A Brians 1 Büntetés-végrehajtási Intézetben tett látogatása végén a Szentatya, XIV. Leó gépkocsival, majd golfkocsival a Montserrati Miasszonyunk-apátságba utazott a rózsafüzér elimádkozására.

Megérkezésekor a pápát a bazilika előtti átriumban – harangzúgás közepette – fogadta a Sant Feliu de Llobregat-i Egyházmegye püspöke, Őexcellenciája Xabier Gómez García, valamint a montserrati monostor apátja, Manel Gasch i Hurios. Az eseményen körülbelül 1000 gyermek is jelen volt.

A bazilika bejáratánál a pápa megcsókolta a feszületet, és szenteltvízzel meghintette a híveket.

Ezt követően a Legméltóságosabb Oltáriszentség-kápolnába ment egy pillanatnyi csendes elmélyülésre, majd a szentélybe vonult.

A Sant Feliu de Llobregat-i püspök rövid bevezetője, valamint az apát úr üdvözlő szavai után elimádkozták a rózsafüzért, amelyen mintegy 7000 hívő vett részt.

A zárókönyörgést követően XIV. Leó pápa elmondta beszédét.

Ezután – az áldást, a Salve Regina elimádkozását, valamint a Virolai Mária-himnusz eléneklését követően – a Szentatya visszavonult egy rövid, csendes elmélyülésre a Szűzanya-kápolnába, majd közvetlenül ezután megjelent az apátság erkélyén, hogy röviden köszöntse a téren egybegyűlt híveket.

Miután a Montserrati Apátság erkélyéről köszöntötte az alatta elterülő téren egybegyűlt híveket, XIV. Leó pápa csatlakozott a közösséghez a refektóriumban. Az ebédet követően a pápa a szerzetesekkel találkozott a szalonban, a köszöntések és az ajándékcsere alkalmából. A pápa felidézte azt az időszakot, amikor a perui Trujillóban a Montserrati Miasszonyunk-plébánia plébánosa volt, valamint a rendtársaival, más ágostonos szerzetesekkel az apátságban tett korábbi látogatásait. Kifejezte háláját a mai találkozóért és a szerzetesek tanúságtételéért, akik közösségben élik meg a Szűzanya iránti áhítatot. E tekintetben Leó pápa hangsúlyozta, hogy ez a tanúságtétel különösen értékes ebben az időben az Egyház és a világ számára: „A szerzetesi közösségek alapításuk óta a szinodalitás példái – mondta –, de mindenekelőtt a csend ajándéka miatt egy zajjal, tevékenységgel és figyelemeltereléssel teli világban.” Majd így zárta szavait: „A világnak olyan mintákra van szüksége, amelyek a csend megélésére és imára hívnak bennünket.” Miután még egyszer megköszönte a vendégszeretetet és a testvéri osztozást, a pápa apostoli áldását adta a jelenlévőkre.

Ezután gépkocsival a Szent Ágoston-templomba utazott, az egyházmegyei karitatív és segélyszervezetekkel való találkozóra.

Az alábbiakban közzétesszük azt a beszédet, amelyet XIV. Leó pápa a rózsafüzér elimádkozása után a Montserrati Miasszonyunk-apátságban mondott, valamint azokat a szavakat, amelyeket az apátság előtti téren egybegyűlt hívekhez intézett:

Szeretettel köszöntöm Excellenciás Xabier Gómez García püspök urat, Manel Gasch i Hurios montserrati apát urat, valamint a püspököket, papokat, szerzeteseket és szerzetesnőket, a papnevelő intézetek növendékeit és mindazon híveket, akik részt vesznek ezen a zarándoklaton – különösképpen a ma bennünket elkísérő gyermekeket. Köszönöm, hogy fogadtatok bennünket, köszönöm a jelenléteteket!

Nagy örömmel tölt el, hogy eljöhettem a Moreneta lábához, hogy anyai közbenjárásába vetett teljes bizalommal oltalmába ajánljam péteri szolgálatomat és az Egyház küldetését a világban, amely igazságosságért és békéért kiált.

Meghatottsággal emlékeztem vissza azokra az évekre, amikor a perui Trujillóban, a Montserrati Szűzanya-plébánia plébánosaként szolgáltam. A Moreneta szüntelenül elkísért engem. Köszönöm, Katalónia, a hitedet!

Ennek a szentélynek a falai elbeszélhetnék a jámborság, a hála és a remény számtalan történetét, amelyeknek az évszázadok során a Montserrati Szűzanya alakja körül tanúi voltak, és amelyek egyúttal a Jézus Krisztus iránti szeretetből kiontott vérről is tanúskodnak.

Magukba zárták annyi hívő örömét és bánatát, boldogságát és könnyeit, s egyúttal fültanúi voltak Európa legrégebbi fiúkórusa, az Escolanía gyermekeitől áradó mennyei éneknek is.

Amikor elődöm, Ferenc pápa 2023-ban aranyrózsát adományozott ennek a tisztelt kegyképnek, arra hívott bennünket: fontoljuk meg, hogy a hívek évszázadokon át – minden megkülönböztetés nélkül – miként keresték fel ezt a szentélyt a rózsafüzért imádkozva; hiszen Mária, az Isten Anyja, alapvető valóság minden keresztény életében. Ugyanezen az alkalmon hangsúlyozta: „Az Anya előtt mintha felébrednének az ember legnemesebb érzései” (Beszéd a Montserrati Miasszonyunk Confraternita tagjaihoz, 2023. október 7.). Valóban, Ő mély megtéréseket indít el bennünk, amint azt Loyolai Szent Ignác példája is mutatja, aki ezen a magával ragadó helyen, a Szűzanya előtt átvirrasztott imádságos éjszaka után letette lovagi fegyvereit; ez a pillanat egy új, Jézus Krisztus szolgálatában megélt élet kezdetét jelezte.

Ugyanezzel a gyermeki és készséges lelkülettel hívlak ma benneteket, hogy fogadjátok el Mária hívását: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond nektek!” (Jn 2,5). Ezek a galileai Kánában elhangzott szavak a keresztény élet valóságos programját rejtik magukban, hiszen Mária Krisztushoz vezet bennünket, és arra tanít, hogy hallgassunk az Ő szavára, engedelmeskedjünk igéjének, és engedjük, hogy Ő alakítson át minket. Jézus akarata világos: „Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!” (Jn 15,17). Olyan szeretet ez, amelynek Ő maga a mércéje és a forrása: „Amint én szerettelek titeket” (12. vers). Ezért, amikor Mária azt mondja nekünk: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond nektek!”, arra hív bennünket, hogy szívünket az evangélium mércéjéhez igazítva békítsük meg.

Jézus megmutatja nekünk az irgalmasság, a megbékélés, az igazság és a szelídség útját. Ugyanakkor leleplezi azt az erőszakot is, amely szavainkban és magatartásunkban rejtőzhet: a megalázó kritikát, a romboló elítélést és a megosztó agressziót. Ez a rejtett erőszak gyakran öltheti látszólagos páncélzat formáját, amellyel sebeinket, félelmeinket vagy az igazságtalanságok okozta szenvedéseinket igyekszünk oltalmazni.

Szemléljük a Montserrati Szűzanyát, aki a védtelen, az ölében megnyugvó gyermek Jézust mutatja felénk, hiszen Ő itt áll Szent Fia mellett, és arra hív bennünket, hogy szeressük egymást. Tegyük le ma a lábai elé azokat a páncélokat, amelyek apránként megkeményítették szívünket!

A Gyermek Jézus, akit Mária a karjaiban tart, nem visel páncélt, és Ő maga lesz az, aki később, mezítelenül a kereszten, teljesen átadja magát az Atyának, hogy megmentsen bennünket a szeretet fegyvertelen és lefegyverző erejével.

Emeljük fel tekintetünket a Szűzanyára, és esedezzünk hozzá, hogy segítsen nekünk kizárólag Isten fegyverzetét magunkra ölteni, amint Szent Pál buzdít: „Derekatokat övezzétek fel igazsággal, öltsétek magatokra az igazságosság páncélját, lábatokra saruként öltsétek a béke evangéliumának készségét. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, […] vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten szavát” (Ef 6,14–17).

Ma, mint montserrati zarándokok, kifejezzük őszinte vágyunkat, hogy megújítsuk az Atyaisten iránti szolgálatunkat, akit Jézus Krisztus nyilatkoztatott ki nekünk, aki így szól hozzánk: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; aki pedig engem fogad be, nem engem fogad be, hanem azt, aki küldött engem.” (Mk 9,37).

Szemléljük azt is, miként tartja a Szűzanya a jobb kezében a világmindenséget jelképező gömböt anyai gondoskodásának jeleként, hiszen az egész világ helyet kap az Ő szívében. Arra hív bennünket, hogy testvérként tekintsünk egymásra, így senki se kényszerüljön kirekesztettségbe, és a közösség erősebb legyen minden megosztottságnál.

Kérjük Máriát, a Béke Királynőjét: tanítson meg bennünket lemondani a bántó szavaknak, az elhamarkodott ítélkezésnek, a megszólásnak és a rágalmazásnak még a szándékáról is! Adja meg, hogy megtanuljuk őrizni és táplálni a szeretetet a családban, a baráti kapcsolatokban, a munkahelyeken, a közösségi oldalakon, a politikai vitákban és a keresztény közösségekben, hogy a gyűlölet átadja helyét a reménynek és a békének!

Mária, az Egyház Anyja, irányítsa lépteinket szüntelenül Jézus felé! Arra hívlak benneteket, hogy a következő szavakkal hódoljatok előtte:

A katalánoknak mindörökké Hercegnőjük maradsz,
a spanyoloknak s az egész világnak tiszta szeretet;
mondd hát nekünk: »Kincseim vagytok ti,
én vagyok a ti Anyátok, ne féljetek!«

Ámen.

A Szentatya köszöntése a montserrati apátság erkélyéről

Köszönöm, köszönöm!
Testvéreim, jó napot kívánok!

Köszönöm, hogy itt vagytok. Köszönöm a hitnek ezt a gyönyörű tanúságtételét. Mindannyian egyetlen családban egyesülve, Édesanyánk, Mária, a Montserrati Szűzanya oltalma alatt.

Az az öröm, lelkesedés és a hit mély megélése, amelyet ezekben a napokban tapasztalunk: először Madridban, most Barcelonában és Katalóniában, majd a Kanári-szigeteken; egész Spanyolország tele van hittel, szeretettel, s azzal a vággyal, hogy dicsőítse Istent, hálát adjon Neki és egységben éljen.

Köszönet Katalóniának, amiért oly sok, más országokból érkező embert fogadott be, mert ezzel példát mutat arra, miként lehet mindenkit egyetlen családdá összefogni.

Köszönet a hívő közösségnek, szerzetes testvéreink közösségének, akik befogadnak minden zarándokot, aki azért jön ide, hogy a Miasszonyunkhoz, Máriához imádkozzon.

Köszönet egyenként és mindannyiótoknak, akik ma reggel itt vagytok, hogy emlékeztessetek mindenkit – Katalóniában, Spanyolországban és az egész világon –, hogy a hit életet ad, és a hit reményt nyújt.

És Mária, akit Jézus a keresztről adott nekünk Édesanyánkul; Mária az, aki kísér bennünket, és Ő az az anyai szeretet, amely mindörökké velünk marad.

[Áldás]

Köszönöm, köszönöm mindannyiótoknak!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media