetét minden kameruni iránt, és azt a vágyat, hogy bátorítsak mindenkit: lelkesedéssel és kitartással munkálkodjon tovább a közjó építésén. Olyan időket élünk ugyanis, amikor a beletörődés elhatalmasodik, és a tehetetlenség érzése hajlamos megbénítani azt a megújulást, amelyre a népek mélyen vágynak. Mily nagy az éhség és szomjúság az igazságosságra! Mily nagy a szomjúság a részvételre, a jövőképekre, a bátor döntésekre és a békére! Őszinte vágyam, hogy mindenki szívéhez eljussak, különösen a fiatalokéhoz, akik hivatása, hogy – politikai szinten is – formát adjanak egy igazságosabb világnak. Kifejezésre kívánom juttatni továbbá szándékomat a Szentszék és a Kameruni Köztársaság közötti együttműködési kapcsolatok megerősítésére, amelyek a kölcsönös tiszteleten, minden emberi személy méltóságán és a vallásszabadságon alapulnak.

Kamerun emlékezetében őrzi elődeim látogatásait: Szent II. János Pálét, aki a remény hírnöke volt Afrika minden népe számára, valamint XVI. Benedekét, aki a megbékélés, az igazságosság és a béke fontosságát, továbbá a kormányzók erkölcsi felelősségét hangsúlyozta. Tudom, hogy ezek a pillanatok mély nyomot hagytak nemzeti történelmükben, mint a szolgálat szellemére, az egységre és az igazságosságra irányuló elkötelezett buzdítások. Feltehetjük tehát a kérdést: hol tartunk most? Miként hozott gyümölcsöt a nekünk hirdetett Ige? És mi az, ami még tennivalóként ránk vár?

Szent Ágoston ezerhatszáz évvel ezelőtt rendkívül aktuális szavakat vetett papírra: »Azok ugyanis, akik parancsolnak, azoknak szolgálnak, akik felett parancsolni látszanak. Mert nem az uralkodás vágya vezérli őket, hanem a gondoskodás kötelessége; nem a hatalmaskodás gőgje, hanem az óvó gondoskodás irgalma« (De civitate Dei, XIX, 14). Ebben a távlatban saját hazánk szolgálata azt jelenti, hogy tiszta elmével és feddhetetlen lelkiismerettel szenteljük magunkat az egész nép közjavának: a többségnek, a kisebbségeknek és az ő kölcsönös harmóniájuknak.

Ma, sok más nemzethez hasonlóan, az Önök országa is összetett próbatételeken megy keresztül. Az északnyugati, délnyugati és a szélsőségesen északi régiókat sújtó feszültségek és erőszak mély szenvedést okoztak: elvesztett életeket, elüldözött családokat, az iskolától megfosztott gyermekeket és jövőkép nélküli fiatalokat. A statisztikák mögött arcok, sorsok és megsebzett remények rejtőznek. E drámai helyzetekkel szembesülve az idei év elején arra hívtam az emberiséget, hogy vesse el az erőszak és a háború logikáját, és válassza a szereteten és az igazságosságon alapuló békét. Egy olyan békét, amely »fegyvertelen« – vagyis nem a félelmen, a fenyegetésen vagy a fegyverkezésen alapul; és amely »leszerelő« erejű, mert képes feloldani a konfliktusokat, megnyitni a szíveket, bizalmat, együttérzést és reményt fakasztani. A béke nem szűkíthető le szlogenekre: olyan személyes és intézményi stílusban kell megtestesülnie, amely az erőszak minden formáját elutasítja. Ezért ismétlem meg nyomatékosan: »A világ szomjazza a békét […]. Elég a háborúkból, a halottak, a pusztítás és a menekültek fájdalmas sokaságából!« (Beszéd a vallási vezetők jelenlétében a Béke Világtalálkozóján, 2025. október 28.). Ez a kiáltás felhívás kíván lenni: járuljunk hozzá egy hiteles békéhez, minden részérdek elé helyezve azt.

A békét ugyanis nem lehet rendeletekkel előírni: a békét be kell fogadni és meg kell élni. Isten ajándéka ez, amely türelmes és közös munka révén bontakozik ki. Mindannyiunk felelőssége ez, elsősorban is a polgári hatóságoké. Kormányozni annyit tesz, mint szeretni saját hazánkat és a szomszédos országokat is; a nemzetközi kapcsolatokban is érvényes a parancsolat: szeresd felebarátodat, mint önmagadat! Kormányozni annyit tesz, mint valóban meghallgatni a polgárokat, becsülni értelmüket és azon képességüket, amellyel hozzá tudnak járulni a problémák tartós megoldásához. Ferenc pápa rámutatott: túl kell lépni »azon a szociálpolitikai elképzelésen, amely a szegényekért folytatott politikaként fogalmazódik meg, de soha nem a szegényekkel együtt, soha nem a szegények sajátjaként, és még kevésbé egy olyan projekt részeként, amely egyesíti a népeket« (Beszéd a Népi Mozgalmak 3. Világtalálkozójának résztvevőihez, 2016. november 5.).

Ebben a szemléletváltásban a civil társadalmat a nemzeti kohézió életerős részének kell tekinteni. Ez egy olyan lépés, amelyre Kamerun is készen áll! Egyesületek, női és ifjúsági szervezetek, szakszervezetek, humanitárius civil szervezetek, hagyományos és vallási vezetők: mindannyian pótolhatatlan szerepet játszanak a társadalmi béke szövetének kialakításában. Ők az elsők, akik cselekszenek, amikor feszültség támad; ők kísérik az elüldözötteket, támogatják az áldozatokat, teret nyitnak a párbeszédnek és ösztönzik a helyi közvetítést. A helyi valósághoz való közelségük lehetővé teszi a konfliktusok gyökereinek megértését és a megfelelő válaszok felvázolását. A civil társadalom emellett hozzájárul a lelkiismeret formálásához, a párbeszéd kultúrájának és a különbségek tiszteletben tartásának előmozdításához. Így a civil szféra berkein belül készül el egy bizonytalanságnak kevésbé kitett jövő. Hálával szeretném hangsúlyozni a nők szerepét. Sajnos gyakran ők az előítéletek és az erőszak első áldozatai, mégis a béke fáradhatatlan munkásai maradnak. Az oktatásban, a közvetítésben és a társadalmi szövet újjáépítésében való elkötelezettségük páratlan, és gátat szab a korrupciónak, valamint a hatalommal való visszaélésnek. Ezért is kell, hogy szavuk teljes körű elismerést nyerjen a döntéshozatali folyamatokban.

A társadalmon belüli ilyen nagylelkű elkötelezettséggel szemben a közpénzek kezelésének átláthatósága és a jogállamiság tiszteletben tartása elengedhetetlen a bizalom helyreállításához. Itt az ideje, hogy merjünk lelkiismeret-vizsgálatot tartani és egy bátor minőségi ugrást tenni. Az igazságos és hiteles intézmények a stabilitás pilléreivé válnak. A közhatalom hivatása, hogy híd legyen, sohasem a megosztás eszköze, még ott is, ahol látszólag a bizonytalanság uralkodik. A biztonság prioritás, de gyakorlása során mindenkor tiszteletben kell tartani az emberi jogokat, ötvözve a szigort a nagylelkűséggel, különös figyelemmel a legkiszolgáltatottabbakra. A hiteles béke akkor születik meg, amikor mindenki oltalmazottnak, meghallgatottnak és tiszteletben tartottnak érzi magát; amikor a törvény biztos gátat szab a leggazdagabbak és a legerősebbek önkényének.

Jól látjuk, testvéreim, hogy a betöltött magas tisztségek kettős tanúságtételt követelnek meg. Az első tanúságtétel az állam különböző szervei és közigazgatási szintjei közötti együttműködésben valósul meg a nép, különösen pedig a legszegényebbek szolgálatában; a második tanúságtétel pedig abban áll, hogy intézményi és szakmai felelősségüket feddhetetlen életvitellel párosítják (vö. Beszéd az Olasz Köztársaság prefektusaihoz, 2026. február 16.). Ahhoz ugyanis, hogy a béke és az igazságosság megszilárduljon, szét kell törni a korrupció láncait, amelyek eltorzítják a közhatalmat, megfosztva azt erkölcsi tekintélyétől. Meg kell szabadítani a szívet a nyereségvágytól, amely bálványimádás: az igazi nyereség az integrális emberi fejlődés, vagyis mindazon dimenziók kiegyensúlyozott növekedése, amelyek az életet ezen a földön áldássá teszik.

Kamerun rendelkezik mindazon emberi, kulturális és spirituális erőforrásokkal, amelyek szükségesek a próbatételek és konfliktusok leküzdéséhez, valamint a stabilitás és a közös jólét jövője felé történő előrelépéshez. Szükséges, hogy a párbeszéd, az igazságosság és az integrális fejlődés melletti közös elkötelezettség a múlt sebeit a megújulás forrásaivá alakítsa. Ahogy említettem, a fiatalok jelentik az ország és az Egyház reményét; energiájuk és kreativitásuk felbecsülhetetlen gazdagság. Természetesen ott, ahol a munkanélküliség és a kirekesztés tartósan jelen van, a frusztráció erőszakot szülhet. A fiatalok oktatásába, képzésébe és vállalkozó kedvének ösztönzésébe való befektetés tehát stratégiai döntés a béke érdekében. Ez az egyetlen módja annak, hogy gátat vessünk a csodálatos tehetségek elvándorlásának a bolygó más régiói felé. Egyúttal ez az egyetlen módja annak is, hogy felvegyük a harcot a kábítószer, a prostitúció és az apátia pusztító csapásaival, amelyek oly sok fiatal életet rombolnak szét, egyre drámaibb módon.

Hála Istennek, a kameruni fiatalokból nem hiányzik a mély spiritualitás, amely még ellenáll a piaci uniformizálódásnak. Ez az az energia, amely értékessé teszi álmaikat, s amely azon próféciákban gyökerezik, melyek imádságaikat és szívüket táplálják. A vallási hagyományok – amennyiben nem torzítja el őket a fundamentalizmus mérge – a béke, az igazságosság, a megbocsátás és a szolidaritás prófétáit hívják életre. A vallásközi párbeszéd előmozdításával, valamint a vallási vezetők bevonásával a közvetítői és megbékélési kezdeményezésekbe, a politika és a diplomácia olyan erkölcsi erőkre támaszkodhat, amelyek képesek a feszültségek csillapítására, a radikalizálódás megelőzésére, valamint a kölcsönös megbecsülés és tisztelet kultúrájának terjesztésére. A kameruni Katolikus Egyház oktatási, egészségügyi és karitatív intézményein keresztül továbbra is különbségtétel nélkül kívánja szolgálni az ország minden polgárát. Kész a lojális együttműködésre a polgári hatóságokkal és a nemzet minden élő erejével az emberi méltóság és a megbékélés előmozdítása érdekében. Ahol csak lehetséges, elő kívánja segíteni a más országokkal való kooperációt, valamint a világban élő kameruniak és származási közösségeik közötti kötelékek erősítését.

Isten áldja meg Kamerunt, támogassa irányítóit, ösztönözze a civil társadalmat, világosítsa meg a diplomáciai testület munkáját, és engedje meg Kamerun egész népének – keresztényeknek és nem keresztényeknek, politikai vezetőknek és polgároknak egyaránt –, hogy befogadják Isten országát, s együtt építsék az igazságosság és a béke jövőjét!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media