Ma délben, Húsvét II. vasárnapján, az Isteni Irgalmasság vasárnapján XIV. Leó pápa megjelent az Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elmondja a Regina Caeli imádságot a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.

A pápa az alábbi szavakkal vezette be a húsvéti időszak Mária-imáját:

Kedves testvéreim, jó vasárnapot és még egyszer áldott húsvétot kívánok!

Ma, Húsvét II. vasárnapján, amelyet Szent II. János Pál az Isteni Irgalmasságnak szentelt, az evangéliumban a feltámadott Jézus Tamás apostolnak való megjelenéséről olvashatunk (vö. Jn 20,19–31). Ez nyolc nappal húsvét után történik, miközben a közösség együtt van; Tamás itt találkozik a Mesterrel, aki hívja őt: nézze meg a szegek helyét, tegye kezét az oldalsebébe, és higgyen (vö. 27. v.). Ez a jelenet elgondolkodtat bennünket a feltámadott Jézussal való találkozásunkról. Hol találjuk meg Őt? Hogyan ismerjük fel? Hogyan higgyünk? Szent János, aki leírja az eseményt, pontos útmutatást ad: Tamás a nyolcadik napon, az egybegyűlt közösségben találkozik Jézussal, és áldozatának jeleiről ismeri fel Őt. Ebből a tapasztalatból fakad hitvallása, a legmagasabb rendű az egész negyedik evangéliumban: »Én Uram és én Istenem!« (28. v.).

Kétségtelen, hogy nem mindig könnyű hinni. Nem volt az Tamásnak, és nem az nekünk sem. A hitet táplálni és fenntartani kell. Ezért a »nyolcadik napon«, vagyis minden vasárnap az Egyház arra hív minket, hogy kövessük az első tanítványok példáját: gyűljünk össze, és ünnepeljük együtt az Eucharisztiát. Ebben hallgatjuk Jézus szavait, imádkozunk, megvalljuk hitünket, a szeretetben osztozunk Isten ajándékain, életünket Krisztus áldozatával egyesítve ajánljuk fel, az Ő Testével és Vérével táplálkozunk, hogy azután mi magunk is feltámadásának tanúi legyünk – miként azt a »mise« kifejezés is jelzi, amely »elbocsátást«, »küldetést« jelent (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1332).

A vasárnapi Eucharisztia elengedhetetlen a keresztény élethez. Holnap indulok afrikai apostoli utamra, és éppen az afrikai egyház első századaiból az abitenei vértanúk hagytak ránk erről egy gyönyörű tanúságtételt. Amikor felajánlották nekik, hogy megkímélik az életüket, ha lemondanak az Eucharisztia megünnepléséről, azt válaszolták: nem tudnak élni az Úr napjának megünneplése nélkül (Sine dominico non possumus). Ott táplálkozik és növekszik a hitünk. Ott egyesülnek Isten kegyelméből – jóllehet korlátozott – erőfeszítéseink egyetlen test, Krisztus Teste tagjainak cselekedeteiként az üdvösség egyetlen nagy tervének megvalósításában, amely az egész emberiséget átöleli. Az Eucharisztia által a mi kezünk is a »Feltámadott kezeivé« válik: jelenlétének, irgalmának és békéjének tanúivá a munka, az áldozatvállalás, a betegség és az évek múlásának jeleiben, amelyek gyakran bele vannak vésve, miként egy simogatás, egy kézfogás vagy a tevékeny szeretet gesztusának gyengédségében.

Kedves testvéreim! Egy olyan világban, amelynek oly nagy szüksége van a békére, ez arra kötelez bennünket, hogy minden eddiginél buzgóbbak és hűségesebbek legyünk a Feltámadottal való eucharisztikus találkozásunkban, hogy onnan a szeretet tanúiként és a megbékélés hordozóiként induljunk tovább. Segítsen ebben minket a Szűzanya, Mária, aki azért boldog, mert elsőként hitt anélkül, hogy látott volna (vö. Jn 20,29)!

A Regina Caeli után

Kedves testvéreim!

Ma számos keleti egyház a Julián-naptár szerint ünnepli a húsvétot. E közösségek mindegyikének szívből kívánok békét, a feltámadott Úrba vetett hit közösségében. Jókívánságaimat elmélyült imádsággal kísérem mindazokért, akik a háború miatt szenvednek, különösképpen a kedves ukrán népért. Krisztus világossága hozzon vigaszt a gyötrődő szívekbe, és erősítse meg a béke reményét. Ne lankadjon a nemzetközi közösség figyelme e háború drámája iránt!

A szeretett libanoni néphez is közelebb állok, mint valaha, a fájdalomnak, a félelemnek és az Istenbe vetett legyőzhetetlen reménynek ezekben a napjaiban. Az emberség minden ember lelkiismeretébe bevésett és a nemzetközi jog által is elismert alapelve magában foglalja azt az erkölcsi kötelezettséget, hogy megvédjük a polgári lakosságot a háború szörnyű következményeitől. Felhívom a konfliktusban álló feleket a tűzszünetre és a békés megoldás sürgős keresésére.

Jövő szerdán lesz három éve a véres szudáni konfliktus kezdetének. Mennyit szenved a szudáni nép, ezen embertelen dráma ártatlan áldozata! Ismételten esdeklő felhívást intézek a hadviselő felekhez, hogy hallgassanak el a fegyverek, és előfeltételek nélkül kezdjenek őszinte párbeszédet, hogy mielőbb véget vessenek ennek a testvérgyilkos háborúnak.

Most pedig köszöntöm mindannyiótokat, rómaiakat és zarándokokat, különösen is azokat a hívőket, akik az Isteni Irgalmasság vasárnapját a Santo Spirito in Sassia-kegyhelyen ünnepelték.

Köszöntöm az osztrák Linzi Egyházmegyéből érkezett Musikverein Kleinraming fúvószenekart és a Lengyelországból jött híveket; továbbá a párizsi Collège Saint Jean de Passy diákjait és a Fokoláre Mozgalom különböző nemzetiségű fiataljait. Köszöntöm a San Benedetto Po-i közösség zarándokait, valamint Santarcangelo di Romagna és San Vito bérmálkozóit.

Holnap tíz napos apostoli útra indulok négy afrikai országba: Algériába, Kamerunba, Angolába és Egyenlítői-Guineába. Kérem Önöket, kísérjenek imáikkal! Köszönöm!

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media