Ma reggel a VI. Pál-teremben XIV. Leó pápa audiencián fogadta a német katolikus diákszövetségek képviselőit.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Kedves Testvéreim, Isten hozott benneteket! Herzlich willkommen!
Azt mondták nekem, hogy a németek nagyon pontosak. Én kívülről jövök… Kedves Barátaim!
Örömmel köszöntelek mindannyiótokat, a német katolikus diákszövetségek tagjait, akik most első alkalommal gyűltök össze Németországon kívül egy közös közgyűlésre, a Cartellversammlung-ra. Az a döntés, hogy éppen itt, Rómában, vagyis ad Petri Sedem (Péter Székénél) gyűltök össze, hűen tükrözi a titeket azonosító katolikus hitet, a közösséget, amely Jézus tanítványaiként összeköt bennünket, és az általatok végzett kulturális tevékenységet. Szívesen irányítom a figyelmet erre a három szempontra, hogy megerősítsem a titeket egyesítő testvériség kötelékét, valamint az Egyház iránti közös odaadásotokat.
Katolikus identitásotokat illetően a hithez való meggyőződéses tartozásotok abban a négy alapelvben tükröződik, amely szövetségeteket hordozza: religio, scientia, amicitia és patria. Különösen a múlt despotizmusával és ideológiáival szemben a katolikus hit számotokra sohasem puszta máz vagy címke volt, hanem az egyetemi és a szakmai környezetben megélt életstílus. Evangéliumi kovászként barátságotok folyamatosan érlelődik a tudományos és politikai kontextusban, a különböző akadémiai, szakmai és társadalmi közegekben. Az általatok végzett tevékenységeknek ez a közösségi dimenziója nemcsak a saját nemzetetek, hanem egész Európa javát szolgálja, amelynek középpontjában éppen Németország áll.
Ehhez a földrajzi központisághoz társítsátok a szív egyenességével az emberi személy kulturális központi szerepét, aki Isten teremtménye s egyben önmaga alakítója. A technológiai forradalom kihívásaival szembesülve szenteljetek különös gondot közös emberségünk tanulmányozásának és előmozdításának. Az emberi személy ugyanis a maga visszavezethetetlen vitális kifejeződésében – mint férfi és nő – mindig kapcsolat és korlát, ezáltal arra hivatott, hogy ajándék legyen a másik számára, önmaga számára pedig feladat. Amint az értelem gyakorlása, úgy a hit fénye is megvilágítja a jelenkor ígéreteit és tévútjait, arra hívva mindenkit, hogy a tőle telhető legjobbat nyújtsa egy igazságos és békés társadalom építésében.
Ami az ezt a törekvést átható közösségi szellemet illeti, örömmel idézem fel mottótokat: In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus caritas. Ezek a szavak tanúsítják azt a valódi alapot, a kritikus párbeszédet és a folyamatos odaadást, amely szövetségeteket jellemzi. A számos diákszövetség tagjai közötti kötelék ugyanis nem korlátozódik az ismeretek összekapcsolására, hanem kölcsönös megbecsüléssé érik; nem szűkül le az eszmékre, hanem együttműködési gyakorlattá válik. Krisztust, a helyes élet egyetlen Urát és Mesterét követve, ti a katolikus értékeket nem részérdekek zászlóiként, hanem az emberiség közös javaként képviselitek a társadalomban. Németországban, Olaszországban és szerte a világon ugyanaz a katolikus hit erősíti meg együttműködésünket, anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk a pillanatnyi divatokkal, s anélkül, hogy az egyéni preferenciákat az Egyház közös Tradíciója elé helyeznénk. A testvériség örömében indíttatva bátorítalak tehát benneteket a kultúra evangelizációjának előmozdítására: egyetemi szervezeteitek azért vonzanak be minduntalan újabb fiatalokat, mert szenvedélyről, szakértelemről és hiteles keresztény barátságról tesznek tanúságot.
Ami tehát a titeket kötelező, sokrétű kulturális tevékenységet illeti, a különböző tanulmányi és munkaterületeken tapasztaljátok meg, hogy nem csupán egy szakma (Beruf) gyakorlásáról van szó, hanem egy hivatás (Berufung) követéséről. Az igazság keresése ugyanis olyan jó, amelyet vágynunk és közvetítenünk kell: miközben módszeresen műveljük, megértjük, hogy egyetlen tanulmányi terület sem szűkül le puszta spekulációra. Éppen azért, mert mind az intellektus, mind az akarat gyakorlását megkívánja, a tanulás sokkal inkább az odaadás műve, amely fegyelmet és megtérést követel: az elme átalakulását, amelyet jó talajként művelünk, miközben formába öntjük munkánk eszközeit. Legjobb képességeinket kibontakoztatva felelőssé válunk a társadalomért, anélkül, hogy elvakítanának bennünket a puszta profitot szolgáló karrierek. Inkább felismerjük, hogy a kultúra az ember java: az igazság szabaddá tesz, míg a hazugság meghamisítja a neveket és a dolgokat. Az életet elembertelenítő valósággal szemben – különösen, amikor az a legkisebb, a legszegényebb vagy a legbetegebb – arra kérlek benneteket, hogy legyetek a keresztény humanizmus tanúi. E tekintetben arra hívlak benneteket, hogy mélyítsétek el azt, amit XVI. Benedek pápa, konföderációtok egykori kiváló tagja mondott: fejlesszetek ki egy következetes „emberi ökológiát. Az embernek is van természete, amelyet tiszteletben kell tartania” (Beszéd a Szövetségi Parlamentben, 2011. szeptember 22.). Az integrális ökológia, amely oly kedves Ferenc pápának (vö. Laudato si’ enciklika, 10–11; 62), rávilágít arra a tényre, hogy a világ értelemmel teli anyag, nem pedig egy tehetetlen entitás, amelyet a kényúr vagy a hatalomvágy kénye-kedve szerint formálhatunk. Mi ugyanis nem részecskék véletlenszerű halmazai vagyunk, hanem a transzcendenciára nyitott testek: irányt szabva az élet és az igazságosság, a bölcsesség és a szeretet iránti szomjunknak, együtt fedezzük fel az igazságot a megismerésben, a cselekvésben és a hitben.
Végső soron az ember mindig Istent keresi, és Ő Üdvözítőként nyilatkoztatja ki magát nekünk. Nem munkálkodásunk ellenére tehát, hanem éppen az által, amit teszünk, érlelünk meg egy olyan köteléket Istennel, amely az életszentség felé vezető úttá válik. Igen: a keresztények kulturális küldetése arra hivatott, hogy a társadalmat és a történelmet a helyes élet ezen csúcspontja felé alakítsa át, amelynek középpontjában Isten áll. Szent Bonifácnak, Németország hittérítőjének közbenjárására legyetek ezen evangéliumi bölcsesség tanúi a német és az európai társadalomban. Diákszövetségeitek iránti megbecsüléssel, örömest adom mindannyiótokra és szeretteitekre apostoli áldásomat. Danke sehr!
Imádkozzunk együtt: Miatyánk…
[Áldás]forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
