Ma délelőtt a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta a RAI TG2 szerkesztőségének tagjait a hírtelevízió alapításának 50. évfordulója alkalmából.
Az alábbiakban közöljük a Szentatya beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek!
Jó reggelt kívánok mindenkinek, Isten hozott benneteket!
Köszöntöm a TG2 igazgatótanácsának tagjait, az igazgatót és a szerkesztőség munkatársait. Szívből gratulálok ahhoz, hogy ez a hírműsor elérte az 50 éves jubileumot.
Ez az „évforduló” arra hív bennünket, hogy elgondolkodjunk azon az úton, amelyet bejártatok: ez az út a televíziós újságírás előtt álló kihívások paradigmájának tekinthető. Gondolok itt az analóg rendszerről a digitálisra történő átállásra, amelynek során ti élen jártatok a lehetőségek megragadásában, és felismertétek, hogy nincs olyan technológiai újítás, amely helyettesíthetné a kreativitást, a kritikai érzéket és a gondolatszabadságot. Ha pedig korunk kihívása a mesterséges intelligencia, akkor a kommunikáció szabályozásának szükségessége az emberi, nem pedig a technológiai paradigma mentén válik elengedhetetlenné. Ez végső soron azt jelenti: tudnunk kell különbséget tenni az eszközök és a célok között.
Azok a megkülönböztető jegyek, amelyek kezdettől fogva jellemeztek benneteket, a világi jelleg és az információs források pluralizmusa, még az állami televíziózásban is. A világi jellegen az ideológiai előítéletek elutasítását és a valóságra irányuló nyitott tekintetet értem. Mindannyian tudjuk, milyen nehéz hagyni, hogy a tények, a találkozások, mások tekintete és hangja meglepjenek minket; milyen erős a kísértés, hogy csak azt keressük, lássuk és hallgassuk, ami megerősíti saját véleményünket. Ám e nyitottság nélkül nem létezhet hiteles kommunikáció, sem valódi szabadság vagy egészséges pluralizmus.
A TG2 története során különböző kulturális álláspontok éltek egymás mellett. Ez a sokszínűség – különösen amikor a barátság szelleme hatotta át – identitásotok hozzáadott értéke, gazdagsága és a párbeszéd olyan példája volt, amely ma is sokat mondhat számunkra. Éppen egy olyan korban, amelyet a polarizáció, az ideológiai bezárkózás és a szlogenek uralnak – melyek megakadályozzák, hogy meglássuk és megértsük a valóság összetettségét.
Mindig, de különösen a háború drámai körülményei között – mint amilyeneket jelenleg is átélünk – a tájékoztatásnak óvakodnia kell attól a kockázattól, hogy propagandává váljon. Az újságírók feladata a hírek ellenőrzése terén – annak érdekében, hogy ne váljanak a hatalom szócsövévé – még sürgetőbbé, kényesebbé, sőt, azt mondanám: elengedhetetlenné válik.
A ti feladatotok megmutatni a szenvedéseket, amelyeket a háború elkerülhetetlenül a népekre zúdít; feltárni a háború arcát, és az áldozatok szemével láttatni azt, nehogy videojátékhoz váljék hasonlóvá. Nem könnyű feladat ez egy hírműsor néhány perce alatt, vagy a hozzá kapcsolódó háttérelemzésekben. De éppen ebben rejlik a kihívás.
Köszönöm látogatásotokat! Minden jót kívánok nektek, és áldásomat adom mindannyiótokra és munkátokra.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
