Az alábbiakban közreadjuk azt a levelet, amelyet XIV. Leó pápa küldött a bíborosoknak:

Eminenciás Bíboros Úr!

Húsvét szent idején szeretném eljuttatni Önhöz szívélyes és testvéri jókívánságaimat, kérve, hogy a feltámadt Úr békéje tartsa meg és újítsa meg szenvedő világunkat.

Örömmel ragadom meg ezt az alkalmat, hogy ismételten kifejezzem hálámat a múlt januári konzisztóriumon való részvételéért. Nagyra értékeltem a munkacsoportokban végzett tevékenységet, amely szabad, konkrét és lelkileg gyümölcsöző eszmecserét tett lehetővé, valamint a közgyűlésen elhangzott felszólalások színvonalát is. Az összegyűjtött hozzájárulások értékes kincset jelentenek, amelyet továbbra is őrizni kívánok, és engedem, hogy az egyházi megkülönböztetés folyamatában érlelődjenek.

E találkozó záróbeszédében már felidéztem néhány olyan elemet, amely a szinodalitásnak szentelt munkacsoportokban merült fel. Most azonban különösképpen azon gondolatoknál szeretnék elidőzni, amelyek az Evangelii gaudium kapcsán érlelődtek meg a csoportokban, kiváltképp a misszióra és a hit továbbadására vonatkozóan.

Az Önök hozzájárulásaiból világosan kitűnik, hogy ez az apostoli buzdítás továbbra is meghatározó viszonyítási pont: nem egyszerűen új tartalmakat vezet be, hanem mindent a kérügma mint a keresztény és egyházi identitás szíve köré rendez újra. Úgy tekintenek rá, mint valódi »új fuvallatra«, amely képes elindítani a pasztorális és missziós megtérés folyamatait – ahelyett, hogy csupán azonnali strukturális reformokat sürgetne –, s ily módon mélyrehatóan kijelöli az Egyház útjának irányát.

Önök hangsúlyozták, hogy ez a távlat az Egyházat minden szinten megszólítja. Személyes szinten minden megkereszteltet arra hív, hogy újítsa meg találkozását Krisztussal, eljutva a pusztán örökölt hittől a valóban megélt és megtapasztalt hitig; ezen az úton pedig elmélyül a lelki élet minősége is az imádság elsődlegessége, a szavakat megelőző tanúságtétel, valamint a hit és az élet közötti összhang által. Közösségi szinten sürgeti az átmenetet az állapotőrző pasztorációtól a missziós pasztoráció felé, amelyben a közösségek az igehirdetés élő alanyaivá válnak: befogadó közösségekké, amelyek érthető nyelven szólnak, ügyelnek a kapcsolatok minőségére, és képesek teret biztosítani a meghallgatásnak, a kísérésnek és a gyógyulásnak. Egyházmegyei szinten világosan kirajzolódik a pásztorok felelőssége a missziós bátorítás határozott támogatásában, ügyelve arra, hogy azt ne nehezítsék el vagy fojtsák meg szervezési túlzások, valamint elősegítve azt a megkülönböztetést, amely segít felismerni a lényeget.

Mindebből a missziónak egy mélyen egységes szemlélete fakad: egy krisztusközpontú és kérügmatikus küldetés, amely a Krisztussal való, életet átalakító találkozásból születik, és amely inkább vonzás, mintsem hódítás által terjed. Ez egy integrális misszió, amely egységbe foglalja a kifejezett hirdetést, a tanúságtételt, az elkötelezettséget és a párbeszédet, anélkül, hogy engedne a prozelitizmus kísértésének, vagy a puszta intézményi megőrzés és terjeszkedés logikájának. Az Egyház még akkor is, amikor kisebbségi létét ismeri fel, arra hivatott, hogy komplexusok nélkül éljen: mint egy kis nyáj, amely reményt hordoz mindenki számára, emlékezve arra, hogy a küldetés célja nem a saját túlélése, hanem annak a szeretetnek a közlése, amellyel Isten szereti a világot.

A felmerült konkrét javaslatok közül néhány különösen érdemes a befogadásra és a további elmélkedésre: szükség van az Evangelii gaudium újbóli lendületbe hozására, hogy őszintén megvizsgáljuk, mi valósult meg belőle az évek múltán, és mi az, ami még ismeretlen vagy megvalósítatlan maradt; különös figyelmet kell szentelni a keresztény beavatás útjainak szükséges reformjára; hangsúlyt kell fektetni az apostoli és pasztorális látogatások felértékelésére, mint hiteles kérügmatikus alkalmakra és a kapcsolatok minőségében való növekedés lehetőségére; valamint felmerült az igény az egyházi kommunikáció hatékonyságának újragondolására – a Szentszék szintjén is –, egyértelműbben missziós szemléletben.

Hálás szívvel ismételten köszönetet mondok Önnek szolgálatáért és az Egyház életéhez nyújtott hozzájárulásáért. A következő, június 26–27-én tartandó konzisztóriummal kapcsolatban hamarosan részletesebb tájékoztatás következik, hogy segítse az arra való megfelelő felkészülést.

A feltámadt Úrban, reménységünk forrásában küldöm Önnek legszívélyesebb húsvéti üdvözletemet.

Testvéri tisztelettel, Krisztusban:

Kelt a Vatikánban, 2026. április 12-én.

XIV. LEÓ PP.

forrás: Bollettino
kép: Vatican News