Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa magánkihallgatáson fogadta a „Catholic Extension Society” küldöttségét.
Az alábbiakban közöljük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó folyamán intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!
Amikor valaki az illinois-i Doltonból érkezik, minden ajtót ki kell nyitnunk! Már nem vagyunk túl sokan a környéken.
Eminenciás Úr, Excellenciás Úr!
Kedves Testvéreim Krisztusban, kedves Barátaim!
Örömmel köszöntöm Önöket, a Catholic Extension Igazgatótanácsának tagjait, valamint családtagjaikat római és vatikáni zarándoklatuk alkalmával. Imádkozom azért, hogy az itt eltöltött idő lehetőséget nyújtson Önöknek az apostolok sírjánál való imádságra, valamint a Péter utódjával és az egyetemes Egyházzal való kötelékeik megerősítésére. Egy ilyen alkalom különösen nagy jelentőséggel bír Önök mint pápai jogú társaság számára.
Római látogatásukra éppen a pünkösd főünnepének közeledtével kerül sor, amely az Egyház életének döntő pillanata, és amely ma különleges jelentőséggel bír számunkra. Hiszen az apostolok csak a Szentlélek ígéretének elnyerése után kezdték el hirdetni a Názáreti Jézust az „ég alatti minden nemzetből” (ApCsel 2,5) való férfiaknak és nőknek, hirdetve a Krisztusban való üdvösség és új élet Örömhírét. Ami ezután következik az Apostolok Cselekedeteinek könyvében, az az ősegyház története és az evangélium terjedése, először Jeruzsálemben, majd a környező vidékeken. Ahogy az Úr napról napra növelte a számukat, testvéri egységen és az apostolok tanításán alapuló közösségeket kezdtek alkotni, amelyeket az Eucharisztia és az imádságos élet táplált és erősített (vö. 42–47. v.).
Ugyanaz a buzgóság, amely az ősegyház keresztényeit arra indította, hogy megosszák Jézus Krisztus örömhírét és a Lélek ajándékát, ihlette meg több mint 120 évvel ezelőtt alapítójukat, Francis Clement Kelley atyát is. Ő arra törekedett, hogy elérje az Egyesült Államok legtávolabbi hívő közösségeit, hogy a szentségek és a tágabb katolikus közösség támogatása révén elvigye hozzájuk magát Krisztus életét. Ez a missziós lelkesedés ma is elengedhetetlen, ezért szeretném megköszönni Önöknek azt a lankadatlan elkötelezettséget, amellyel a legszegényebb katolikus közösségek szükségleteire válaszolnak mind az Egyesült Államokban, mind pedig külföldön.
Különösen szeretném méltatni az Önök Kubában és Puerto Ricóban végzett munkáját. Az a támogatás, amelyet e közösségeknek nyújtanak, az Egyház egyetemességének gyönyörű kifejezése, és élő emlékeztetője annak, hogy „a felebaráti szeretet az Isten iránti szeretet hitelességének kézzelfogható bizonyítéka” (Dilexi te, 26). Ugyanígy bátorítom azt a lelkipásztori gondoskodást is, amellyel a hátrányos helyzetű emberek, valamint az Egyesült Államokba bevándorolt számos család felé fordulnak. Elengedhetetlen, hogy az Önök fivérei és nővérei megtapasztalják egy olyan közösség melegségét, amelyet Krisztus jelenléte fémjelez.
Az ősegyház tanúságot tesz arról, hogy ahol csak valódi hívő közösség létezik, a keresztény szeretet arra indítja tagjait, hogy enyhítsék mások szenvedését, és gondoskodjanak a rászorulókról, különösen a szegényekről (vö. ApCsel 2,45; 6,1–6). A szegények iránti szeretet tehát úgy is értelmezhető, mint „az Isten szívéhez hű Egyház evangéliumi záloga” (Dilexi te, 103), amely egyszersmind megnyitja az ajtót az általunk szolgáltak előtt is, hogy mélyebben megismerhessék az Urat, miközben tanúságot teszünk az Ő szeretetéről.
Miközben Önök folytatják küldetésüket, a Catholic Extension azon elkötelezettsége, hogy ne csupán a kevésbé szerencsések anyagi szükségleteit enyhítse, hanem befektessen az élő katolikus közösségek építésébe is, ma különösen szükségessé vált. A hit által áthatott közösségek lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy a mindennapi, rendes élet keretei között tapasztalják meg a Krisztusban való új élet örömét. Amint láttuk, támogatást nyújtanak a szegényeknek, de megadják azt az erőt is, amelyre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy hittel nézzünk szembe az élet kihívásaival. Ezek a közösségek jelentik különösképpen azt a „jó földet”, ahol az új papi és szerzetesi hivatások gyökeret verhetnek és fejlődésnek indulhatnak (vö. Mt 13,8), új munkásokat biztosítva az aratásra az elkövetkező években (vö. Lk 10,2).
Kedves Testvéreim! Folytassuk az Úr szolgálatát örömmel és nagylelkűséggel, Isten és a felebarát iránti szeretettől indíttatva, s azon bizonyossággal, hogy az Atya, „aki a rejtekben lát, megjutalmaz téged” (Mt 6,4). Mindannyiukat Mária Szeplőtelen Fogantatásának anyai közbenjárásába ajánlva, szívből adom Apostoli Áldásomat, amelyet kiterjesztek a Catholic Extension Society minden tagjára és támogatójára, a feltámadott Úrban való béke és öröm zálogaként. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
