Helyi idő szerint 11.00 óra körül a pápa megérkezett az algíri Maqam Echahid mártíremlékműhöz, ahol a lépcsősor aljánál a miniszter fogadta.

A pápa felment a lépcsőn, majd az emlékmű előtt elhelyezte a kegyelet koszorúját. Ezután a Szentatya és a miniszter a terasz felé vette az irányt, ahol mintegy 2000 ember várta a pápa köszöntését.

Ezt követően XIV. Leó pápa gépkocsival az Elnöki Palotába hajtatott.

Őeminenciája Jean-Paul Vesco O.P. bíboros úr köszöntő szavai után a Szentatya az alábbi beszédet intézte a jelenlévőkhöz, amelyet az alábbiakban teszünk közzé.

Kedves algériai testvéreim!

A béke legyen veletek! As-salamu alaykom!

Hálát adok Istennek, aki megadja nekem a lehetőséget, hogy Péter apostol utódjaként látogassam meg országotokat, miután korábban már kétszer is megfordultam itt ágostonos szerzetesként. Ám mindenekelőtt testvérként állok előttetek, és örülök, hogy e találkozás alkalmával megújíthatom a szeretet azon kötelékeit, amelyek szívünket egymáshoz fűzik.

Rátok tekintve egy erős és fiatal nép arcát látom, amelynek vendégszeretetét és testvériségét már ismételten módomban állt megtapasztalni. Az algériai szívben a barátság, a bizalom és a szolidaritás nem csupán puszta szavak, hanem olyan értékek, amelyek súllyal bírnak, melegséget és szilárdságot kölcsönözve az együttélésnek.

Algéria hatalmas ország, hosszú és hagyományokban gazdag történelemmel, amely Szent Ágoston koráig, sőt, még annál is messzebbre nyúlik vissza. Fájdalmas történelem is ez, amelyet az erőszak időszakai sújtottak, ám éppen a benneteket jellemző nemes szellemnek köszönhetően – amelyet itt és most is élénken érzek –, képesek voltatok mindezt bátorsággal és őszinteséggel meghaladni.

Elidőzni ennél az emlékműnél: tisztelgés e történelem, és egy olyan nép lelke előtt, amely e nemzet függetlenségéért, méltóságáért és szuverenitásáért küzdött.

Ezen a helyen emlékezzünk arra, hogy Isten minden nemzet számára békét akar: olyan békét, amely nem csupán a konfliktus hiánya, hanem az igazságosság és a méltóság megnyilvánulása. Ez a béke pedig, amely lehetővé teszi, hogy megbékélt lélekkel tekintsünk a jövőbe, csak a megbocsátás útján lehetséges. Az igazi felszabadítási harc csak akkor dől el végérvényesen, ha végre megszületik a szívek békéje. Tudom, milyen nehéz megbocsátani, ám miközben a konfliktusok világszerte sokasodnak, nem szabad továbbörökítenünk a gyűlöletet nemzedékről nemzedékre.

A jövő a béke férfiaié és asszonyaié. Végül az igazságosság mindig győzedelmeskedik az igazságtalanság felett, ahogyan – minden látszat ellenére – az erőszaké sem lesz soha az utolsó szó.

Ezen a földön, amely kultúrák és vallások útkereszteződése, a kölcsönös tisztelet az az út, amelyen a népek együtt haladhatnak. Adja Isten, hogy Algéria – gyökereiből és fiataljai reményéből erőt merítve – továbbra is a stabilitás és a párbeszéd kovácsa legyen a nemzetek közösségében és a Földközi-tenger partjainál.

Minden nép a történelem, a kultúra és a hit egyedülálló örökségét őrzi. Algéria is birtokolja ezt a gazdagságot, amely nehéz pillanataiban támogatta útját, és továbbra is irányt mutat jövőjének. Ebben az örökségben az Istenbe vetett hit központi helyet foglal el: megvilágítja az emberek életét, fenntartja a családokat, és a testvériség szellemét sugallja. Az a nép, amely szereti Istent, a legigazibb gazdagság birtokosa, és az algériai nép kincsei között őrzi ezt a drágakövet. Világunknak szüksége van ilyen hívőkre, a hit olyan férfiaira és asszonyaira, akik szomjazzák az igazságosságot és az egységet. Ezért a testvériségre és megbékélésre vágyó emberiség előtt nagy ajándék és áldott elköteleződés, hogy erőteljesen megvalljuk és mindenkor – együtt – azok is legyünk: egymás testvérei és Isten gyermekei!

Azoknak, akik tovatűnő gazdagságot keresnek – amely hiteget és csalódást okoz, s amely sajnos gyakran az emberi szív megromlásához, irigységhez, rivalizáláshoz és konfliktusokhoz vezet –, Jézus ma is megismétli a kétezer évvel ezelőtti kérdést: »Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az élete kárát vallja?« (Mt 16,26). Ez alapvető kérdés mindenki számára, amelyre az itt megtisztelt halottak megadták a maguk válaszát: elveszítették életüket, de más értelemben – odaajándékozták azt saját népük szeretetéért. Az ő történetük támogassa az algériai népet és mindannyiunkat utunkon: mert az igazi szabadságot nem csupán örököljük, hanem nap mint nap választanunk kell.

Engedjétek meg tehát, hogy befejezésül megismételjem Jézus tanítványaihoz intézett szavait, azokat, amelyeket hegyi beszédnek vagy boldogmondásoknak nevezünk:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek.
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságosságot, mert ők kielégítést nyernek.
Boldogok az irgalmasok, mert nekik irgalmaznak.
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak hívják.
Boldogok, akiket az igazságosságért üldöznek, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3–10)

Köszönöm a fogadtatást! Isten áldjon meg benneteket!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media