Ma reggel a vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Olaszországi Katonai Ordinariátus tagjait az intézmény alapításának centenáriuma (1926–2026) alkalmából, melynek mottója: „Inter Arma, Caritas”. A Katonai Ordinariátus lelkipásztori szolgálata az emlékezet és a prófécia jegyében.

Az alábbiakban közöljük a pápa beszédét, amelyet a találkozó során intézett a jelenlévőkhöz:

Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke veletek!

Kedves Püspöktestvéreim!
Tisztelt Miniszter Urak!
Tisztelt Katonai Hatóságok!
Főtisztelendő Tábori Lelkészek, a Katonai Ordinariátus Tisztviselői!
Kedves Testvéreim!

Mindannyiótokat szívélyesen üdvözöllek! Külön köszöntve az Olaszországon kívüli országokból érkezett katonai ordináriusokat, arra buzdítalak benneteket, hogy folytassátok és mélyítsétek el a világ különböző pontjain működő ordinariátusok közötti párbeszédet és együttműködést.

„Inter Arma Caritas”: „hogy Krisztust az emberiség ereibe juttassuk, megújítva és megosztva az apostoli küldetést, derűs bizalommal tekintve a holnapra, és bátor döntéseket hozva” (vö. Beszéd az Olasz Püspöki Konferencia püspökeihez, 2025. június 17.). Ezek azok a szavak, amelyek irányítják az Olaszországi Katonai Ordinariátus centenáriumi útját – olyan esemény ez, amely magában hordozza az emlékezetet, az aktualitást és a próféciát.

Olyan társadalomban élünk, amely az emlékezet értelmének elvesztésével fenyeget. Korunk rendkívüli képességgel bír az információk továbbítására, ám egyre gyengébb az azok belsővé tételére irányuló képességünk. Az emlékezet gyakran „kiszervezett” és hozzáférhető, de nem mindig tesszük magunkévá és nem aktiváljuk. Az Egyház számára azonban az emlékezet élő tudat: nem adatok halmozása, hanem állandó felelősségre hívás; nem nosztalgia, hanem próféciát fakasztó gyökér. A keresztények számára az emlékezet egyedülálló jelleggel bír: Isten történelembe való belépésének ünneplése, mivel a keresztény hit történelmi tényen alapul, és az üdvösség nem puszta eszme, hanem az élő Úr, Jézus Krisztus személye.

Az Olaszországi Katonai Ordinariátus centenáriuma is ebbe a szemléletmódba illeszkedik, mint egy kézzelfogható történelem megtestesült emlékezete: olyan férfiak és nők története ez, akik egyenruhában, az Egyház útján járva, pásztoraik támogatásától és kíséretétől övezve – a béke fényes napjaiban és a háború drámai óráiban egyaránt – áldozatvállalással, bátorsággal és odaadással járultak hozzá társadalmunk fejlődéséhez, olykor az életük árán is.

Ezen látóhatáron belül visszhangzik Szent VI. Pál pápa tanítása, aki azt vallotta: a történelem nem olyasvalami, aminek kiszolgáltatottak vagyunk, hanem a kegyelem tere, ahol a szeretet civilizációját építhetjük. Az általatok ünnepelt centenárium éppen ezt az üzenetet kívánja visszhangozni az Úr parancsolatának fényében: „Szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (Jn 15,12). Szolgálatotok a szeretet cselekedete – az ország, a közösségek és mindenekelőtt az emberek iránt –, amely konkrét közelségben ölt testet, különösen azokon a helyeken és azokban a helyzetekben, ahol a legnagyobb a törékenység.

Kedves Tábori Lelkészek! Visszhangozzék bennetek Szent Ágoston buzdítása, hogy papi szolgálatotokat amoris officiumként, a szeretet szolgálataként éljétek meg. A feltámadt Jézus és Péter párbeszédét kommentálva Ágoston így ír: „Ha szeretsz, ne önmagadat legeltesd, hanem az én juhaimat: legeltesd őket mint az enyéimet, ne mint a tieidet; az én dicsőségemet keresd bennük, ne a tiédet; az én uralmamat, ne a tiédet […]. Juhait legeltetve ne a saját érdekeinket keressük, hanem az övéit” (In Joannis Evangelium, 123, 5). Sok tábori lelkész öltött testet ezekben a szavakban, és tette láthatóvá a pásztori szeretetet – az erények hősiességéig, olykor a vértanúságig.

A tábori lelkész szolgálata gyakran csendben zajlik: békés és konfliktusokkal teli helyeken, katonai létesítményekben és operatív területeken, kápolnákban és tábori sátrakban. Ott nyilvánul meg az Úr nyájának gondozása az élet tanúságtételén, az evangélium hirdetésén, az Eucharisztia és a szentségek ünneplésén, a türelmes meghallgatáson és a lelki kísérésen keresztül. Ebben az összefüggésben különös jelentőséget kapnak a képzési színterek – az akadémiák, az iskolák, a képzési intézmények –, azok a helyek, ahol a lelkiismeretek formálódnak. Az emberi mobilitás és a kulturális pluralizmus által jellemzett társadalomban a tábori lelkész a népek, kultúrák és vallások közötti párbeszéd szolgálatába is áll, tanúságot téve egy olyan Egyházról, amely az egység eszközévé válik. Lelki tevékenysége így hozzájárul a közjó és a társadalmi béke előmozdításához, amely – ahogy Ferenc pápa emlékeztetett – türelmes, aprólékos kézműves munka eredménye, amely képzést, igazságosságot és szeretetet igényel (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 217–221).

A II. Vatikáni Zsinat Gaudium et spes kezdetű lelkipásztori konstitúciója kijelenti: „Az emberek, mint bűnösök, a Krisztus eljöveteléig tartó időben is ki vannak téve a háború veszélyének, és ki is lesznek téve mindaddig; de amennyiben az emberek szeretetben egyesülve legyőzik a bűnt, úgy a bűnnel együtt az erőszakot is legyőzik” (78. pont). A keresztény katona küldetése ebbe az összefüggésbe illeszkedik: megvédeni a gyengéket, óvni a békés együttélést, beavatkozni katasztrófák idején, nemzetközi missziókban részt venni a béke megőrzése és a rend helyreállítása érdekében. Mindez nem redukálható puszta hivatássá: ez egy meghívás, válasz arra a hívásra, amely megszólítja a lelkiismeretet. A katona identitását a nagylelkűség, a szolgálatkészség, a magasztos törekvések és a mély érzések kovácsolják. Ám ezen értékeknek alapra van szükségük: a kegyelem ajándékára, amely képes a szeretetet a teljes önátadásig táplálni. Szükséges tehát, hogy az evangélium éltető erejével itassuk át a katonai élet kódexeit, szabályait és küldetéseit, hogy a biztonság és a béke szolgálatában a népek közjava álljon mindig az első helyen.

Negyven évvel ezelőtt Szent II. János Pál pápa a Spirituali militum curae kezdetű apostoli konstitúcióval a katonai ordinariátusokat részegyházakként határozta meg, amelyek saját teológiai és szervezeti identitással rendelkeznek. A katonai ordinariátusok első szinódusa résztvevőihez intézett beszédében (1999. május 6.) hangsúlyozta ezen egyházi közösségek sajátos jellegét, amely kíséri a katonákat, családjaikat, valamint mindazokat, akik a fegyveres erők és a rendfenntartó szervek szolgálatában állnak. A 2000-es jubileumi szentévben ugyanez a szent pápa így szólt a katonákhoz: „[Ti] hivatottak vagytok a gyengék oltalmazására, az igazak védelmére, a népek békés együttélésének elősegítésére. Mindannyitokhoz méltó az őrszem szerepe, aki messzire tekint, hogy elhárítsa a veszélyt, és mindenütt előmozdítsa az igazságosságot és a békét” (Homília a katonák és a rendfenntartó erők jubileumi miséjén, 2000. november 19., 2.).

Az Egyház – a II. Vatikáni Zsinat, valamint az Evangelii nuntiandi és Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítások tanításának nyomdokain haladva – hirdeti a béke evangéliumát, és kész mindenkivel együttműködni ezen egyetemes javak megőrzésében (vö. Ferenc pápa, Evangelii gaudium ap. buzdítás, 239). Ebben az összefüggésben az Olaszországi Katonai Ordinariátus lelkipásztori szolgálata révén Isten emberért végzett tevékenységének eleven műhelyévé kíván válni; egy olyan képzési térré, amely segíti az átlépést az önszeretettől az Isten iránti szeretet felé – amely a Civitas Dei alapja is, ahol a szeretet az alapvető törvény (vö. Szent Ágoston, De civitate Dei, 14, 28) –, és ahol a béke nem csupán a konfliktusok hiánya, hanem az igazságosság, az igazság és a szeretet teljessége. E perspektívát szem előtt tartva bátorítalak benneteket, hogy folytassátok azokat a terveket, amelyeket szívügyeteknek tartotok: a Lelkipásztori Központ fejlesztését, a tábori lelkészek és lelkészjelöltek képzését, és különösen a Lelkipásztori Gondozás Felsőfokú Tanulmányi Központjának munkáját, amelynek célja az interdiszciplináris reflexió előmozdítása a mai világ kihívásairól, a hit inkulturációjáról, valamint az evangélium, a kultúra, a tudományok és az új technológiák kapcsolatáról.

Kedves Testvéreim! Köszönöm mindazt, amit tesztek! Mindannyitokra, családjaitokra és szolgálatotokra kérem a Béke Királynője, Mária és védőszentjeitek közbenjárását, és szívből megáldalak benneteket. Köszönöm.

forrás: Bollettino
kép: Vatican Media