Ma délelőtt a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Kiskorúak Védelmének Pápai Bizottsága plenáris ülésének résztvevőit.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek!
Kedves testvéreim, Isten hozott benneteket!
Örömmel köszöntöm mindannyiótokat, akik ma összegyűltetek a plenáris ülésen. Különösen hálás vagyok az új elnöknek, Thibault Verny érseknek, a Bizottság elnökének a vezetéséért és elkötelezettségéért. Köszönet illeti a titkárt, Luis Manuel Alí Herrera püspököt nagylelkű szolgálatáért, valamint a helyettes titkárt, Dr. Teresa Morris Kettelkampot a Bizottság munkájához nyújtott értékes hozzájárulásáért. Ugyanígy fejezem ki hálámat mindannyiótoknak – tagoknak és munkatársaknak egyaránt – az Egyház iránt végzett szolgálatotokért, amelyet a gyermekek, a serdülők és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelmében fejtetek ki. Ez igényes, olykor csendes, gyakran megterhelő munka, mégis elengedhetetlen az Egyház élete és egy hiteles gondoskodási kultúra kiépítése szempontjából.
Tiszteletreméltó elődöm, Ferenc pápa úgy döntött, hogy szolgálatotokat véglegesen beépíti a Római Kúria szervezetébe, hogy az egész Egyházat emlékeztesse arra: a visszaélések megelőzése nem választható feladat, hanem az Egyház küldetésének alkotóeleme. Megválasztásom óta nagy bátorítást jelentett számomra az a párbeszéd, amelyet a Hittani Dikasztérium Fegyelmi Osztályával kialakítottatok. Ezzel elérhetitek azt a kitűzött célt, hogy a megelőzés – amely az egyik felelősségi körötök – és az említett Dikasztérium által gyakorolt éber fegyelem szinergikus és hatékony módon, együttműködve érvényesüljön.
Küldetésetek az, hogy elősegítsétek a visszaélések megelőzését. Ez azonban sohasem csupán protokollok vagy eljárások összessége. Sokkal inkább arról van szó, hogy az egész Egyházban hozzájáruljatok egy olyan gondoskodási kultúra kialakításához, amelyben a kiskorúak és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelmét nem külső kényszerként előírt kötelezettségnek tekintik, hanem a hit természetes kifejeződésének. Ez tehát a megtérés folyamatát igényli, amelyben meghalljuk mások szenvedését, és az cselekvésre ösztönöz minket. Ebben a tekintetben az áldozatok és a túlélők tapasztalatai alapvető hivatkozási pontot jelentenek. Bár ezek a beszámolók kétségtelenül fájdalmasak és nehéz meghallgatni őket, erőteljesen feltárják az igazságot, és alázatra tanítanak bennünket, miközben azon fáradozunk, hogy az áldozatok és a túlélők segítségére legyünk. Ugyanakkor éppen az átélt fájdalom elismerése az, amely a remény és a megújulás hiteles útját megnyitja.
Munkátok másik fontos eleme a multidiszciplináris és átgondolt megközelítés integrálása. A Római Kúria részeként, a Hittani Dikasztériumon belül egyértelmű szerepet töltötök be, amely párbeszédre hív benneteket a különböző, a védelem területén felelősséggel bíró dikasztériumokkal és egyéb intézményekkel. Remélem, hogy továbbra is egyre szorosabb együttműködést alakítotok ki velük, hogy saját szakértelmükkel gazdagíthassák munkátokat. Ugyanakkor ők is gazdagodhatnak azzal a tapasztalattal, amelyet a Bizottság az elmúlt tizenegy év szolgálata során szerzett, különösen az áldozatok, a túlélők és családjaik felé tanúsított figyelmes és őszinte meghallgatás révén. Ebben a tekintetben a Bizottság éves jelentése rendkívül fontos eszköz. Az igazság és a felelősség gyakorlatát képviseli, de a reményét és az elővigyázatosságét is, amelyeknek az Egyház javáért kéz a kézben kell járniuk. A remény megakadályozza, hogy átadjuk magunkat a csüggedésnek; az elővigyázatosság pedig megóv minket a rögtönzéstől és a felületességtől a visszaélések megelőzésének kérdéskörében.
A helyi ordináriusoknak és a szerzetesi elöljáróknak is megvan a maguk személyes felelőssége, amelyet nem ruházhatnak át másra. Az áldozatok meghallgatásának és kísérésének minden egyházi közösségben és intézményben konkrét formát kell öltenie. Arra bátorítalak benneteket, hogy továbbra is legyetek számukra támasz, hogy az Egyház egyetlen közössége se érezze magát egyedül ebben a feladatban. A Memorare kezdeményezésen keresztül nyújtott segítségetek valóban felbecsülhetetlen értékű. A helyi egyházak támogatása – különösen ott, ahol hiányoznak az erőforrások vagy a szakértelem – az egyházi szolidaritás konkrét megnyilvánulása. Várom, hogy a harmadik éves jelentésetekben további információkat kaphassak a már elért biztató előrelépésekről, valamint azokról a területekről, ahol további fejlesztésre van szükség.
A Bizottság elkötelezettsége az Egyház minden szintjén, az áldozatokkal, a túlélőkkel és családjaikkal, valamint a civil társadalom partnereivel való kapcsolattartásban arra ösztönzött benneteket, hogy a védelem két, gyorsan változó területén mélyítsétek el kutatásaitokat: a sebezhetőség fogalmának vizsgálatában a visszaélésekkel összefüggésben, valamint a digitális térben technológiai eszközökkel elkövetett gyermekbántalmazás megelőzésében. Ezeket az „idők jeleit” felismerve segítitek az Egyházat abban, hogy bátran szembenézzen a biztonságos környezet megteremtésének kihívásaival, és lelkipásztori egyértelműséggel, strukturális megújulással válaszoljon azokra. Ez már konkrét formát ölt az egyetemes irányelvek keretrendszerének kidolgozásában. Érdeklődéssel várom a végleges javaslatot, hogy megfelelő tanulmányozást és megkülönböztetést követően közzétehessük.
Kedves barátaim! Elkötelezettségetek azt bizonyítja, hogy küldetésetek nem csupán egy formális folyamat bevezetése, hanem a közösségvállalás és a közös felelősségvállalás jele. Befejezésül szeretném nyomatékosítani, hogy a kiskorúak és a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyek védelme nem az egyházi élet egy elszigetelt területe, hanem olyan dimenzió, amely áthatja a lelkipásztori gondoskodást, a képzést, az egyházkormányzást és a fegyelmi rendet. Minden előrelépés ezen az úton egy lépés Krisztus felé, valamint egy evangéliumibb és hitelesebb Egyház felé.
Szolgálatotokat az Egyház Anyja, Mária szerető közbenjárására bízom, és szívből adom rátok apostoli áldásomat, a bölcsesség és a béke zálogaként Urunkban, Jézus Krisztusban. Köszönöm!
Szívből köszönöm szolgálatotokat. Azt kívánom, hogy ezekben a napokban igazán áldott élményekben legyen részetek Rómában! Köszönöm mindazt, amit Egyházunk küldetésének segítéséért tesztek. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
