Ma reggel a Szentatya magánkihallgatáson fogadta az „Afrikai Keresztény–Muszlim Kapcsolatok Programja” küldöttségét.

Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya jelenlévőkhöz intézett üdvözlő beszédét:

Kedves testvéreim!
Béke veletek!

Szeretettel köszöntelek benneteket, és testvéri üdvözletemet küldöm nektek. Elismerésemet fejezem ki elkötelezettségetekért, amellyel a kenyai székhelyű Afrikai Keresztény–Muszlim Kapcsolatok Programján (PROCMURA) keresztül munkálkodtok a keresztények és muszlimok közötti testvériség előmozdításán. Köszönetet mondok továbbá a Vallásközi Párbeszéd Dikasztériumának odaadó szolgálatáért, amely lehetővé teszi az Egyház számára, hogy előrehaladjon a más vallások követőivel folytatott párbeszéd útján, és mindenki körében előmozdítsa a békét és a testvériség szellemét.

A Katolikus Egyház kölcsönös megértést és tiszteletet kér más vallások követői iránt, kijelentve, hogy „semmit sem utasít el abból, ami ezekben a vallásokban igaz és szent”, mivel azok „nem ritkán tükrözik annak az Igazságnak sugarát, amely minden embert megvilágosít” (Nostra aetate, 2). Valójában az egység és a közösség felé vezető minden hiteles út, amelyen keresztények és jóakaratú emberek elindulnak, a Szentlélek műve, és megköveteli, hogy a szívek megnyíljanak a találkozás és a párbeszéd előtt, hogy így őszinte testvériségben fogadják el egymást (vö. Unitatis redintegratio, 4).

Ebben a tekintetben a Dikasztériummal folytatott folyamatos párbeszédetek pozitív jelzés, amely arra buzdítja a keresztényeket, hogy Krisztus szeretetétől vezérelve munkálkodjanak a közösség építésén, és mélyítsék el elkötelezettségüket a keresztények és muszlimok közötti, a közjót szolgáló együttműködés iránt. Ezen erőfeszítések révén a béke, az igazságosság és a remény egyre inkább virágzásnak indul az afrikai társadalmakban és másutt is. Ugyanígy bízom abban, hogy ezek a találkozók gyümölcsöt teremnek az alulról jövő kezdeményezések megosztása révén, szolgálva a társadalmi barátság előmozdítását, az együttműködések megerősítését, valamint azon területek közös felismerését, amelyek sürgős cselekvést igényelnek.

Egy olyan világban, amelyet egyre inkább a vallási radikalizálódás, a megosztottság és a konfliktusok jellemeznek, közös tanúságtételetek azt mutatja, hogy a kulturális és vallási különbségek ellenére is lehetséges békében és harmóniában együtt élni és dolgozni. Amint azt a világvallások vezetőinek és képviselőinek a Nostra aetate hatvanadik évfordulója alkalmából elmondtam, nagy felelősségünk van abban, hogy „segítsünk népeinknek megszabadulni az előítélet, a harag és a gyűlölet láncaitól; segítsünk nekik felülemelkedni az önzésen és az önközpontúságon; segítsünk nekik legyőzni a kapzsiságot, amely elpusztítja mind az emberi lelket, mind a földet. Ily módon elvezethetjük népeinket ahhoz, hogy korunk prófétáivá váljanak: olyan hangokká, amelyek elítélik az erőszakot és az igazságtalanságot, orvosolják a megosztottságot, és békét hirdetnek minden testvérünk számára” (Beszéd, 2025. október 28.).

Ezekkel a gondolatokkal, kezdeményezéseiteket az isteni Gondviselésbe ajánlva, bőséges áldást kérek rátok, hogy a béke kézművesei, a remény tanúi és a hiteles testvériség építői lehessetek.

Örömömre szolgált, hogy ma reggel veletek lehettem. Isten áldjon meg mindannyiótokat!

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media