Ma délelőtt 10 óra 30 perckor a Szentszéki Sajtóteremben (Via della Conciliazione 54.) megtartották a »A XXI. század: a vértanúság új ideje?« című konferencia (Augustinianum, 2026. szeptember 15.) sajtótájékoztatóját.

Felszólaltak: Őeminenciája Marcello Semeraro bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának prefektusa; Őexcellenciája Fabio Fabene érsek, titkár, az Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság elnöke; valamint Prof. Andrea Riccardi, az Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság alelnöke.

Az alábbiakban közöljük Őeminenciája Marcello Semeraro bíboros felszólalását:

Őőeminenciája Marcello Semeraro bíboros felszólalása

Mindenekelőtt köszöntöm Önöket, és köszönöm az irántuk megnyilvánuló figyelmet a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumának ezen kezdeményezése iránt, amely egy ideje már kiegészíti a dikasztérium hagyományos tevékenységét. A Praedicate Evangelium (2022) kezdetű apostoli konstitúcióban ugyanis az olvasható, hogy a dikasztérium „az előírt eljárás szerint intéz mindent, ami a boldoggá- és szenttéavatási ügyekre vonatkozik” (98. cikk). Nos, az „Új Vértanúk – A Hit Tanúi Bizottság”, amelyet Ferenc pápa állandó jelleggel hozott létre a dikasztérium keretein belül azzal a céllal, hogy „katalógust állítson össze mindazokról, akik vérüket ontották Krisztus megvallásáért és az evangéliumról való tanúságtételért” (2023. július 3-i levél), a gyakorlatban kiterjeszti annak céljait. Ez legalább három dolgot jelenthet.

  1. A szentség kegyelme az Egyházban a szenttéavatásokban nyer kifejezést, de nem merül ki azokban. Természetesen nem kizárt, hogy a Katalógusba felvett személyek közül néhánynak az esetében – a szükséges feltételek teljesülése esetén – meginduljon a boldoggá- és szenttéavatási eljárás. Amit azonban ki szeretnénk emelni, az inkább „a rendes keresztény élet magas mércéje”, amelyre II. János Pál utal a Novo millennio ineunte kezdetű apostoli levelének 30. pontjában, valamint a „szomszédos szentség”, amelyet Ferenc pápa idéz fel a Gaudete et exsultate kezdetű buzdításának 6–8. pontjaiban.
  2. Hozzátenném még a keresztény szentség antropológiai értékét. Ezúttal XVI. Benedek pápát idézem: „Szenvedni a másikkal, a másokért; szenvedni az igazság és az igazságosság szeretetéért; szenvedni a szeretet miatt és azért, hogy a szeretet emberévé váljunk – ezek az emberség alapvető elemei, amelyek elhagyása magát az embert rombolná szét. De újból felmerül a kérdés: képesek vagyunk-e erre? […] Ezért van szükségünk tanúkra, vértanúkra, akik egészen odaadták magukat, hogy napról napra megmutassák ezt nekünk. Szükségünk van rájuk ahhoz, hogy a mindennapok kis választásaiban a jót részesítsük előnyben a kényelemmel szemben – tudva, hogy pontosan így élünk igazán. Ismételjük meg még egyszer: a szenvedni tudás az igazság szeretetéért az emberség mércéje” (Spe salvi, 39. pont).
  3. Végezetül utalnék a kezdeményezés ökumenikus értékére, amelyet II. János Pál már a kezdetektől fogva szánt e bizottságnak. Már az Ut unum sint (1995) kezdetű enciklikában így írt: „Teocentrikus látószögből mi, keresztények már rendelkezünk közös martirológiával. Ez […] megmutatja, hogy mélyebb szinten Isten miként tartja fenn a megkereszteltek között a közösséget a hit legfőbb követelményében, mely az élet feláldozásával nyilvánul meg” (84. pont). Ferenc pápa is, amikor megalapította a bizottságot a Szenttéavatási Ügyek Dikasztériumán belül, hangsúlyozta, hogy annak tevékenysége „lehetővé teszi, hogy az Egyház által hivatalosan elismert vértanúk mellé állítsuk e testvéreink dokumentált tanúságtételeit – és sokan vannak –, egy olyan tág horizonton, amelyben a keresztények martyriája egyetlen hangja csendül fel”.

Még egyszer köszönöm a figyelmet.

forrás: Bollettino
kép: Francesco Vitale/In Terris