Az alábbiakban közzétesszük a Vatikánvárosi Állam XIV. Leó pápa által kihirdetett új Alaptörvényének szövegét:
Az új kormányzási igények figyelembevétele, valamint az elmúlt években bekövetkezett néhány fontos jogszabályi módosítás egy új Alaptörvény kihirdetését teszi szükségessé.
Ez az Alaptörvény – amely természeténél fogva a Vatikánvárosi Állam alkotmányos kereteit határozza meg, amelyet a Lateráni Szerződés a Szentszék abszolút és látható függetlenségének biztosítására, valamint nemzetközi színtéren való szuverenitásának garantálására hozott létre – megerősíti és kiegészíti a fent említett módosításokat.
Az Alaptörvény, amely az Állam minden egyéb normájának és szabályozásának alapját és hivatkozási pontját képezi, megerősíti a vatikáni jogrendszer egyedülálló sajátosságát és autonómiáját, valamint a Kormányzóság feladatát, amely hozzájárul az Állam sajátos küldetéséhez, és Péter utódjának szolgálatában áll, akinek közvetlenül felel.
Ahogyan a múltban is, a kormányzati szerveknek és mindazoknak, akik különböző felelősségi körökben és valódi egyházi szellemtől vezérelve állandó jelleggel teljesítik szolgálatukat az Állam javára, megadatik az ebből fakadó mindennemű hatáskör gyakorlása a Lateráni Szerződésben meghatározott területen, valamint azokban az ingatlanokban és területeken, ahol az Állam vagy a Szentszék intézményei működnek, és ahol a nemzetközi jog alapján személyi és funkcionális garanciák, valamint mentességek állnak fenn.
Ennek következtében szuverén hatalmam teljességével és biztos tudomásom szerint a következőket állapítom meg és rendelem el, amelyeket az Állam Alaptörvényeként kell megtartani:
I. Cím
Általános rendelkezések
1. cikk
A Legfőbb Pásztor, a Vatikánvárosi Állam uralkodója a kormányzati hatalom teljességével rendelkezik, amely magában foglalja a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói hatalmat.
2. cikk
(1) A Vatikánvárosi Állam biztosítja a Szentszék abszolút és látható függetlenségét a világban betöltött magas rendű küldetésének teljesítéséhez, és garantálja annak vitathatatlan szuverenitását a nemzetközi színtéren is.
(2) Az Állam és annak jogrendje elkülönül a Római Kúriától és a Szentszék egyéb intézményeitől.
(3) Az állami jogrend sajátos funkcióit a Vatikánvárosi Állam Kormányzósága gyakorolja, a törvényekkel és egyéb normatív rendelkezésekkel összhangban.
3. cikk
(1) A széküresedés ideje alatt a Bíborosi Kollégium biztosítja az Állam működésének folytonosságát, és gyakorolja annak hatásköreit.
(2) A Kollégium azonban jogszabályi rendelkezéseket csak szükség és sürgősség esetén hozhat, és azok hatálya a széküresedés időtartamára korlátozódik, kivéve, ha azokat a Legfőbb Pásztor utólag megerősíti.
4. cikk
(1) Az Állam a területén az 1929. február 11-i Lateráni Szerződésben meghatározottak szerint gyakorolja szuverenitását és az ebből fakadó mindennemű hatáskört.
(2) Szervei a rájuk ruházott hatásköröket az Állam területén kívül azokban az ingatlanokban és területeken is gyakorolják, ahol az Állam vagy a Szentszék intézményei működnek, és ahol a nemzetközi jog által biztosított garanciák és mentességek fennállnak.
5. cikk
Az Állam közösségének részét képezik az állampolgárok, a lakosok, valamint mindazok, akik más jogcímen, különböző tisztségekben és felelősségi körökben, egyházi szellemben, állandó jelleggel teljesítik szolgálatukat az Állam vagy a Szentszék javára.
6. cikk
(1) A Vatikánvárosi Állam képviselete a más államokkal és a nemzetközi jog más alanyaival fennálló kapcsolatokban, a diplomáciai kapcsolatokban és a nemzetközi szerződések megkötése során a Legfőbb Pásztornak van fenntartva, aki azt az Államtitkárság útján gyakorolja.
(2) Egyéb esetekben a képviseletet a Kormányzóság elnöke gyakorolja.
(3) A Kormányzóság az Állam nevében és megbízásából részt vesz azokban a nemzetközi intézményekben, amelyeknek a Szentszék tagja.
(4) Tekintettel az Állam enklávé helyzetére, a Kormányzóság kapcsolatot tart fenn és külföldi szervezetekkel, valamint intézményekkel aláírja azokat a megállapodásokat, amelyek az ellátás, a összeköttetések, a felszereltség és a közszolgáltatások biztosításához szükségesek, figyelembe véve a Lateráni Szerződés 6. cikkét.
II. Cím
Törvényhozó hatalom
7. cikk
A törvényhozói funkciót – kivéve azokat az eseteket, amelyeket a Legfőbb Pásztor magának kíván fenntartani, vagy kivételesen más szervre kíván átruházni – a Vatikánvárosi Állam Pápai Bizottsága gyakorolja.
8. cikk
(1) A Pápai Bizottság bíborosokból és más tagokból áll – köztük az elnökből –, akiket a Legfőbb Pásztor öt évre nevez ki.
(2) Az elnök távolléte vagy akadályoztatása esetén a Pápai Bizottságot a kinevezése, majd életkora alapján legelöl álló bíboros tag elnökli.
9. cikk
(1) A Pápai Bizottság a törvényekkel és egyéb normatív rendelkezésekkel összhangban gyakorolja a rá ruházott hatásköröket.
(2) A Pápai Bizottság üléseit az elnök hívja össze és vezeti. Azokon tanácskozási joggal részt vesz a Kormányzóság főtitkára és – amennyiben kinevezték – helyettes főtitkára; a Pápai Bizottság elnöke tanácskozási joggal meghívhatja a főtanácsost is. Konzultációra felkérhetők az Állam szerveinek, a Római Kúria intézményeinek tagjai vagy más szakértők.
(3) A Pápai Bizottság saját működését külön szabályzatban állapíthatja meg.
10. cikk
(1) A Pápai Bizottság fogadja el a törvényeket és az egyéb normatív rendelkezéseket. A vonatkozó tervezetek kidolgozásához az államtanácsosok, a Kormányzóság Jogi Hivatala vagy más szakértők közreműködését veszi igénybe.
(2) A kihirdetés előtt a Pápai Bizottság által elfogadott törvényeket a Legfőbb Pásztor közvetlen megfontolása alá terjesztik.
(3) Az Állam törvényeinek hiteles értelmezése a Pápai Bizottságnak van fenntartva.
(4) A Pápai Bizottság általános rendeleteket hoz azokban a tárgykörökben, amelyek nincsenek törvénynek fenntartva, vagy olyan tárgykörök szabályozására, amelyek tekintetében a törvény – az alapelvek megállapításával – rendeletre utal.
11. cikk
(1) A Pápai Bizottság elnöke rendeleteket, dekrétumokat és egyéb rendelkezéseket hozhat a törvényi vagy rendeleti normák végrehajtására.
(2) Sürgős szükség esetén az elnök törvényerejű dekrétumokat hozhat, amelyek azonban hatályukat vesztik, ha azokat a Pápai Bizottság a kihirdetésüktől számított kilencven napon belül nem foglalja törvénybe.
12. cikk
(1) A főtanácsost és az államtanácsosokat a Legfőbb Pásztor ötéves időtartamra nevez ki, és ők egy Testületet alkotnak. A törvények és egyéb normatív aktusok kidolgozása során – akár egyénileg is – tanácsadói és végrehajtói feladatokat láthatnak el.
(2) A főtanácsos szervezi a tevékenységet és elnököl az Államtanácsosok Testületének ülésein.
(3) A Kormányzóság elnöke véleményezés céljából a Testület elé terjeszthet olyan jogi kétséget, amely nem igényel hiteles értelmezést. E vélemények nyilatkozatok vagy magyarázó jegyzetek formáját ölthetik.
13. cikk
(1) A Pápai Bizottság a számviteli szabályoknak megfelelően évente, törvényerejű aktusokkal határoz a költségvetésről és a zárszámadásról; emellett elfogadja a hároméves pénzügyi tervet. Ezen aktusokat közvetlenül a Legfőbb Pásztor jóváhagyására terjeszti elő.
(2) A költségvetés biztosítja a bevételek és a kiadások egyensúlyát, és a világosság, az átláthatóság, valamint a tisztesség elvein alapul.
(3) Szükség esetén az elnök dekrétummal rendelkezhet a források átcsoportosításáról a költségvetési fejezetek között, fenntartva az egyenlegek egyensúlyát és figyelembe véve az időbeli fenntarthatóságot.
14. cikk
A költségvetés pénzügyi ellenőrzését és könyvvizsgálatát egy háromtagú Testület végzi, amelynek tagjait a Pápai Bizottság nevezi ki három évre, és amely a Pápai Bizottságnak számol be.
III. Cím
Végrehajtó hatalom
15. cikk
(1) A Pápai Bizottság elnöke a Kormányzóság elnöke, és a törvényekkel, valamint az egyéb normatív rendelkezésekkel összhangban gyakorolja a végrehajtó hatalmat.
(2) Az elnök a Kormányzóságot veszi igénybe, amelynek kormányzati szervei és testületei közreműködnek az Állam végrehajtó funkciójának gyakorlásában; e funkciót a 4. cikkben meghatározott területeken gyakorolják.
(3) A kiemelt jelentőségű kérdéseket az elnök – azok súlyától függően – a Legfőbb Pásztor vagy a Pápai Bizottság elé terjeszti megvizsgálásra.
16. cikk
(1) A Kormányzóság elnöke biztosítja az Állam kormányzását, felügyeli a törvények és egyéb normatív aktusok végrehajtását, kiadja az Állam általános szervezéséhez szükséges irányelveket, meghatározza a közigazgatás és a személyzetkezelés irányvonalait, valamint koordinálja a Kormányzóság szerveit.
(2) Az elnököt a főtitkár és – amennyiben kinevezték – a helyettes főtitkár segíti; az elnök saját végrehajtási hatásköreinek egy részét átruházhatja a főtitkárra és a helyettes főtitkárra.
17. cikk
(1) A főtitkárt a Legfőbb Pásztor nevezi ki a Kormányzóság elnökének javaslatára, ötéves időtartamra.
(2) A főtitkár segíti az elnököt feladatai ellátásában, végrehajtja az elnök irányelveit és rendelkezéseit, s meghozza az azokból következő intézkedéseket; az elnök távolléte vagy akadályoztatása esetén helyettesíti őt – kivéve a törvényerejű rendelkezések kiadását és az egyéb normatív aktusok elfogadását –; gondoskodik a 20. cikk (3) bekezdésében említett hivatalos állami pecsét őrzéséről és ráhelyezéséről.
(3) Feladatai ellátásához a főtitkár a Főtitkárságot, valamint – amennyiben kinevezték – a helyettes főtitkárt veszi igénybe.
18. cikk
A helyettes főtitkár – amennyiben kinevezték – együttműködik az elnökkel és a főtitkárral, ellátja a rá ruházott egyéb feladatokat, felügyeli az iratok és a levelezés előkészítését, valamint megszövegezését. Helyettesíti a főtitkárt annak távolléte vagy akadályoztatása esetén, illetve annak felhatalmazása alapján.
19. cikk
(1) Az Állam saját és kizárólagos hatásköre, hogy a Lateráni Szerződés 6. cikkét figyelembe véve biztosítsa a saját és a Szentszék szükségleteihez szükséges felszereltséget, infrastruktúrát, szolgáltatásokat és ellátást.
(2) A Kormányzóság gondoskodik ezek beszerzéséről, elosztásáról, valamint az Állam és a Szentszék intézményei számára történő nyújtásáról.
20. cikk
(1) A Kormányzóság szervezetét és feladatait a Kormányzóságról szóló törvény, valamint a Pápai Bizottság vagy annak elnöke által elfogadott rendeletek szabályozzák.
(2) A Kormányzóság saját közigazgatási szervezetével – a 4. cikkben meghatározott területeken gyakorolt saját és kizárólagos feladataként – gondoskodik:
a) a biztonságról, a közrendről és a polgári védelemről;
b) az egészség, az egészségügy, a közegészségügy, a környezet és az ökológia védelméről;
c) a gazdasági tevékenységekről, a postai, filatéliai és vámügyi szolgáltatásokról;
d) minden összeköttetési és hálózati infrastruktúráról, az építési tevékenységről, a műszaki, víz- és villamosberendezésekről, valamint azok felügyeletéről és karbantartásáról;
e) a Vatikáni Múzeumok művészeti együttese megőrzéséről, értékeinek felmutatásáról és hozzáférhetőségéről, valamint a teljes művészeti, történeti, régészeti és néprajzi örökség feletti felügyeletről;
f) minden egyéb, a törvény vagy más normatív rendelkezések által előírt feladatról.
21. cikk
A Kormányzóság elnöke – a Csendőrség igénybevétele mellett – a biztonság és a rendfenntartás érdekében kérheti a Pápai Svájci Gárda segítségét is.
IV. Cím
Igazságszolgáltató hatalom
22. cikk
(1) Az igazságszolgáltató funkciót – a Legfőbb Pásztor nevében – az ítélkező bíráskodás tekintetében a Bíróság, a Fellebbviteli Bíróság és a Semmitőszék; a nyomozási és vádhatósági feladatok tekintetében pedig az Igazságügyi Ügyész Hivatala gyakorolja. A bírósági szervek jogállását a Bírósági Szervezetről szóló törvény határozza meg.
(2) A Legfőbb Pásztor bármely polgári vagy büntetőügyben, annak bármely szakaszában az eljárás lefolytatását és az ítélethozatalt különleges fórumra bízhatja, minden egyéb jogorvoslat kizárásával.
(3) A törvény alkalmazása során a bíró a méltányosság elvét követi, az igazságosság helyreállítására törekszik, és elősegíti a felek közötti békéltetést. Büntetőügyekben a bíró a büntetést a elkövető rehabilitációját, társadalmi beilleszkedését és a megsértett jogrend helyreállítását szem előtt tartva szabja ki.
(4) Minden eljárásban biztosított a bíró pártatlansága, a védelemhez való jog és a kontradiktórius eljárás elve.
23. cikk
Kizárólag a Legfőbb Pásztor jogosult közkegyelem, büntetés-elengedés, elengedés és egyéni kegyelem gyakorlására, valamint a büntetések átváltoztatására.
V. Cím
Záró rendelkezések
24. cikk
(1) A Vatikánvárosi Állam zászlaja két, függőlegesen osztott mezőből áll: a rúd felőli mező sárga, a másik pedig fehér; ez utóbbi a tiarát ábrázolja a kulcsokkal, mindezt a jelen törvény A. mellékletét képező minta szerint.
(2) A címer a tiarából és a kulcsokból áll, a jelen törvény B. mellékletét képező minta szerint.
(3) Az Állam pecsétjének közepén a tiara látható a kulcsokkal, körülötte pedig a „Stato della Città del Vaticano” [Vatikánvárosi Állam] felirat, a jelen törvény C. mellékletét képező minta szerint.
25. cikk
(1) A Vatikánvárosi Állam jelen Alaptörvénye teljes egészében hatályon kívül helyezi és felváltja a 2023. május 13-i előző Alaptörvényt.
(2) Hasonlóképpen hatályukat vesztik mindazok a törvények, rendelkezések, kiváltságok és szokások – ideértve a különleges és egyedi említést érdemlőket is –, amelyek ellentétben állnak a jelen Alaptörvénnyel.
(3) Az Alaptörvény haladéktalanul hatályba lép.
Elrendelem, hogy e törvény állami pecséttel ellátott eredeti példányát helyezzék el a Vatikánvárosi Állam Törvényarchívumában, hogy a megfelelő szöveget először az L’Osservatore Romano című napilapban, majd az Acta Apostolicae Sedis Supplementumában tegyék közzé, kötelezve mindazokat, akikre ez tartozik, hogy azt megtartsák és megtartassák.
A Vatikánból, 2026. július 31-én, Loyolai Szent Ignác emléknapján, pápaságom II. évében.
XIV. Leó
forrás: Bollettino
kép: Vatican News
