Ma délben, nagyböjt harmadik vasárnapján XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy elmondja az Úrangyala-imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívőkkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel bevezette az Úrangyala-imádságot:

Kedves testvéreim, jó vasárnapot!

Jézus és a szamaritánus asszony párbeszéde, a vakon született meggyógyítása és Lázár feltámasztása – az Egyház történetének első századaitól kezdve – megvilágítja azok útját, akik húsvétkor veszik majd magukhoz a keresztség szentségét, és új életet kezdenek. Ezek a nagy evangéliumi szakaszok, amelyeket ettől a vasárnaptól kezdve olvasunk, a katekumeneknek szólnak, de ugyanakkor az egész közösség is újra meghallgatja őket, hiszen segítenek abban, hogy keresztényekké váljunk, vagy ha már azok vagyunk, hogy még hitelesebben és örömtelibben éljük meg keresztény hivatásunkat.

Jézus ugyanis Isten válasza szomjúságunkra. Amint a szamaritánus asszonynak is sugallja, a Vele való találkozás mindannyiunk szívének mélyén egy olyan „vízforrást fakaszt, amely örök életre szökik” (vö. Jn 4,14). Hányan keresik ma is szerte a világban ezt a lelki forrást! „Néha sikerül elérnem – írta naplójában a fiatal Etty Hillesum –, ám gyakrabban kövek és homok borítja: Isten ilyenkor el van temetve. Ilyenkor újra ki kell őt szabadítani.” [1] Kedves testvéreim! Nincs hasznosabban elköltött energia, mint az, amit a szívünk felszabadítására fordítunk. Ezért ajándék a nagyböjt: most, hogy a harmadik hetébe léptünk, itt az ideje, hogy elmélyítsük utunkat!

Az evangéliumban olvasható az is, hogy „megérkeztek a tanítványok, és csodálkoztak, hogy [Jézus] egy asszonnyal beszél” (Jn 4,27). Annyira nehezen tudták sajátjuknak érezni küldetését, hogy a Mesternek ki kellett őket hívnia: „Ti nem azt mondjátok: »Még négy hónap, és jön az aratás«? Íme, én mondom nektek: emeljétek fel a szemeteket, és nézzétek a mezőket, amelyek már aratásra értek!” (Jn 4,35). Az Úr ma is ezt mondja Egyházának: „Emeld fel a szemed, és ismerd fel Isten meglepetéseit!” Négy hónappal az aratás előtt a mezőn még szinte semmi sem látszik. De ott, ahol mi nem látunk semmit, a kegyelem már működésben van, és a gyümölcsök készen állnak a begyűjtésre. A termés bőséges: talán csak a munkások vannak kevesen, mert más tevékenységek elvonják a figyelmüket. Jézus azonban figyelmes. Azt a szamaritánus asszonyt az akkori szokások szerint egyszerűen figyelmen kívül kellett volna hagynia; Jézus ehelyett szólt hozzá, meghallgatta, és hátsó szándék vagy megvetés nélkül bizalmat szavazott neki.

Hányan keresik az Egyházban ezt a gyengédséget, ezt a készséget! S milyen szép, amikor időt nem kímélve figyelmet szentelünk azoknak, akikkel találkozunk, olyannak elfogadva őket, amilyenek. Jézus még az evésről is megfeledkezett, annyira táplálta őt Isten akarata, hogy mindenkit a legmélyebb szinten elérjen (vö. Jn 4,34). Így vált a szamaritánus asszony az elsővé a sok evangélista közül. Megvetettek és kitaszítottak lakta falujából az ő tanúságtétele nyomán sokan eljöttek Jézushoz, és bennük is úgy fakadt fel a hit, mint tiszta vízforrás.

Kedves nővéreim és testvéreim! Kérjük ma Máriát, az Egyház Anyját, hogy Jézussal és Jézushoz hasonlóan szolgálhassuk az igazságra és igazságosságra szomjazó emberiséget. Nem a szembeállítások ideje ez az egyes templomok, sem a „mi” és az „ők” között: az imádók, akiket Isten keres, a béke emberei – férfiak és nők –, akik Lélekben és igazságban imádják Őt (vö. Jn 4,23-24).

[1] Etty Hillesum, Napló (Diario), Milano, 2012, 153. o.

Az Úrangyala után

Kedves Testvéreim!

Iránból és az egész Közel-Keletről továbbra is olyan hírek érkeznek, amelyek mély megdöbbenést keltenek. Az erőszak és a pusztítás eseményeihez, valamint a gyűlölet és a félelem elharapózó légköréhez hozzáadódik az a félelem is, hogy a konfliktus kiterjed, és a régió más országai – köztük a drága Libanon – ismét az instabilitás örvényébe süllyednek.

Emeljük alázatos könyörgésünket az Úrhoz, hogy hallgasson el a bombák morajlása, némuljanak el a fegyverek, és nyíljon meg a párbeszéd tere, ahol meghallgathatják a népek hangját. Ezt a könyörgést Máriára, a Béke Királynőjére bízom: járjon közben azokért, akik a háború miatt szenvednek, és kísérje a szíveket a megbékélés és a remény ösvényein.

Ma, március 8-án van a Nemzetközi Nőnap. Megújítjuk elkötelezettségünket – amely számunkra, keresztények számára az Evangéliumon nyugszik – a férfi és a nő egyenlő méltóságának elismerése mellett. Sajnos sok nő már gyermekkorától fogva diszkriminációt szenved, és az erőszak különböző formáit éli át: az ő számukra szól különleges figyelmem és imádságom.

Külön köszöntöm az Amerikai Egyesült Államokból – a texasi College Stationből, a missouri Kansas Cityből és az indianai Fort Wayne-ből –, valamint a Spanyolországból – Jerezből és Cádizból – érkezett diákokat. Ugyanígy üdvözlöm a Peruból, Panamából, Hondurasból, Mexikóból és Chiléből érkezett zarándokcsoportokat.

Üdvözlöm a Bresciából, Castroliberóból, Gravina di Pugliából és Perugiából érkező híveket, valamint a római Szent Kelemen Pápa és Pietrelcinai Szent Pio-plébániák közösségeit.

Köszöntöm a római „Casa di Maria” közösséget, az Orvieto-Todi Egyházmegyéből érkezett bérmálkozókat, a mantovai fiatalokat és a rovigói rögbicsapatot.

Mindenkinek jó vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media