Ma délben XIV. Leó pápa megjelent a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakánál, hogy elmondja az Úrangyala-imádságot a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal.

Az alábbiakban közöljük a Szentatyának az imádságot bevezető szavait:

Kedves testvéreim, szép vasárnapot!

Ma, nagyböjt első vasárnapján az evangélium arról beszél nekünk, hogy Jézust a Lélek a pusztába vitte, ahol megkísértette az ördög (vö. Mt 4,1–11). Negyvennapos böjtölés után megérzi emberségének súlyát: fizikai szinten az éhséget, erkölcsi szinten pedig az ördög kísértéseit. Átéli ugyanazt a nehézséget, amelyet mindannyian megtapasztalunk utunk során, és azzal, hogy ellenáll a gonosznak, megmutatja nekünk, hogyan győzzük le annak csalárdságait és csapdáit.

A liturgia az Életnek ezzel az Igéjével arra hív minket, hogy a nagyböjtre úgy tekintsünk, mint egy világos útra, amelyen az imádság, a böjt és az alamizsna révén megújíthatjuk együttműködésünket az Úrral életünk egyedülálló remekművének megalkotásában. Arról van szó, hogy engedjük meg Neki: távolítsa el a foltokat és gyógyítsa be a sebeket, amelyeket a bűn ejtett rajtunk; mi pedig kötelezzük el magunkat amellett, hogy életünket teljes szépségében kibontakoztassuk a szeretet teljességéig, amely az igazi boldogság egyetlen forrása.

Persze ez egy igényes út, és fennáll a veszélye, hogy elcsüggedünk, vagy hagyjuk magunkat elcsábítani a beteljesülés kevésbé fáradságos útjai által, mint amilyen a gazdagság, a hírnév és a hatalom (vö. Mt 4,3–8). Ezek azonban – amelyek Jézus kísértései is voltak – csupán nyomorúságos pótlékai annak az örömnek, amelyre alkottunk, és végül elkerülhetetlenül és mindörökké elégedetlenné, nyugtalanná és üressé tesznek bennünket.

Ezért tanította Szent VI. Pál, hogy a bűnbánat, ahelyett, hogy elszegényítené emberségünket, inkább gazdagítja azt: megtisztítja és megerősíti fejlődését egy olyan horizont felé, amelynek „végpontja a szeretet és az Úrra való hagyatkozás” (Paenitemini apostoli konstitúció, 1966. február 17., I.). A bűnbánat ugyanis, miközben tudatosítja bennünk korlátainkat, erőt is ad azok leküzdéséhez, hogy Isten segítségével egyre bensőségesebb közösségben éljünk vele és egymással.

A kegyelemnek ebben az idejében gyakoroljuk bőkezűen a bűnbánatot, az imádsággal és az irgalmasság cselekedeteivel együtt: adjunk teret a csendnek; hallgattassuk el egy kicsit a televíziót, a rádiót és az okostelefonokat. Elmélkedjünk Isten Igéjén, járuljunk a szentségekhez; hallgassunk a Szentlélek hangjára, aki szívünkben szól hozzánk, és hallgassuk meg egymást a családban, a munkahelyen és a közösségeinkben. Szánjunk időt azokra, akik egyedül vannak, különösen az idősekre, a szegényekre és a betegekre. Mondjunk le a feleslegesről, és amit így megtakarítunk, osszuk meg azokkal, akik szűkölködnek. Akkor – ahogy Szent Ágoston mondja –: „imádságunk, amelyet alázatban és szeretetben, böjtben és alamizsnával, mértékletességben és megbocsátásban, a jót adva és a rosszat rosszal meg nem fizetve, a gonosztól elfordulva és a jót cselekedve végzünk” (206. beszéd, 3), eljut a mennybe, és békét hoz nekünk.

Szűz Máriára, az Anyára, aki a megpróbáltatásokban mindig gyermeke mellett áll, bízzuk rá nagyböjti utunkat.

Az Úrangyala után

Kedves testvéreim!

Már négy év telt el az Ukrajna elleni háború kezdete óta. Szívemben még mindig ott hordozom azt a drámai helyzetet, amely mindannyiunk szeme előtt zajlik: mennyi áldozat, mennyi széttört élet és család, mennyi pusztítás és mennyi kimondhatatlan szenvedés! Valóban, minden háború az egész emberi családon ejtett seb: halált, pusztulást és a fájdalom olyan nyomát hagyja maga után, amely nemzedékeket bélyegez meg.

A békét nem lehet halogatni: ez sürgető igény, amelynek helyet kell találnia a szívekben, és felelősségteljes döntésekben kell megnyilvánulnia. Ezért ismétlem meg nyomatékosan felhívásomat: hallgassanak el a fegyverek, szűnjenek meg a bombázások, haladéktalanul jöjjön létre tűzszünet, és erősödjön meg a párbeszéd, hogy megnyíljon az út a béke előtt.

Arra hívok mindenkit, hogy egyesüljünk az imában a sokat szenvedett ukrán népért és mindazokért, akik e háború és a világ minden konfliktusa miatt szenvednek, hogy napjainkat végre beragyoghassa a béke hőn áhított ajándéka.

Most pedig köszöntöm mindannyiatokat, római hívek, olaszországi és más országokból érkezett zarándokok!

Szívből áldom meg Jézus Munkásleányait társulatuk alapításának századik évfordulóján. Köszöntöm a szlovákiai privigyei Kalazanci Szent József Iskolát, és bátorításomat fejezem ki azon egyesületeknek, amelyek összefognak a ritka betegségek elleni küzdelemben.

Köszöntöm a biellai Imaapostolság csoportját, a nicosiai, a castelfranco venetói, valamint a melegnanói esperesi kerület híveit; a boltiere-i bérmálkozókat, a milánói Mária Magdolna Lelkipásztori Közösség fiataljait és a tarquiniai cserkészeket.

Mindenkinek szép vasárnapot és áldott nagyböjti utat kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media