Ma délelőtt a Szentatya, XIV. Leó pápa találkozott a Genovai Metropolitai Főegyházmegye bérmálkozóival.
Az alábbiakban közöljük azt a köszöntést, amelyet a Szentatya a találkozó során, spontán szavakkal intézett a jelenlévőkhöz:
Köszönöm [az érsek úr] köszöntését, és köszönöm mindannyiótoknak, hogy itt vagytok. Jó napot kívánok mindenkinek!
Isten hozott benneteket a Szent Péternél, a Vatikánban, Rómában! Genovából jöttetek, különböző plébániákról. Van egy plébánia, amelyet egy kicsit közelebbről is ismerek, ez Manesseno: ők hol vannak? Itt vagytok? Ügyesek! De mindannyian ügyesek vagytok! Isten hozott benneteket!
Így van. A püspök egyik legnagyobb öröme – úgy gondolom, minden egyházmegyében – a bérmálás kiszolgáltatása, mert ez valójában a Szentlélek ajándéka.
Néhányan közületek már megkapták a szentséget, mások még készülnek rá. Nagyon szép dolog részesülni ebben a szentségben, mert a Szentlélek teljessége adja meg nekünk ezt a lelkesedést, ezt az erőt és képességet arra, hogy kövessük Jézus Krisztust; hogy mindig „igent” mondjunk az Úrnak, hogy ne féljünk Őt bátran követni, és hogy megéljük a hitünket egy olyan világban, amely oly sokszor el akar sodorni, el akar távolítani minket Jézustól.
A Szentlélek pedig különösen is velünk lesz jövő vasárnap, amikor Pünkösdöt ünnepeljük: megemlékezve az első tanítványok, az apostolok tapasztalatáról, akik azért kapták meg a Szentlelket, hogy hirdessék az evangéliumot, hirdessék Isten szeretetét. És ebben a küldetésben mindannyian részesültök és részesülni fogtok, hiszen mindannyian küldetést kaptunk: a családotokhoz, a barátaitokhoz, minden emberhez. Nektek is élő tanúságtétellé kell válnotok a bennünk lakozó Szentlélekről.
Ám ha a bérmálás kiszolgáltatása az egyik legnagyobb öröm a püspök számára, van egy másik dolog, ami szomorúsággal tölti el. Az, hogy néha, amikor a püspök kiszolgáltatja a bérmálást, a Szentlélek ajándékát, utána soha többé nem látja a fiatalokat! Eltűnnek a plébániáról. Ezért arra szeretnélek kérni benneteket: figyeljetek oda különösen a Szentlélek egyik ajándékára, amelyet állhatatosságnak neveznek. Ne felejtsétek el, amit ebben az időszakban átéltetek, azt az örömöt sem, hogy eljöttetek Rómába együtt ünnepelni és imádkozni. Ez az öröm éljen a szívetekben, és maradjatok továbbra is Jézus Krisztus hűséges tanítványai! Legyetek állhatatosak a hitben, térjetek vissza a plébániátokra – hiszen rengeteg tevékenység és lehetőség vár rátok –, de mindenekelőtt maradjatok meg a hit életében! Mert Jézus Krisztus veled, veletek, mindannyiótokkal akar járni az úton a közösségben, ami rendkívül fontos. A hitet nem egyedül éljük meg, hanem együtt. A barátság és a közösség ezen kötelékeinek kialakítása az egyik módja annak, hogy megéljük az állhatatosságot Jézus tanítványaiként.
Nos, ezt ne felejtsétek el! Jó Rómába jönni, jó részesülni a szentségben, és csodálatos dolog a Szentlélek teljességét befogadni, de nagyon fontos, hogy mindannyian tegyétek meg ezt az elköteleződést, ezt az ígéretet az Úrnak: hogy valóban az Ő barátaiként, tanítványaiként, misszionáriusaiként akartok továbbhaladni, és állhatatosak maradtok a hitben. Ezzel a szóval búcsúzom tőletek.
Most pedig kérlek, álljatok fel, hogy együtt imádkozzuk el azt az imádságot, amelyet Jézus tanított nekünk! Ezután megáldalak benneteket, és távozóban néhányótokat személyesen is köszöntök. Adja Isten, hogy ez a nap is nagy segítség legyen számotokra a hit útján!
Imádkozzunk: Mi Atyánk…
Áldás.
Isten éltessen mindannyiótokat!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
