Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Olasz Amyotrophiás Laterális Sclerosis Egyesület (AISLA) tagjait.

Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Békesség veletek!

Kedves testvéreim, jó reggelt és Isten hozott benneteket!

Szeretettel köszöntelek benneteket, és hálámat fejezem ki ezért a találkozóért, valamint mindazért, amit az amiotrófiás laterális sclerosisban szenvedő betegek védelméért, segítéséért és ápolásáért tesztek.

Olyan egyesület vagytok, amely a betegséggel élőket, a családtagokat és az értük fáradozókat egy olyan terápiás szövetségben egyesíti, amelyet a mély közelség és odafordulás jellemez. Ez a szövetség hűen testesíti meg Jézus stílusát a szenvedőkkel szemben (vö. Lk 4,38–39).

Ennek a »szövetségnek« az első hozzájárulása – amelyet szeretnék hangsúlyozni – maguktól az ALS-ben szenvedőktől érkezik, akik nap mint nap elkötelezettséggel, hittel és bátorsággal tesznek tanúságot arról, hogy az élet jósága és értéke nagyobb a betegségnél; sőt, hogy az ezzel járó kihívásokkal közösen is szembe lehet nézni, átalakítva azokat a szeretetadás és az elfogadás különleges és kiváltságos alkalmaivá. Köszönöm nektek ezt! Ti prófétákként tanítjátok mindenkinek az élet valódi értékét, és világunknak égető szüksége van erre az üzenetre!

Az egyesület ezenfelül támogatja a tudományos kutatást, a képzést, a tájékoztatást és a segítségnyújtást, továbbá fontos képviseleti és érdekvédelmi szerepet tölt be. Érzékenyíti az egyéneket, a közösségeket és az intézményeket – a polgári szférában is – minden olyan esetben, ahol szükségessé válik a segítségre szorulók jogainak védelme.

Munkátok egy másik jellemzője a felebaráti odafordulás, kezdve a területi közelséggel, amelynek köszönhetően jelen vagytok a szenvedők otthonaiban. Ez is rendkívül fontos, mivel az egészségügyi gondoskodás – a szervezettségen és a szakértelmen túl – jelenlétet is igényel, mégpedig fizikai jelenlétet, az ember javát szolgálva annak minden dimenziójában: biológiai, pszichikai és spirituális szinten egyaránt. Az Egyház mélyen átérzi ennek a »közel lévőségnek« az értékét: azt, hogy az emberek mellett álljunk ott, ahol éppen vannak, saját otthonaikban, hogy ne csupán ellátást, hanem lelki kísérést is nyújtsunk, különös tekintettel azokra az értelemkereső kérdésekre, amelyeket a fájdalom ébreszt fel, és amelyek nem maradhatnak meghallgatatlanul.

Az élet különféle helyzeteiben, de legfőképpen a nehéz körülmények között senkit sem szabad magára hagyni. Az önkéntesség, amely az önzetlenségben egyesít benneteket, erőteljesen valósítja meg ezt az értéket: mozgásba hozza a szolidaritást és a tiszteletet, a gondoskodás gesztusaival válaszolva a selejtezés és a halál kultúrájára (vö. Ferenc, Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 2013. november 24., 53.).

Kedves testvéreim! Jézus, az emberré lett Isten Fia, aki városról városra és faluról falura járt, »meggyógyítva minden betegséget és minden bajt« (Mt 9,35), maga is meg akarta élni a szenvedést, a maga keresztútját, mint a próbatétel, a testi fájdalom és a lelki gyötrelem idejét. Mindvégig szolidáris maradt velünk, keresztje és feltámadása által azonban megmutatta, hogy a fájdalom és a szenvedés nem állíthatja meg a szeretetet, és nem törheti meg Isten erejét (vö. Fil 2,5–11). Ezért mi mindannyian, az ő húsvétjának gyermekei, a remény népe vagyunk, amely nem hátrál meg a nehézségek előtt, hanem egységben és szolidaritásban, Isten segítségével halad tovább az úton, soha meg nem adva magát. Szívből köszönöm nektek ezt a bátorságot: ne csüggedjetek, járjatok továbbra is ezen az úton, ezzel a bátorsággal és az Úrba vetett reménnyel!

Köszönöm mindazt, amit tesztek! Imáimmal kísérlek benneteket, és Mária, valamint a szeretet számos szent hősének oltalmába ajánlva titeket, szívből áldalak meg benneteket.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media