Az alábbiakban közreadjuk XIV. Leó pápa üzenetét, amelyet a Pápai Társadalomtudományi Akadémia plenáris ülésének résztvevőihez intézett (Casina Pio IV, 2026. április 14–16.):

A Szentatya üzenete

Örömmel értesültem a Pápai Társadalomtudományi Akadémia 2026. április 14. és 16. közötti plenáris üléséről, és imádságos jókívánságaimat küldöm minden résztvevőnek. Hálámat fejezem ki Peter Turkson bíboros úrnak az Akadémia kancellárjaként végzett elkötelezett szolgálatáért. Hasonlóképpen köszönöm elnökasszonyuknak, Helen Alford nővérnek, hogy ezt a témát választotta: »A hatalom gyakorlása: legitimitás, demokrácia és a nemzetközi rend átírása«. Különösen időszerű téma ez, amely a hatalom gyakorlására irányítja reflexióikat, hiszen ez a nemzeteken belüli és a nemzetek közötti békeépítés kulcsfontosságú eleme a mélyreható globális változások jelenlegi időszakában.

A katolikus társadalmi tanítás a hatalmat nem öncélnak, hanem a közjó szolgálatába állított eszköznek tekinti. Ez magában foglalja, hogy a tekintély legitimitása nem a gazdasági vagy technológiai erő felhalmozásától függ, hanem attól a bölcsességtől és erénytől, amellyel azt a közjó érdekében gyakorolják (vö. A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1903). A bölcsesség ugyanis képessé tesz bennünket arra, hogy a mindennapi élet körülményei közepette felismerjük és kövessük az igazat és a jót, a látszólagos javak és a hiú dicsőség helyett. Ez a bölcsesség elválaszthatatlan az erkölcsi erényektől, amelyek megerősítik bennünk a közjó előmozdítására irányuló vágyat. Különösen tudjuk, hogy az igazságosság és a lelki erősség nélkülözhetetlen a helyes döntéshozatalhoz és a döntések gyakorlatba ültetéséhez. Hasonlóképpen a mértékletesség is alapvető a hatalom jogszerű gyakorlásához, mivel a mértékletesség valódi megértése gátat szab a mértéktelen önfelmagasztalásnak, és védőkorlátként szolgál a hatalommal való visszaélés ellen.

A legitim hatalom ezen értelmezése az egyik legmagasabb rendű kifejeződését a hiteles demokráciában találja meg. Ez a típusú demokrácia – távolról sem csupán puszta eljárásrend – elismeri minden ember méltóságát, és minden polgárt felelős részvételre hív a közjó szolgálatában. E meggyőződést tükrözve Szent II. János Pál megerősítette, hogy az Egyház azért értékeli a demokráciát, mert az biztosítja a részvételt a politikai döntésekben, és »biztosítja a kormányzottaknak a lehetőséget mind kormányzóik megválasztására és ellenőrzésére, mind pedig – ahol ez látszik célszerűnek – békés úton való kicserélésükre« (Centesimus Annus, 46). A demokrácia azonban csak akkor marad egészséges, ha az erkölcsi törvényben és az emberről alkotott igaz emberképben gyökerezik. Ezen alapok híján fennáll a veszélye, hogy vagy a többség zsarnokságává válik, vagy a gazdasági és technológiai elit uralmának álcájává lesz.

Ugyanazoknak az elveknek, amelyek a nemzeteken belüli hatalomgyakorlást irányítják, kell vezérelniük a nemzetközi rendet is – ezt az igazságot különösen fontos felidéznünk egy olyan időszakban, amikor stratégiai rivalizálások és átrendeződő szövetségek alakítják át a globális kapcsolatokat. Emlékeztetnünk kell arra, hogy igazságos és stabil nemzetközi rend nem születhet pusztán a hatalmi egyensúlyból vagy tisztán technokrata logikából. A technológiai, gazdasági és katonai hatalom néhány kézben való összpontosulása veszélyezteti mind a népek demokratikus részvételét, mind a nemzetközi egyetértést.

E tekintetben elődeim kifejezték igényüket a megújult intézmények és egy egyetemes tekintély iránt (vö. II. János Pál, Centesimus Annus, 58; XXIII. János, Pacem in Terris, 137), amelyet a szubszidiaritás elvének kell jellemeznie (vö. XVI. Benedek, Caritas in Veritate, 57). A testvériség e globális közösségének fejlesztése »egy jobb politikát igényel, olyat, amely valóban a közjó szolgálatában áll« (Ferenc, Fratelli tutti, 154). Valóban, »minden eddiginél szükségesebb, hogy bátran újragondoljuk a nemzetközi együttműködés módozatait« (Látogatás a FAO székházában az Élelmezési Világnap alkalmából, 2025. október 16., 7.).

Végső soron, amikor a földi hatalmak veszélyeztetik a tranquillitas ordinis-t, a »rend nyugalmát« – a béke klasszikus ágostoni meghatározását  –, Isten Országából kell reményt merítenünk, amely, bár nem e világból való, fényt vet e világ ügyeire, és feltárja azok eszkatológiai értelmét. A hit e távlatában emlékeztetünk arra, hogy Isten mindenhatósága kiváltképpen az irgalmasságban és a megbocsátásban mutatkozik meg (vö. Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae, I, 25. kérdés, 3. cikk, 3. válasz); az isteni hatalom nem leigáz, hanem sokkal inkább gyógyít és helyreállít. Éppen a tevékeny szeretet e logikájának kell éltetnie a történelmet, hiszen a szeretet által ihletett emberi cselekvés segít egységben és békében formálni a »földi várost«, s azt – bármennyire tökéletlen módon is – »Isten városának« megelőlegezésévé és előképévé teszi (vö. XVI. Benedek: Caritas in Veritate, 7.). Ez a hit erősíti meg elszántságunkat, hogy a megbékélés olyan kultúráját építsük, amely képes felülemelkedni a közöny és a tehetetlenség csapdáin (vö. Beszéd vallási vezetők jelenlétében, 2025. október 28.).

Ezen gondolatok kíséretében őszintén remélem, hogy az ezekben a napokban folytatott reflexióik értékes felismerésekkel szolgálnak majd a hatalom jogszerű gyakorlásának, a hiteles demokrácia kritériumainak, valamint a közjót szolgáló nemzetközi rendnek a tisztázásához. Ily módon az Önök munkája érdemben hozzájárul a megbékélés és a béke globális kultúrájának építéséhez – egy olyan békéhez, amely nem csupán a konfliktusok törékeny hiánya, hanem az igazságosság gyümölcse, s amely a minden ember és a teljes emberi család szolgálatába alázatosan odaadott tekintélyből születik.

A Szentlélek, minden szeretet forrása, az egység és a béke köteléke, világosítsa meg elméjüket és támogassa erőfeszítéseiket. Mindannyiukra szívesen hívom le Isten bőséges áldását.

Kelt a Vatikánban, 2026. április 9-én.

XIV. Leó pápa

forrás: Bollettino
kép: Vatican News