Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa kihallgatáson fogadta a Portugál Katonai Ordinariátus küldöttségét.
Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során a jelenlévőkhöz intézett:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Ámen!
Békesség veletek!
Excellenciás és Főtisztelendő Uram!
Tisztelt Közjogi és Katonai Elöljárók!
Főtisztelendő Tábori Lelkész Urak!
Kedves Testvéreim!
Önök Rómába jöttek, s bizonyos értelemben önökkel együtt érkeztek kötelékeik többi tagjai is. Köszöntve önöket, üdvözletemet küldöm a portugáliai szárazföldi haderő, a légierő, a haditengerészet, a Köztársasági Nemzeti Gárda és a Közbiztonsági Erők minden tagjának – keresztényeknek és nem keresztényeknek egyaránt. Különösen is a feltámadt Krisztus fényében emlékezem a szárazföldi hadsereg arra a két fiatal katonájára, akik múlt pénteken életüket vesztették, miközben nagylelkűen – az irgalmas szamaritánushoz hasonlóan – megálltak az út mentén, hogy segítséget nyújtsanak: őket s családjaikat az Úr irgalmába ajánlom.
A Fegyveres és Biztonsági Erők egészének, tagjaiknak s családtagjaiknak javát szem előtt tartva hozták létre hatvan évvel ezelőtt a Vikariátust, amely 1981-ben vette fel a Katonai Ordinariátus nevet, s huszonöt évvel ezelőtt kapta meg első püspökét. Önök tehát azért jöttek Rómába, hogy éppen erről az évfordulóról emlékezzenek meg. Az Ordinariátus – felbecsülhetetlen hozzájárulást nyújtva a lelki javakhoz és a keresztény értékek megismertetéséhez – továbbra is a konstruktív együttműködés tere maradjon az állami, kormányzati és katonai elöljárókkal.
Aki Krisztusban hisz, annak az e városba tett zarándoklat egyedülálló alkalom az önmegújulásra: felismerheti Isten központi szerepét saját életében, s Péter apostol sírjánál imádkozva megerősítheti hitét. Nap mint nap mindannyiukra rábízatik az a nemes küldetés, hogy megvédjék a Haza szuverenitását és a jogállamiságot, óvják polgártársaik biztonságát és védelmezzék őket az igazságtalanságoktól. Ezért szeretném megismételni önöknek Szent Pál intését: „Erősödjetek meg az Úrban […] Álljatok tehát szilárdan, felövezve derekatokat igazsággal, magatokra öltve az igazságosság páncélját, s saraul a lábatokon a béke evangéliumának hirdetésére való készséggel” (Ef 6,10.14–15).
Legyenek erősek az Úrban, akárcsak az a százados, aki Kafarnaumban odament Jézushoz! Ő jól ismerte azokat az értékeket, amelyek az önök életét irányítják: az engedelmességet, a fegyelmet, a lemondást, a hűséget, a bajtársiasságot, az odaadást, a felelősségtudatot és a bátorságot. Ugyanakkor az a katona érezte az Isten iránti vágyat, s tudta, hogy az ember nem elég önmagának, hanem valami többre, valami őt meghaladóra vágyik. Mivel volt egy súlyosan szenvedő szolgája, odament Jézushoz, aki biztosította arról, hogy elmegy meggyógyítani őt. Ő azonban így válaszolt: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert magam is alárendelt ember vagyok, s katonák vannak alattam; ha mondom az egyiknek: »Tedd ezt!«, megteszi” (vö. Mt 8,8–9). Ebből a magatartásból látható, milyen fontosnak tartotta a százados a hierarchiát, s hogy mindennapi életének ez a dimenziója miként segítette őt abban, hogy értelmezze a Názáreti Jézussal való kapcsolatát, akit Urának s Istenének vallott. E szavakon elcsodálkozva Jézus így szólt: „Bizony mondom nektek, Izraelben senkinél sem találtam ekkora hitet” (10. vers). Míg egyfelől ez a katona tudatában volt a maga tekintélyének, másfelől Isten Fia előtt megmutatta a hit erejét és az alázat bátorságát. Mert az ember – bármekkora felelősséget viseljen is, bármilyen hatalmat gyakoroljon, s bármilyen feddhetetlen legyen – mindig éhezi a végtelent és szomjúhozza az örökkévalóságot. A végtelen és az örökkévalóság pedig elérhető számunkra Jézus Krisztusban: az Úr ajándéka ez.
Excellenciás és Főtisztelendő Uram! Kedves Tábori Lelkész Testvéreim! Az Egyház rátok bízza hazátok katonai és rendvédelmi állományának lelki növekedését. Fogadjatok be mindenkit, hallgassátok meg őket, világosítsátok meg őket Isten igéjének bölcsességével, s maradjatok mellettük Krisztus nevében cselekedve a szentségek kiszolgáltatásában; kísérjétek mindegyiküket, ne feledkezve meg családjaikról sem! Ebből a sajátos szolgálatotokból teremnek majd meg a gyümölcsök: a személyes gyarapodás a keresztény élet gyakorlásában, valamint az általatok szolgált katonai és biztonsági erők csapatszellemének megerősödése. Köszönöm azt a közelséget, amelyet jó pásztorként nyújtotok mindazoknak, akik oly fontos, különleges és embert próbáló szolgálatot végeznek Portugália s azon túl az egész emberiség javára. Az Egyház és a Haza iránti szeretetetekről való tanúságtételetek balzsam, amely vigasztalást nyújt s reményt ad.
Végül pedig szeretném kifejezni mindannyiuknak, akik eljöttek ide, tiszteletemet, elismerésemet és köszönetemet az Ordinariátusban végzett munkájukért. A Fatimai Miasszonyunk kísérje önöket a különféle küldetéseikben, mind Portugáliában, mind a határokon túl! Az Úrban való öröm legyen az önök erőssége! Isten áldja meg önöket!
Köszönöm.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
