Ma reggel, a Vatikáni Apostoli Palota Konzisztóriumi termében XIV. Leó pápa audiencián fogadta a Mediterrán Ifjúsági Tanács tagjait.

Az alábbiakban közöljük a pápa beszédét, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!
Jó reggelt mindenkinek!

Kedves fiatalok, üdvözöllek benneteket! Egy kicsit olaszul, egy kicsit angolul fogok beszélni.

Örömmel fogadlak benneteket itt, a Vatikánban, Péter házában, az Olasz Püspöki Konferencia főtitkárának kíséretében érkezve. Tudom, hogy különböző országokból jöttetek, különböző nyelvekkel és kultúrákkal, de egy nagy közös vágy egyesít benneteket: a népek békés együttélése, különösen azoké, akik a Földközi-tenger térségében élnek. Ennek a vágynak adtok testet és lelket elkötelezettségetekkel és számos kezdeményezésetekkel, mind a saját közösségeitekben, mind pedig európai szinten, egyházi és politikai intézményekkel párbeszédben. Köszönöm mindazt, amit tesztek: ti bizonyítjátok, hogy a párbeszéd lehetséges, hogy a különbségek gazdagság forrásai, és nem szembennállás okai; hogy a másik ember mindig testvér, sohasem idegen, és még kevésbé ellenség.

A Mediterrán Ifjúsági Tanács a reflexió és a lelkiség útjának egyik gyümölcse, amelyet az Olasz Püspöki Konferencia indított el, és amelynek két kiemelkedő állomása volt: Bari 2020-ban és Firenze 2022-ben. Ezek az események a mediterrán térség egyes országaiból érkező püspököket gyűjtötték össze annak tudatában, hogy a mare nostrum (közös tengerünk) a találkozások helye, a testvériség keresztútja, az élet bölcsője lehet és kell hogy legyen – nem pedig a halál sírja. Azt kívánom, hogy ezek az Olaszországban a helyi Egyházak által elindított tapasztalatok a remény jeleként folytatódjanak.

Giorgio La Pira, a boldog emlékezetű polgármester, akinek gondolatai a bari és a firenzei kezdeményezéseket is ihlették, meg volt győződve arról, hogy a béke a Földközi-tenger térségében lesz a kezdete és szinte alapja a nemzetek közötti békének az egész világon. Ez a látomás ma is teljes erejével és prófétai töltetével bír egy olyan korban, amelyet széttépnek a konfliktusok és az erőszak, ahol a fegyverkezési verseny és az elnyomás logikája felülkerekedik a nemzetközi jogon és közjón. De nem szabad csüggednünk, nem szabad beletörődnünk! Ti fiatalok pedig álmaitokkal és kreativitásotokkal alapvető hozzájárulást adhattok. Most, és nem holnap! Mert ti vagytok a remény jelene!

A ti Tanácsotok egyszerre projekt és jel. A projekt az, amelyet Ferenc pápa a Földközi-tenger menti Egyházakra bízott: „helyreállítani a megtört kapcsolatokat, újjáépíteni az erőszak által romba döntött városokat, virágzó kertté változtatni azt, ami most pusztaság, reményt önteni a reményvesztettekbe, és bátorítani azokat, akik önmagukban zárkóztak, hogy ne féljenek testvéreiktől.” (Találkozó a Földközi-tenger püspökeivel, Bari, 2020. február 23.). A jel pedig, kedves barátaim, ti magatok vagytok: annak a nemzedéknek a jele, amely nem fogadja el kritikátlanul azt, ami történik, amely nem fordítja el tekintetét, és nem vár arra, hogy valaki más tegye meg az első lépést. Ti egy olyan nemzedéket képviseltek, amely egy jobb jövőt lát maga előtt, és úgy dönt, hogy felépíti azt. Ti vagytok a jele annak a világnak, amely nem adja meg magát a közönynek és az önelégültségnek, hanem felgyűri az ingujját, és azon dolgozik, hogy a rosszat jóvá alakítsa.

A béke ott van a nemzetközi vezetők napirendjén, a globális viták témája, de sajnos gyakran puszta jelszóvá silányul. Arra van szükségünk, hogy a békét saját szívünkben és kapcsolatainkban ápoljuk, hogy mindennapi tetteinkben kivirágozzék, hogy otthonainkban, közösségeinkben, iskoláinkban és munkahelyeinken, az Egyházban és az Egyházak között a kiengesztelődésért fáradozzunk. „Boldogok a békességszerzők, mert ők Isten fiainak neveztetnek” (Mt 5,9). Békességszerzőnek lenni nem könnyű feladat: kilépésre kényszerít minket a közöny és a szétszórtság kényelmi zónájából, és könnyen ellenállást is válthat ki azok részéről, akiknek érdekük a konfliktusok fenntartása.

Kedves fiatalok, folytassátok, hogy a remény jelei legyetek: annak a reménynek, amely nem csal meg, amely Krisztus szeretetében gyökerezik. Krisztus jeleinek lenni azt jelenti, hogy tanúi vagyunk, az Evangélium hirdetői – éppen azon a tengeren, amelynek partjairól az első tanítványok útnak indultak. A hívők számára a jövő nem falakról és szögesdrótról szól, hanem a kölcsönös befogadásról. Így a Mediterráneumban született nagy vallási hagyományok lelki örökséfe továbbra is élő kovász lehet ezen a vidéken és azon túl is: a béke, a mások felé való nyitottság, a testvériség és a teremtett világ iránti felelősség forrása. Ezeket a vallásokat azonban kihasználták, sőt időnként még ma is kihasználják arra, hogy az erőszakot és a fegyveres konfliktusokat igazolják. El kell utasítanunk ezeket a szentségtörő formákat, amelyek gyalázzák Isten szent Nevét – és ezt életünk példájával kell tennünk. Arra vagyunk hivatva, hogy az imádságot és a spiritualitást a tettel együtt ápoljuk, mint a béke forrását és mint a hagyományok és kultúrák közötti találkozás pontjait.

Testvéreim és nővéreim, ne féljetek: legyetek a béke sarjai ott, ahol a gyűlölet és a neheztelés magva nő; legyetek az egység szövői ott, ahol a polarizáció és az ellenségeskedés uralkodik; legyetek azoknak a hangja, akiknek nincs hangjuk, hogy igazságot és méltóságot kérjenek; legyetek fény és só ott, ahol a hit lángja és az élet íze alábbhagy. Ne adjátok fel, ha valaki nem ért meg titeket. Szent Charles de Foucauld mondta: Isten még az ellenkező szelek segítségével is elvezet minket a kikötőbe.

Bátorítalak benneteket, hogy folytassátok a Mediterrán Ifjúsági Tanács tapasztalatának útját. Isten áldjon meg titeket, és Mária, a Béke Királynője mindig oltalmazzon benneteket. Köszönöm.

forrás: Bollettino