Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa kihallgatáson fogadta a Norvég Lutheránus Egyház püspökeit.
Az alábbiakban közzétesszük a köszöntést, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Kedves Barátaim!
Örömmel üdvözlöm Önöket ma reggel Rómában és itt, a Vatikánban. Remélem, van vagy volt idejük ellátogatni azokra a különböző szent helyekre, amelyek az első keresztényekhez és vértanúkhoz kapcsolódnak. Az ő Urunkba vetett hitükről szóló tanúságtételük továbbra is maradandó ösztönzés forrása számunkra, s minket is arra bátorít, hogy életünket Isten dicsőségére és testvéreink javára adjuk.
Kétségtelen, hogy napjainkban súlyos kihívásokkal kell szembenéznünk, hiszen a világ különösen viharos időszakát éli. Úgy tűnik, egyre növekszik az ellenségeskedés a népek között, ami nemcsak a nemzetközi konfliktusokban és vitákban nyilvánul meg – amint azt Önök is megjegyezték –, hanem az egyes országokon belül is, amint azt a politikai és társadalmi vitákat gyakran jellemző feszültség és élesség is bizonyítja.
Bukott emberi állapotunkból fakadóan túlságosan is könnyű ellenséges magatartást tanúsítani azok iránt, akikkel nem értünk egyet. Ezért összehangolt erőfeszítésre van szükségünk ahhoz, hogy a megbékélés és a testvériség konkrét útjait keressük. E tekintetben Jézus más utat mutat nekünk: rávilágít arra, hogy a jóság és a felebaráti szeretet lefegyverző erővel bír. Ezért őszintén hálás vagyok itt-tartózkodásukért, valamint a közösségépítés módjainak keresésére irányuló közös vágyukért. Valójában még a legkisebb gesztusok is ösztönözhetnek és vezethetnek bennünket a megbékélés útján.
Amint jól tudjuk, Urunk imádkozott a mennyei Atyához tanítványai egységéért: „hogy tökéletesen egyek legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, amint engem szerettél” (Jn 17,23). Közös keresztségünk és a világban betöltött közös küldetésünk alapján imádkozom azért, hogy a béke és az igazságosság előmozdításának szolgálatában mindjobban együtt gyarapodhassunk.
Miközben ezen az úton haladunk tovább, tekinthetünk az első vértanúk és szentek példájára – mint Szent Olavra és Szent Sunnivára –, kiknek Istennek s felebarátaiknak szentelt élete segített egységbe forrasztani a népeket, s maradandó tanúságot tesz a tevékeny szeretet átformáló erejéről.
Kedves Barátaim, Kedves Testvéreim! Még egyszer köszönöm, hogy ma reggel eljöttek, s köszönöm testvéri közösségüket. Kérjük Isten áldását, hogy végtelen jóságában és bölcsességében segítsen bennünket abban, hogy mindjárt hitelesebben éljünk testvérekként, s így közös tanúságot tegyünk Megváltónkról, Urunkról, Jézus Krisztusról!
Köszönöm.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
