Ma délben, az évközi idő második vasárnapján XIV. Leó pápa a Vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából köszöntötte a Szent Péter téren összegyűlt híveket és zarándokokat, majd velük együtt elimádkozta az Angelust.

Az alábbiakban közöljük a pápa szavait, amellyel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves testvéreim, boldog vasárnapot!

A mai evangélium (vö. Jn 1,29–34) Keresztelő Jánosról beszél nekünk, aki felismeri Jézusban Isten Bárányát, a Messiást: „Íme, az Isten Báránya – mondja –, aki elveszi a világ bűnét” (29. v.), és hozzáteszi: „Azért jöttem, hogy vízzel kereszteljek, hogy nyilvánvalóvá váljon Izrael előtt” (31. v.).

János felismeri Jézusban a Megváltót, hirdeti istenségét és küldetését Izrael népének, majd – miután beteljesítette feladatát – félreáll, amint ezt szavai is tanúsítják: „Utánam jön egy ember, aki előttem van, mert előbb volt, mint én” (30. v.).

Keresztelő Jánost nagyon szerették a tömegek, olyannyira, hogy még Jeruzsálem hatóságai is tartottak tőle (vö. Jn 1,19). Könnyű lett volna számára kihasználni ezt a hírnevet, ő azonban egyáltalán nem engedett a siker és a népszerűség kísértésének. Jézus előtt felismeri saját kicsinységét, és teret enged az Ő nagyságának. Tudja, hogy azért küldték, hogy előkészítse az Úr útját (Mk 1,3; vö. Iz 40,3), és amikor az Úr eljön, örömmel és alázattal elismeri jelenlétét, majd visszavonul a háttérbe.

Mennyire fontos számunkra ma is az ő tanúságtétele! Gyakran túlzott jelentőséget tulajdonítunk az elismerésnek, az egyetértésnek, a láthatóságnak: ezek képesek meghatározni az emberek gondolkodását, magatartását és lelkiállapotát, szenvedést és megosztottságot okozva, mulandó, kiábrándító és megkötöző életstílusokat és kapcsolatokat teremtve. Valójában nincs szükségünk ezekre a „boldogságpótlékokra”. Örömünk és nagyságunk nem a siker és a hírnév múló illúzióin alapul, hanem azon, hogy tudjuk: mennyei Atyánk szeret bennünket és akar minket.

Erről a szeretetről beszél nekünk Jézus: egy olyan Isten szeretetéről, aki ma is eljön közénk, nem azért, hogy látványos hatásokkal nyűgözzön le bennünket, hanem hogy osztozzon fáradozásainkban és magára vegye terheinket, feltárva előttünk, kik is vagyunk valójában, és mennyit érünk az ő szemében.

Szeretteim, ne találjon bennünket figyelmetlennek az ő eljövetele. Ne pazaroljuk időnket és erőnket puszta látszatok hajszolására. Tanuljunk Keresztelő Jánostól: tartsuk éberen lelkünket, szeressük az egyszerű dolgokat és az őszinte szavakat, éljünk józansággal és a szív és az értelem mélységével, elégedjünk meg a szükségessel, és lehetőség szerint minden nap találjunk egy különleges pillanatot a csendre – az imádságra, az elmélkedésre, a figyelmes hallgatásra; egyszóval arra, hogy „pusztát teremtsünk”, ahol találkozhatunk az Úrral és vele időzhetünk.

Ebben segítsen bennünket a Szűz Mária, az egyszerűség, a bölcsesség és az alázat példaképe.

Az Angelus után

Kedves fivéreim és nővéreim,

ma kezdődik a keresztények egységéért végzett imahét. Ennek a kezdeményezésnek az eredete két évszázadra nyúlik vissza, és XIII. Leó pápa nagyban támogatta azt. Éppen száz évvel ezelőtt jelentek meg először a „Javaslatok a keresztények egységéért végzett imádság oktávjához”. Az idei év témája az Efezusiakhoz írt levélből származik: „Egy a test és egy a Lélek, amint egy reményre kaptatok meghívást” (Ef 4,4). Az imákat és az elmélkedéseket egy ökumenikus csoport készítette, amelyet az Örmény Apostoli Egyház Vallásközi Kapcsolatokért Felelős Osztálya koordinált. Ezért arra buzdítok minden katolikus közösséget, hogy ezekben a napokban erősítsék meg imájukat minden keresztény teljes, látható egységéért.

Az egység iránti elkötelezettségünknek összhangban kell állnia a világ békéje és igazságossága iránti elkötelezettséggel is. Ma különösen szeretnék megemlékezni a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén élő lakosságot sújtó súlyos megpróbáltatásokról, akiket az erőszak arra kényszerít, hogy elmeneküljenek hazájukból, különösen Burundiba, és súlyos humanitárius válsággal kell szembenézniük. Imádkozzunk azért, hogy a konfliktusban álló felek között mindig a megbékélést és a békét szolgáló párbeszéd kerekedjék felül.

Szeretném továbbá imádságomról biztosítani az elmúlt napokban Afrika déli részét sújtó áradások áldozatait is.

Szeretettel köszöntöm mindannyiukat, rómaiakat és zarándokokat!

Örömmel üdvözlöm a wargrave-i Piggot School csoportját Angliából, valamint a compitesei plébániai közösség „Fratres” csoportját. Köszöntöm a különböző országokból érkező híveket, a családokat és az egyesületeket. Köszönöm jelenlétüket és imájukat!

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media