Ma délben – Szent István diakónus és első vértanú ünnepén – XIV. Leó pápa megjelent a Vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájának ablakában, hogy a Szent Péter téren összegyűlt hívekkel és zarándokokkal együtt elimádkozza az Angelust.

Az alábbiakban közöljük a Szentatya szavait, amelyekkel bevezette a Mária-imádságot:

Kedves fivéreim és nővéreim, jó napot!

Ma van Szent István „születése”, ahogyan az első keresztény nemzedékek mondták, bizonyosak lévén abban, hogy az ember nem csak egyszer születik. A mártíromság a mennybe való születés: a hit tekintete ugyanis még a halálban sem csupán sötétséget lát. A világra anélkül jövünk, hogy döntenénk róla, de később számos olyan tapasztalaton megyünk keresztül, amelyekben egyre tudatosabban kérnek bennünket arra, hogy „világosságra jöjjünk”, hogy a fényt válasszuk. Az Apostolok Cselekedeteinek elbeszélése tanúsítja, hogy akik látták Istvánt a mártíromság felé haladni, meglepődtek arcának és szavainak világosságán. Így olvassuk: „És mindazok, akik a főtanácsban ültek, szemüket rá szegezve látták arcát, mint egy angyalét” (ApCsel 6,15). Ez annak az arca, aki nem közömbösen fordul el a történelemtől, hanem szeretettel néz vele szembe. Mindaz, amit István tesz és mond, újra megjeleníti azt az isteni szeretetet, amely Jézusban nyilvánult meg, azt a Világosságot, amely felragyogott a mi sötétségünkben.

Szeretteim, Isten Fiának köztünk való megszületése az Isten gyermekeinek életére hív meg bennünket: lehetővé is teszi azt, egy vonzó erő mozgásával, amelyet már a betlehemi éjszakától kezdve megtapasztaltak az alázatosak, mint Mária, József és a pásztorok. Ám Jézusnak és azoknak az élete, akik hozzá hasonlóan élnek, egyben elutasított szépség is: éppen vonzó ereje váltotta ki kezdettől fogva azok ellenállását, akik féltették hatalmukat, és akiknek igazságtalanságát leleplezte az a jóság, amely feltárja a szívek gondolatait (vö. Lk 2,35). Egyetlen hatalom sem tudta azonban mindmáig felülmúlni Isten művét. A világ minden táján vannak, akik az igazságosságot választják, még ha annak ára van is; akik a békét a saját félelmeik elé helyezik; akik a szegényeket szolgálják önmaguk helyett. Ilyenkor sarjad a remény, és mindennek ellenére van értelme ünnepelni.

A mai világ bizonytalansága és szenvedése közepette az öröm lehetetlennek tűnhet. Azokat, akik ma hisznek a békében, és Jézusnak és a vértanúknak a fegyvertelen útját választják, gyakran kigúnyolják, kiszorítják a közbeszédből, és nem ritkán azzal vádolják, hogy az ellenfeleknek és az ellenségeknek kedveznek. A kereszténynek azonban nincsenek ellenségei, hanem testvérei és nővérei, akik akkor is azok maradnak, amikor nem értik meg egymást. A karácsony misztériuma ezt az örömöt hozza el számunkra: olyan örömöt, amely azok kitartásából fakad, akik már most a testvériséget élik, akik már most felismerik maguk körül – még ellenfeleikben is – Isten fiainak és leányainak kitörölhetetlen méltóságát. Ezért halt meg István megbocsátással, Jézushoz hasonlóan: egy olyan erőért, amely igazabb a fegyverek erejénél. Ez az erő ingyenes ajándék, már minden ember szívében jelen van, és újraéled, ellenállhatatlanul továbbadja önmagát, amikor valaki másként kezd tekinteni felebarátjára, figyelemmel és elismeréssel fordul felé. Igen, ez az újjászületés, ez az újra világosságra jutás, ez a mi karácsonyunk!

Most imádkozzunk Máriához, és szemléljük őt, aki áldott minden asszony között, akik az életet szolgálják, és a gondoskodást állítják szembe az erőszakkal, a hitet a bizalmatlansággal. Mária vezessen el bennünket az ő örömébe, abba az örömbe, amely minden félelmet és minden fenyegetést felold, miként a hó elolvad a napfényben.

Az Angelus után

Kedves fivéreim és nővéreim!

Szívből megújítom jókívánságaimat a békére és a lelki nyugalomra az Úr karácsonyának fényében.

Köszöntöm mindnyájatokat, Róma híveit és a sok országból érkezett zarándokokat.

Szent István, az első vértanú emlékére kérjük közbenjárását, hogy erősítse hitünket, és támogassa azokat a közösségeket, amelyek leginkább szenvednek keresztény tanúságtételük miatt.

Szelídségének, bátorságának és megbocsátásának példája kísérje mindazokat, akik a konfliktusok helyzeteiben a párbeszéd, a megbékélés és a béke előmozdításán fáradoznak.

Mindnyájatoknak áldott ünnepet kívánok!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media