Ma reggel XIV. Leó pápa kihallgatáson fogadta az Arab Régiók Latin Püspöki Konferenciájának (CELRA) tagjait.
Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőköz intézett:
Legboldogabb és Legméltóságosabb Pátriárka Úr!
Tisztelendő Püspöktestvéreim!
Kedves Egybegyűltek!
Nagy örömmel fogadom Önöket, Pásztorokat, akik együtt alkotják az Arab Régiók Latin Püspöki Konferenciáját. Önökön keresztül szeretném köszöntésemet küldeni a papoknak, a megszentelt életet élő testvéreknek és nővéreknek, valamint közösségeik minden hívőjének. Pál apostol szavaival kívánom mindannyiuknak: „Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól!” (Róm 1,7).
Az Önök Püspöki Konferenciája olyan helyi egyházakat fog össze, amelyek egy kiterjedt és sokszínű valóságban élik mindennapjaikat, s gyakran politikai, társadalmi és vallási feszültségekkel terhelt környezetben végzik szolgálatukat.
Helyi egyházaik közvetlenül ismerték meg a vértanúság tanúságtételét: gondoljunk csak Leonella Sgorbati nővérre, a Vigasztaló Anyja missziós nővérére, a Szeretet Misszionáriusaira, akiket Jemenben gyilkoltak meg, miközben a legkiszolgáltatottabbakat szolgálták, valamint arra a sok papra, szerzetesre, szerzetesnőre és hívőre, akik életüket adták Irakban, Szíriában és más, erőszak által sújtott földeken. Nevüket a világ talán nem ismeri, de Isten előtt jól ismertek. Az Evangélium iránti hűségük továbbra is világosságot jelent közösségeik számára, s arra buzdít, hogy ne engedjenek sem a félelemnek, sem a beletörődésnek.
Amikor a közösségek sérülékenyebbé válnak, s sok család kényszerül elvándorlásra, az Önök főpásztori szolgálata még inkább nélkülözhetetlenné válik. Legyenek mindig népükhöz közel álló pásztorok, akik képesek osztozni annak sebeiben, meghallgatni, támogatni és megvigasztalni a hozzájuk fordulókat, hogy jelenlétük révén láthatóvá váljon Isten közelsége!
Ne féljenek kicsinységüktől! Az Egyház gyümölcsözősége nem a számokban, a struktúrákban vagy az anyagi erőforrásokban mérhető, hanem az Evangélium iránti hűségben. Egy kis közösség, ha Krisztusban gyökerezik, igen értékes jelenlét lehet: nem azért, mert hatalomra törekszik, hanem mert szolgál; nem azért, mert önmagát másokra erőlteti, hanem mert tanúságot tesz; s nem azért, mert az erőszakra erőszakkal válaszol, hanem mert a nyers erővel szemben a tevékeny szeretetet állítja.
A konfliktusok és megosztottságok által sújtott társadalmak szívében közösségeik mutassák meg, hogy lehetséges az együttélés, a közös szolgálat és a közös reménykedés! Plébániáik, iskoláik, kórházaik és karitatív intézményeik révén váltják valóra az Evangéliumot, amikor befogadják, meghallgatják és gyámolítják a szűkölködőket. Támogassák különösen azokat a szerzetesi kongregációkat, amelyek továbbra is nagylelkűen állnak a szegények és a legkiszolgáltatottabbak mellett!
A vészhelyzetek közepette ne veszítsék szem elől az Egyház küldetésének lényegét: az Evangélium hirdetését, az imádságot, a szentségeket és a keresztény képzést! A szolgálatra képes Egyháznak mindenekelőtt imádkozó Egyháznak kell lennie, amely hallgatja Isten Igéjét, s a szentségekből él.
Különös gonddal karolják fel a családokat és a fiatalokat! A családok – jóllehet nehézségek és bizonytalanságok terhe nyomja őket – a közösség támogatásával továbbra is az első hely maradhassanak, ahol a hitet megkapják és továbbadják. A fiatalok, akik gyakran nagy vágyaik és a bizonytalan jövő között őrlődnek, találjanak az Egyházban olyan otthonra, amely befogadja, meghallgatja őket, s segít nekik felismerni életük értékét! A katekézis kísérje a gyermekeket, a fiatalokat és a felnőtteket a Krisztussal való élő találkozásra, hogy a hitet megismerjék, megéljék és nemzedékről nemzedékre továbbadják.
Legyen gondjuk a migránsokra is, akik nagy számban vannak jelen, különösen az Öböl-államokban. Sokan távol élnek szeretteiktől, s a magányt és a létbizonytalanságot tapasztalják meg. Közösségeik legyenek olyan otthonok, ahol senki sem érzi magát idegennek! Védjék meg minden ember méltóságát, és ismerjék fel minden migránsban a testvért: így válik a tevékeny szeretet az Evangélium tanúságtételévé és a testvériség iskolájává.
Őrizzék meg és erősítsék meg a helyi egyházak és a különböző rítusok közötti közösséget! A keresztény hagyományok sokfélesége olyan gazdagság, amelyet az egységben kell megélni. Ebből a közösségből szülessen őszinte párbeszéd a többi keresztény közösséggel, a muszlimokkal és a különböző vallási hagyományokkal! A párbeszéd nem jelenti saját identitásunk feladását, hanem azt, hogy azt a találkozástól való félelem nélkül éljük meg. Ahol a háború bizalmatlanságot vetett el, a megbecsülés, az együttműködés és a tisztelet minden gesztusa lépés lehet a megbékélés és a béke felé.
Küldetésük nem csupán a keresztény jelenlét megőrzésében áll, hanem Krisztus jelenvalóvá tételében: hirdessék Őt az Igében, ünnepeljék a szentségekben, találkozzanak Vele az imádságban, s ismerjék fel Őt a szegényekben, a szenvedőkben, a migránsokban és minden emberben, aki gondjaikra van bízva!
Nem arra kaptak hivatást, hogy földjeik minden problémáját megoldják, hanem hogy hűek legyenek az Evangéliumhoz és a gondjaikra bízott néphez. Ne elsősorban a sikert vagy az elismerést keressék: a hűséget keressék! Legyenek az igazság, az igazságosság és a béke hangja; az imádság emberei, népükhöz közel álló pásztorok, a megbékélés fáradhatatlan munkásai és az irgalmasság tanúi!
Ne féljenek elvetni a magot anélkül, hogy azonnal látnák annak gyümölcseit! A vetés az Önök feladata, a növekedés pedig Istené. A Krisztus nevében megtett egyetlen gesztus sem hiábavaló: egy imádság, egy vigasztaló szó, egy felkarolt család, egy hitben nevelt gyermek, egy befogadott szegény – mindezek egy új jövő magvai.
Kedves Testvéreim! Haladjanak tovább bizalommal az útjukon! Nincsenek egyedül. Az egyetemes Egyház szeretettel tekint közösségeikre, s kitartásukban, a megpróbáltatásokban megélt hitükben és a szolgálatban megmutatkozó bátorságukban az egész Egyház számára értékes tanúságtételt ismer el.
Önöket, helyi egyházaikat és földjeik minden népét Szűz Mária, az Egyház Anyja és a Béke Királynője oltalmába ajánlom. Ő kísérje a családokat, a fiatalokat, a migránsokat, a betegeket és a szegényeket; támogassa a szenvedőket, s világosítsa meg a politikai és társadalmi felelősséget hordozókat, hogy a közjót keressék, és megnyissák a megbékélés útjait!
Önökre és a rájuk bízott összes hívőre szívből hívom le az Úr bőséges áldását. Ő őrizze meg Önöket a hitben, tegye kitartóvá a reményben és nagylelkűvé a tevékeny szeretetben, s adja meg közösségeiknek és földjeik minden népének a béke drága ajándékát!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
