Ma reggel a VI. Pál-terem kistermében XIV. Leó pápa magánaudiencián fogadta a „Centro de Investigación y Formación de Protección al Menor” (Kiskorúak Védelme Kutatási és Képzési Központ – CEPROME) képviselőit.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya üdvözlő beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Jó reggelt és Isten hozott benneteket!
Kedves Testvéreim!

Örömmel fogadlak benneteket ma reggel; titeket, akik Latin-Amerika különböző országaiból érkeztetek, de egy nagyon világos, közös cél vezet benneteket: azon fáradozni, hogy az egyházi közösségek biztonságos helyek legyenek mindenki, de különösen a gyermekek, a serdülők és a legkiszolgáltatottabb személyek számára. Köszönöm, hogy itt vagytok, és hogy ezt a rendkívül fontos feladatot végzitek.

Szeretném, ha elgondolkodnátok azon, hogy az első tanítványokat, amint találkoztak Jézussal, mennyire magával ragadta ez az élmény, és ez a pillanat örökre meghatározta az életüket – olyannyira, hogy elindultak a megtérés útján, míg végül fenntartások nélkül átadták magukat Neki. De ez a tapasztalat nem a múlté: minden ember hivatása az, hogy találkozzon a Feltámadottal, és lehetőséget kapjon a Vele való azonosulásra. Ez kétségkívül az evangelizáción keresztül valósul meg, és éppen itt kapcsolódik be a ti munkátok: ahhoz ugyanis, hogy az Úrral való szeretetkapcsolat valódi megéléssé válhasson, biztonságos terekre van szükségünk. A Krisztussal való találkozás pozitív irányba formál bennünket, s a szeretettel és szabadsággal teli élet felé indít el, míg a visszaélések során pontosan az ellenkezője történik: olyan traumatikus sebeket ejtenek, amelyek gátolják és korlátozzák a személy szellemi és emberi fejlődését.

Maga az Úr figyelmeztetése az alapja annak a küldetésnek, amelyet Krisztus hívására válaszolva magatokra vállaltatok, amikor óva int attól, hogy botrányt okozzunk a legkisebbeknek (vö. Mt 18,6). Legutóbbi spanyolországi apostoli utazásom során beszéltem a püspököknek azok fájdalmáról, akiket éppen azok sebeztek meg, akiknek gondoskodniuk kellett volna róluk. Olyan helyzetek ezek, amelyekkel szemben „az egyházi közösség hivatása az, hogy meghallgatással, az igazság feltárásával, igazságossággal, jóvátétellel, valamint a megelőzés és a gondoskodás kultúrája iránti egyre határozottabb elkötelezettséggel válaszoljon” (Találkozó a spanyolországi püspökökkel, 2026. június 8.). Ez a feladat – bár elsősorban a mi felelősségünk, akik meghívást kaptunk a pásztori szolgálatra – az Egyházban mindenki számára mandátumot jelent, és vannak, akik – mint ti – ezt még szakmai hivatássá is tették.

Köszönöm nektek, és egyúttal arra bátorítalak benneteket, hogy haladjatok előre ezen a nagyszerű úton, erősítve az együttműködési hálózatokat a helyi egyházak és a civil intézmények között, előmozdítva a megelőzés, valamint a legkiszolgáltatottabbak védelmének és gondozásának kultúráját. Szeretném, hogy az Egyház minden tere – legyen az fizikai vagy virtuális – valóban a Jézus Krisztussal való gyümölcsöző találkozás helye legyen, amely mentes a félelmektől, a gyanakvástól és a bizalmatlanságtól.

Testvéreim, a Boldogságos Szűzanya oltalmába ajánlak benneteket, hogy továbbra is ezen az álmon munkálkodjatok, s elérjétek, hogy az egész egyházi közösség egyre tevékenyebben részesedjen belőle. Ezen érzésekkel adom rátok Apostoli Áldásomat, amelyet kiterjesztek családotokra, barátaitokra és a számotokra kedves többi személyre is. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media