Találkozás a Las Raíces Központ migránsaival

Helyi idő szerint 7.55-kor (római idő szerint 8.55-kor) XIV. Leó pápa elhagyta a las palmasi püspökséget, és gépkocsival a Gran Canaria-Gando légibázisra utazott, ahonnan – miután búcsút vett a helyi hatóságok képviselőitől – 8.56-kor indult tovább Santa Cruz de Tenerife felé.

A repülőgép 9.15-kor (római idő szerint 10.15-kor) szállt le a Tenerife Norte – Los Rodeos nemzetközi repülőtéren.

Megérkezésekor a pápát a helyi hatóságok képviselői fogadták a repülőtéren.

Ezt követően 9.40-kor (római idő szerint 10.40-kor) a Szentatya gépkocsival a Las Raíces befogadóközpontba utazott, hogy találkozzon az ott elszállásolt migránsokkal.

Megérkezése után XIV. Leó pápát a Las Raíces befogadóközpont igazgatója köszöntötte.

A San Cristóbal de La Laguna-i (Tenerife) püspök, Excellenciás Eloy Alberto Santiago Santiago, valamint az inklúzióért, a társadalombiztosításért és a migrációért felelős miniszter üdvözlő szavai, továbbá két migráns tanúságtétele után a Szentatya köszöntötte a jelenlévőket.

Ezt követően a pápa meglátogatott egy sátrat, és köszöntött néhány migránst.

A találkozás végén a pápa gépkocsival a Plaza del Cristóra utazott, hogy találkozzon a migránsok integrációját segítő szervezetek képviselőivel.

Az alábbiakban közöljük a köszöntőbeszédet, amelyet a Szentatya a Las Raíces befogadóközpontban jelenlévőkhöz intézett:

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Köszönöm a miniszter asszonynak a hozzám intézett szívhez szóló szavait, valamint e központ igazgatójának köszöntését.

Ma az Egyházban Jézus Legszentebb Szívének főünnepét üljük, amely a keresztények számára Isten minden ember iránti irgalmas és végtelen szeretetét jeleníti meg. Ebben az összefüggésben gondviselésszerű, hogy találkozhatunk, láthatjuk egymást, és legfőképpen tudhatjuk: származási helyünktől függetlenül Isten szeretete nem ismer határokat, nem tesz megkülönböztetést, mindenkinek önmagát ajándékozza, és egységbe gyűjt bennünket. Arcukat látva és tanúságtételeiket hallgatva az Önök szívére gondolok, amelyet oly sok nehézség sebzett meg, de amelyet más, megnyílt, nagylelkű és irgalmas szívektől kapott szeretet meg is vigasztalt. Krisztus Szíve szenvedett, és a szeretetért döfték át, de megvigasztalták Őt azok az együttérző emberek is, akik közeledtek Hozzá, hogy enyhítsék fájdalmát.

A szeretet egyetemességének bemutatására Jézus egy másik népből és egy másik vallásból való ember szolgáló gesztusát hozta fel példaként, aki könyörületre indult egy megsebzett és bántalmazott ember láttán (vö. Lk 10,25–37). Isten szeretetétől indíttatva – amely segít nekünk a sebek begyógyításában, és abban, hogy tevékeny szeretettel forduljunk a szenvedők felé –, Szent Pedro de Betancur testvér és Szent José de Anchieta elhagyták ezeket a Kanári-szigeteket, hogy hirdessék az evangéliumot Amerikában, új missziós távlatokat nyitva meg. Ők maguk is migránsok voltak, akik az ismeretlen felé vették az irányt, legfőbb javakként a hitet, a reményt és a tevékeny szeretetet víve magukkal.

Azokon az ismeretlen földeken a szent életű migránsok és misszionáriusok meg tudták osztani azt, amijük volt, és ugyanakkor be tudták fogadni azt az újdonságot is, amelyet felkínáltak nekik. Ezért Önöket is arra hívom, hogy kínálják fel az emberségnek, az álmoknak és a kultúrának azt a kincsét, amelyet ezekre a szigetekre hoztak, és legyenek nyitottak arra, hogy befogadják azt, amit Önöknek adnak.

Ezt a cserét felelősséggel kell megélnünk, gondolva a jövő nemzedékek sorsára, akikre a szeretet civilizációjának örökségét akarjuk hagyni, amelyben a migrációnak fontos szava van, mert „a népek közötti találkozás és a kölcsönös gazdagodás alkalmává válhat” (Magnifica humanitas, 81). Kedves testvéreim, bizonyos értelemben mindannyian migránsok vagyunk, mindannyian zarándokok az égi haza felé vezető úton. Segítsük egymást abban, hogy ezt az utazást mindenki számára emberibbé tegyük, felkínálva azt, ami az egyéni lehetőségeinkhez mérten elérhető. Ebben az értelemben köszönetemet fejezem ki a kormánynak, a különböző intézményeknek, valamint a jóakaratú férfiak és nők sokaságának az együttműködésért, amellyel lehetővé teszik ezt a konkrét humanitárius segítséget, visszadva a reményt és a méltóságot oly sok embernek.

Mély benyomást tett rám az Önök befogadóközpontjának neve, amelyet úgy hívnak: „Le Radici” – „A Gyökerek”. Elődöm, a kedves Ferenc pápa, aki olyannyira vágyott arra, hogy Önökkel lehessen, szívesen használta a gyökerek képét, jelezve annak szükségességét, hogy ne feledjük eredetünket, maradjunk egységben, és bízzunk az Úrban. „Mert aki az Úrban bízik, »olyan, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé ereszti gyökereit. Nem fél, ha jön a hőség, lombja zöldellni fog« (Jer 17,8)” (Christus vivit, 133). A gyökereknek ez a képe segítsen Önöknek abban, hogy szilárdan gyökerezzenek az Úrban (vö. Kol 2,7), hogy semmilyen vihar ne szakíthassa el Önöket az Ő jelenlététől, amely megerősít és életet ad. Kedves barátaim, a szívemben hordozom Önöket, és megemlékezem Önökről imádságaimban. Isten áldja meg Önöket, áldja meg családjaikat és mindazokat, akik szeretik Önöket! És a Boldogságos Szűz Mária, a vándorok és migránsok vigasza, kísérje és segítse Önöket mindenkor anyai oltalmával! Nagyon köszönöm!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media