12 órakor a Vatikáni Bazilika középső erkélyéről XIV. Leó pápa a Szent Péter téren jelen lévő hívekhez, valamint a rádión és televízión keresztül bekapcsolódókhoz intézte húsvéti üzenetét és köszöntését, melyet az alábbiakban közlünk:

Testvéreim!
Krisztus feltámadt! Áldott Húsvétot!

Évszázadok óta ujjongva énekli az Egyház az eseményt, mely hitének eredete és alapja: »Az élet Ura, íme, meghalt, / de íme, él és uralkodik. / Tudjuk, Krisztus feltámadott, / valóban feltámadott a halálból! / Te, győztes Király, / könyörülj rajtunk!« (Húsvéti szekvencia).

A Húsvét győzelem: az életé a halál felett, a világosságé a sötétség felett, a szereteté a gyűlölet felett. Igen drága áron kivívott győzelem ez: Krisztusnak, az élő Isten Fiának (vö. Mt 16,16) meg kellett halnia, méghozzá a kereszten, miután igazságtalan ítéletet szenvedett el, miután megcsúfolták és megkínozták, s miután kiontotta minden vérét. Mint valódi, feláldozott Bárány, magára vette a világ bűnét (vö. Jn 1,29; 1Pt 1,18–19), s ezzel megszabadított mindannyiunkat – s velünk együtt a teremtett világot is – a gonosz hatalmától.

De hogyan győzött Jézus? Mivel győzte le egyszer s mindenkorra az ősi Ellenséget, e világ fejedelmét (vö. Jn 12,31)? Milyen hatalommal támadt fel a halottak közül – nem a korábbi életébe térve vissza, hanem az örök életbe lépve, s így saját testében nyitva utat e világból az Atyához?

Ez az erő, ez a hatalom maga az Isten: a teremtő és életet fakasztó Szeretet; a mindvégig hűséges Szeretet; a megbocsátó és megváltó Szeretet.

Krisztus, a mi »győztes Királyunk«, az Atya akaratára, az Ő üdvösségtervére (vö. Mt 26,42) való bizakodó hagyatkozással vívta meg és nyerte meg harcát. Így járta végig a párbeszéd útját – nem szavakkal, hanem tettekkel: hogy megtaláljon minket, elveszetteket, testté lett; hogy megszabadítson minket, szolgákat, szolgává lett; hogy életet adjon nekünk, halandóknak, hagyta, hogy megöljék a kereszten.

Az erő, mellyel Krisztus feltámadott, teljességgel erőszakmentes. Hasonlatos a búzaszeméhez, mely a földbe hullva elhal, majd növekedésnek indul, utat tör a rögök között, szárba szökken és aranyló kalásszá érik. Még inkább hasonlatos az emberi szívhez, melyet bár sérelem ért, elveti a bosszú ösztönét, s irgalommal telve imádkozik azért, aki megbántotta.

Testvéreim, ez az a valódi erő, mely békét hoz az emberiségnek, mivel minden szinten tiszteletteljes kapcsolatokat szül: az egyének, a családok, a társadalmi csoportok és a nemzetek között. Nem a részérdekeket keresi, hanem a közjót; nem a saját elgondolását akarja ráerőltetni másokra, hanem hozzá kíván járulni annak közös megtervezéséhez és megvalósításához.

Igen, Krisztus feltámadása az új emberiség kezdőpontja; belépés az igazi Ígéret Földjére, ahol igazságosság, szabadság és béke uralkodik; ahol mindenki testvérként ismeri el a másikat, ugyanazon Atya gyermekeiként, aki Szeretet, Élet és Világosság.

Testvéreim, feltámadásával az Úr még erőteljesebben állít minket szabadságunk drámája elé. Az üres sír előtt eltölthet minket a remény és az ámulat, miként a tanítványokat; vagy a félelem, miként az őröket és a farizeusokat, akik kénytelenek voltak hazugsághoz és fondorlathoz folyamodni, csakhogy ne kelljen elismerniük: valóban feltámadott az, akit elítéltek (vö. Mt 28,11–15)!

Húsvét világosságában engedjük, hogy Krisztus ámulatba ejtsen minket! Engedjük, hogy irántunk való végtelen szeretete átalakítsa szívünket! Aki fegyvert szorít a kezében, tegye le! Akinek hatalmában áll háborúkat kirobbantani, válassza a békét! Ne erővel kicsikart békét, hanem a párbeszéd békéjét! Ne a másik feletti uralom vágyával, hanem a vele való találkozás szándékával!

Hozzáidomulunk az erőszakhoz, beletörődünk abba, s végül közömbössé válunk. Közömbössé több ezer ember halála iránt. Közömbössé a gyűlölet és a megosztottság azon utóhatásai iránt, melyeket a konfliktusok vetnek el. Közömbössé a gazdasági és társadalmi következmények iránt, melyeket e harcok szülnek, s melyeket mégis mindannyian a bőrünkön érzünk. Egyre élesebben mutatkozik meg a »közöny globalizációja« – hogy Ferenc pápa kedves kifejezését idézzem, aki egy évvel ezelőtt erről a loggiáról intézte utolsó szavait a világhoz, emlékeztetve minket: »Mennyi halálvágyat látunk nap mint nap a világ számos részét érintő annyi konfliktusban!« (Urbi et Orbi üzenet, 2025. április 20.).

Krisztus keresztje szüntelenül emlékeztet minket a halált övező szenvedésre és fájdalomra, s arra a gyötrelemre, mellyel az jár. Mindannyian félünk a haláltól, s e félelem miatt elfordulunk, inkább eltekintünk tőle. Nem maradhatunk továbbra is közömbösek! S nem törődhetünk bele a rosszba! Szent Ágoston tanítja: »Ha félsz a haláltól, szeresd a feltámadást!« (Sermo 124, 4). Szeressük mi is a feltámadást, mely emlékeztet minket: nem a rosszé az utolsó szó, mert a Feltámadott legyőzte azt.

Ő áthaladt a halálon, hogy életet és békét ajándékozzon nekünk: »Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja« (Jn 14,27). A béke, melyet Jézus ránk bíz, nem korlátozódik a fegyverek elnémítására, hanem megérinti és átalakítja mindannyiunk szívét! Térjünk meg Krisztus békéjéhez! Hallassuk a szívünkből fakadó béke kiáltását! Ezért hívok mindenkit: kapcsolódjanak be abba a békéért végzett imavirrasztásba, melyet itt, a Szent Péter-bazilikában tartunk jövő szombaton, április 11-én.

Ezen az ünnepi napon vessünk el minden viszálykodást, minden uralmi és hatalmi törekvést, s könyörögjünk az Úrhoz: ajándékozza meg békéjével a háborúktól sújtott világot, melyet gyűlölet és közöny sebez meg, s melyek miatt oly tehetetlennek érezzük magunkat a rosszal szemben. Az Úr oltalmába ajánljuk mindazok szívét, akik szenvednek, s az igazi békére várnak, melyet egyedül Ő adhat meg. Hagyatkozzunk rá, s nyissuk meg előtte szívünket! Egyedül Ő az, aki »újraalkot mindent« (vö. Jel 21,5)!

Áldott Húsvétot!

A Szentatya köszöntése a népekhez és nemzetekhez az Úr feltámadásának szent Húsvétja alkalmából

A húsvéti üzenet végén, mielőtt kiosztotta volna az „Urbi et Orbi” áldást a Szent Péter téren összegyűlt híveknek, valamint mindazoknak, akik rádión és televízión keresztül követték a szertartást, XIV. Leó pápa különböző nyelveken köszöntötte a világot Húsvét alkalmából:

A Szentatya köszöntése

Mindenkihez, aki hallgat engem, szívből jövő jókívánsággal fordulok néhány nyelven:

Olasz

Áldott Húsvétot! Vigyétek el mindenkihez a feltámadott és köztünk lévő Jézus örömét!

Francia, angol, német, spanyol, portugál, lengyel, arab, kínai és latin nyelven is elhangzott a köszöntés.

forrás: Bolletino
kép: Vatican Media