Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa üzenetét a 2026-os, 100. Missziós Világnap alkalmából.

A Szentatya üzenete

Egyek Krisztusban, egységben a küldetésben

Kedves Testvéreim!

A 2026-os Missziós Világnapra – amely e XI. Piusz által alapított, az Egyház számára oly kedves ünnep századik évfordulója – a következő témát választottam: „Egyek Krisztusban, egységben a küldetésben”. A jubileumi szentév után arra szeretném buzdítani az egész Egyházat, hogy a Szentlélekben, örömmel és buzgósággal folytassa missziós útját. Ez az út Krisztusban eggyé vált szíveket, megbékélt közösségeket, valamint mindenki részéről nagylelkű és bizakodó együttműködést igényel.

Elmélkedve arról, hogy egyek vagyunk Krisztusban és egységben a küldetésben, hagyjuk, hogy az isteni kegyelem vezessen és inspiráljon bennünket, hogy „megújítsuk magunkban a missziós hivatás tüzét”, és együtt haladjunk előre az evangelizáció ügye iránti elkötelezettségben, az Egyház történetének „új missziós korszakában” (Homília a missziós világ és a migránsok jubileumi miséjén, 2025. október 5.).

1. Egyek Krisztusban. Benne, valamint a testvéreikkel egységben élő tanítvány-misszionáriusok

A misszió középpontjában a Krisztussal való egység misztériuma áll. Szenvedése előtt Jézus így imádkozott az Atyához: „hogy mindnyájan egyek legyenek; ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk” (Jn 17,21). Ezekben a szavakban tárul fel az Úr Jézus legmélyebb vágya, és egyben az Egyháznak, az ő tanítványai közösségének identitása is: olyan közösségnek lenni, amely a Szentháromságból fakad, abból és abban él, az egyetemes emberi testvériség és a minden teremtménnyel való harmónia szolgálatában.

Kereszténynek lenni nem elsősorban vallási gyakorlatok vagy eszmék összessége: hanem a Krisztussal való egységben megélt élet, amelyben részeseivé válunk annak a fiúi kapcsolatnak, amelyet Ő az Atyával él meg a Szentlélekben. Ez azt jelenti, hogy Krisztusban maradunk, mint szőlővessző a szőlőtőn (vö. Jn 15,4), elmerülve a Szentháromság belső életében. Ebből az egységből fakad a hívők egymás közötti közössége, és ebből születik minden missziós termékenység. Valóban: „a közösség egyszerre forrása és gyümölcse a missziónak”, amint azt Szent II. János Pál tanította (Christifideles laici apostoli buzdítás, 32).

Ezért az Egyház elsődleges missziós felelőssége a tagjai közötti spirituális és testvéri egység megújítása és életben tartása. Számos helyzetben vagyunk tanúi konfliktusoknak, polarizációnak, meg nem értésnek és kölcsönös bizalmatlanságnak. Amikor ez a saját közösségeinkben is előfordul, az gyengíti hiteles tanúságtételünket. Az evangelizációs küldetés, amelyet Krisztus a tanítványaira bízott, mindenekelőtt megbékélt és közösségre vágyó szíveket igényel. Ebből a szempontból döntő fontosságú lesz az összes keresztény egyházzal való ökumenikus elkötelezettség elmélyítése, kihasználva a Nikaiai Zsinat 1700. évfordulójának közös megünneplése által kínált lehetőségeket is.

Végül – de nem utolsósorban – az, hogy „egyek vagyunk Krisztusban”, arra hív bennünket: tekintsünk szüntelenül az Úrra, hogy valóban Ő álljon személyes és közösségi életünk, minden szavunk, tettünk és emberi kapcsolatunk középpontjában; így rácsodálkozva mondhassuk: „Élek, de már nem én, hanem Krisztus él énbennem” (Gal 2,20). Ez az Ő igéjének állhatatos hallgatása és a szentségek kegyelme által válik lehetővé, hogy az Egyház élő kövei lehessünk. Az Egyházé, amely ma arra hivatott, hogy magáévá tegye a II. Vatikáni Zsinat és az azt követő pápai tanítóhivatal – különösen Ferenc pápa – alapvető törekvéseit. Hiszen, amint Szent Pál kijelenti: „nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat” (2Kor 4,5). Ezért megerősítem Szent VI. Pál szavait: „Nincs igazi evangelizáció, ha nem hirdetik a názáreti Jézusnak, az Isten Fiának nevét, tanítását, életét, ígéreteit, országát és misztériumát” (Evangelii nuntiandi apostoli buzdítás, 22). A hiteles evangelizációnak ez a folyamata minden keresztény szívében veszi kezdetét, hogy onnan áradjon szét az egész emberiségre.

Ezért minél inkább egyek vagyunk Krisztusban, annál inkább képesek leszünk közösen betölteni a küldetést, amelyet Ő ránk bízott.

2. Egységben a küldetésben. Hogy a világ higgyen Krisztusban, az Úrban

A tanítványok egysége nem öncélú: a küldetésre irányul. Jézus ezt világosan kijelenti: „hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem” (Jn 17,21). Az evangélium hirdetése a megbékélt, testvéri és szolidáris közösség tanúságtételében nyeri el teljes meggyőző erejét.

Ebben a távlatban érdemes felidézni Boldog Paolo Manna mottóját: „Az egész Egyház az egész világ megtéréséért”. Ez tömören kifejezi azt az eszményt, amely 1916-ban a Pápai Missziós Unió alapítását inspirálta. Alapításának 110. évfordulóján elismerésemet és áldásomat küldöm az Uniónak a papok, a megszentelt életet élő személyek és a világi hívők missziós szellemének ébresztése és formálása iránti elkötelezettségéért, amellyel elősegíti az összes evangelizációs erő összefogását. Valójában egyetlen megkeresztelt ember sem idegen vagy közömbös a misszió iránt: mindenki – saját hivatása és életállapota szerint – részesedik abban a nagy műben, amelyet Krisztus az Egyházára bízott. Ahogy Ferenc pápa többször is emlékeztetett rá: az evangélium hirdetése mindig összhangzó, közösségi és szinodális cselekvés.

Ezért a küldetésben való egység a közösségi lelkiség és a missziós együttműködés megőrzését és táplálását jelenti. Ha nap mint nap növekszünk ebben a lelkületben, az isteni kegyelem segítségével megtanuljuk, hogy testvéreinkre egyre inkább a hit tekintetével nézzünk; hogy örömmel ismerjük fel a jót, amelyet a Lélek ébreszt mindenkiben; hogy a sokféleséget gazdagságként fogadjuk el; hogy hordozzuk egymás terhét, és mindig a felülről jövő egységet keressük. Hiszen mindannyiunknak egyetlen közös küldetése van, amelyet az „egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. Egy az Istene és Atyja mindeneknek, aki mindenek felett áll, mindenek által működik, és mindenekben benne van” (Ef 4,5-6) igazsága alapoz meg. Ez a lelkiség adja a missziós tanítványság mindennapi formáját. Segít visszanyerni az Egyház evangelizációs küldetésének egyetemes távlatát, felülemelkedve az erőfeszítések széttöredezettségén és az egyetlen Úr követői közötti pártoskodó megosztottságon – legyenek azok „Pálé” vagy „Apollóé” (vö. 1Kor 1,10-12).

A missziós egységet természetesen nem uniformitásként kell értelmezni, hanem a különböző karizmák ugyanazon célra irányuló konvergenciájaként: hogy láthatóvá tegyék Krisztus szeretetét, és mindenkit meghívjanak a Vele való találkozásra. Az evangelizáció akkor valósul meg, amikor a helyi közösségek együttműködnek egymással, és amikor a kulturális, spirituális és liturgikus különbségek teljes mértékben és harmonikusan jutnak kifejezésre ugyanazon hiten belül. Ezért arra buzdítom az egyházi intézményeket és közösségeket, hogy szilárdítsák meg az egyházi missziós közösségtudatot, és kreatív módon fejlesszék az egymás közötti együttműködés konkrét útjait a misszióért és a misszióban.

Ezzel összefüggésben köszönetemet fejezem ki a Pápai Missziós Műveknek a missziós együttműködés terén végzett szolgálatukért, amelyet már perui szolgálatom idején is hálás szívvel tapasztaltam meg. Ezek a művek – a Hitterjesztés, a Szent Gyermekség, a Szent Péter Apostol és a Missziós Unió – továbbra is táplálják és formálják a hívők missziós tudatát a legkisebbektől a legnagyobbakig, és az imádságnak és a szeretetnek olyan hálózatát mozdítják elő, amely összeköti a közösségeket az egész világon. Sokatmondó, hogy a Hitterjesztés Művének alapítója, Boldog Pauline Marie Jaricot kétszáz évvel ezelőtt hívta életre az Élő Rózsafüzért, amely ma is számos hívőt egyesít imacsoportokban, hogy közösen fohászkodjanak a lelki és missziós szükségletekért. Emlékeztetni kell arra is, hogy éppen a Hitterjesztés Művének javaslatára vezette be XI. Piusz 1926-ban a Missziós Világnap megünneplését, amelynek során az évente összegyűjtött adományokat e Mű osztja szét a pápa nevében az Egyház missziós küldetésének különféle szükségleteire. Ez a négy Mű tehát – együttvéve és külön-külön is – továbbra is értékes szerepet tölt be az egész Egyház számára. Az egyházi missziós egység és közösség élő jelei ők. Arra hívok mindenkit, hogy hálás lélekkel működjön együtt velük.

3. A szeretet küldetése. Hirdetni, megélni és megosztani Isten hűséges szeretetét

Ha az egység a küldetés feltétele, a szeretet annak lényegi tartalma. Az Örömhír, amelynek hirdetésére a világba küldettünk, nem egy elvont eszme: hanem Isten hűséges szeretetének evangéliuma, amely Jézus Krisztus arcában és életében öltött testet.

A tanítványok és az egész Egyház küldetése a Szentlélekben Krisztus küldetésének meghosszabbítása: egy olyan misszió, amely a szeretetből fakad, a szeretetben él, és a szeretethez vezet. Olyannyira igaz ez, hogy maga az Úr is, az Atyához intézett főpapi imájában a szenvedése előtt, miután a tanítványok egységéért fohászkodott, így fejezte be: „hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük” (Jn 17,26). Az apostolok azután Krisztus szeretetétől sürgetve evangelizáltak Érte (vö. 2Kor 5,14). Hasonlóképpen az évszázadok során keresztények, vértanúk, hitvallók és misszionáriusok seregei adták életüket azért, hogy megismertessék a világgal ezt az isteni szeretetet. Így az Egyház evangelizációs küldetése a Szentléleknek, a Szeretet Lelkének vezetésével folytatódik az idők végezetéig.

Ezért külön köszönetemet szeretném kifejezni a mai kor népekhez küldött (ad gentes) misszionáriusainak: azoknak a férfiaknak és nőknek, akik Xavéri Szent Ferenchez hasonlóan elhagyták hazájukat, családjukat és minden biztonságukat, hogy hirdessék az evangéliumot; hogy elvigyék Krisztust és az Ő szeretetét olyan helyekre, amelyek gyakran embert próbálóak, szegények, konfliktusoktól sújtottak vagy kulturálisan távoliak. A viszontagságok és az emberi korlátok ellenére is örömmel adják oda önmagukat, mert tudják: maga Krisztus és az Ő evangéliuma a legfőbb gazdagság, amelyet megoszthatnak. Kitartásukkal megmutatják, hogy Isten szeretete minden korlátnál erősebb. A világnak ma is szüksége van Krisztus e bátor tanúira, az egyházi közösségeknek pedig továbbra is szükségük van új missziós hivatásokra, amelyeket mindig a szívünkön kell viselnünk, és amelyekért szüntelenül imádkoznunk kell az Atyához. Adja meg nekünk az Úr a fiatalok és felnőttek ajándékát, akik készek mindent elhagyni, hogy kövessék Krisztust az evangelizáció útján, egészen a föld végső határáig!

A misszionáriusok példáján fellelkesülve különleges felhívást intézek az egész Egyházhoz: csatlakozzunk mindannyian hozzájuk az evangelizáció küldetésében – Krisztusban megélt életünk tanúságtételével, imádságunkkal és a missziók javára tett felajánlásainkkal. Tudjuk, hogy gyakran „a Szeretetet nem szeretik”, amint azt Assisi Szent Ferenc mondta, akire különös figyelemmel tekintünk égi tranzitusa nyolcszázadik évfordulóján. Engedjük, hogy magával ragadjon bennünket az ő vágya: az Úr szeretetében élni, és azt továbbadni közelieknek és távoliaknak egyaránt, hiszen – amint vallotta –: „nagyon kell szeretni Annak szeretetét, aki minket annyira szeretett” (Szent Bonaventura: Legenda Maior, IX. fej. 1; Ferences Források, 1161). Legyen ösztönző számunkra a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz missziós héve is, aki elhatározta, hogy küldetését a halála után is folytatja, kijelentve: „A mennyben is ugyanazt fogom kívánni, mint a földön: szeretni Jézust, és Őt másokkal is megszerettetni” (Levél M. Bellière tisztelendőnek, 1897. február 24.).

E tanúságtételektől lelkesítve kötelezzük el magunkat mindannyian: ki-ki a saját hivatása és kapott ajándékai szerint járuljon hozzá a nagy evangelizációs küldetéshez, amely mindenkor a szeretet műve. Imádságaitok és tevékeny támogatásotok – különösen a Missziós Világnap alkalmával – hatalmas segítséget jelent majd abban, hogy Isten szeretetének evangéliumát elvigyük mindenkihez, kiváltképp a legszegényebbekhez és a leginkább rászorulókhoz. Minden adomány, még a legkisebb is, a missziós közösségvállalás jelentős tettévé válik. Ezért ismételten kifejezem szívből jövő köszönetemet „mindazért, amit azért tesznek, hogy segítsenek nekem a misszionáriusok támogatásában a világ minden táján” (Videóüzenet a 2025-ös Missziós Világnapra). A spirituális közösség elmélyítése érdekében pedig áldásommal együtt ezen egyszerű imádságot bízom rátok:

Szent Atyánk, add meg nekünk, hogy egyek legyünk Krisztusban, meggyökerezve az Ő egyesítő és megújító szeretetében. Add, hogy az Egyház minden tagja egységben legyen a küldetésben, készségesen engedelmeskedjen a Szentléleknek, legyen bátor az evangéliumról való tanúságtételben, hirdetve és mindennap megtestesítve minden teremtmény iránti hűséges szeretetedet.

Áldd meg a misszionáriusokat, támogasd őket fáradozásaikban, és őrizd meg őket a reményben!

Mária, missziók királynője, kísérd evangelizációs munkánkat a föld minden határáig: tégy minket a béke eszközeivé, és add, hogy az egész világ Krisztusban ismerje fel az üdvözítő világosságot. Ámen.

Kelt a Vatikánban, 2026. január 25-én, az évközi idő harmadik vasárnapján, Szent Pál apostol megtérésének ünnepén.

XIV. LEÓ PÁPA

forrás: Bollettino
kép: Vatican News