Az alábbiakban közzétesszük XIV. Leó pápa szavait, amelyeket a lelkigyakorlat végén mondott el:
A Szentatya beszéde
Mielőtt lezárnánk a lelkigyakorlatnak és az elvonulásnak ezt a hetét – amely áldott időszak volt számunkra –, örömmel mondok köszönetet mindenekelőtt prédikátorunknak, aki kísért és segített bennünket e napok során, hogy mély lelki tapasztalatot szerezzünk. Ez a nagyböjti készületünkben meghatározó élmény volt, amely múlt vasárnap „A kísértések” témájával vette kezdetét, majd Szent Bernát példája és tanúságtétele, a monasztikus élet, valamint az Egyház életének számos más eleme feletti elmélkedéssel folytatódott.
Be kell vallanom, hogy személy szerint voltak pillanatok, amikor különösen megszólítva éreztem magam az elmélkedésre. Például ma reggel, amikor III. Jenő pápa megválasztásáról volt szó, és Szent Bernát szavait idézte: „Mit tettetek? Isten irgalmazzon nektek!”
Aztán itt van ez a kápolna – hadd meséljem el nektek –, ahol május 8-án gyűltünk össze a szentmise bemutatására. Itt fent látható Szent Pál Filippiekhez írt levelének felirata: „Mert számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.” Ebben az összefüggésben és a közösségnek ebben a szellemében mindannyian együtt dolgozunk, bár olykor egymástól elszigetelten; ezért úgy gondolom, hogy az imádságban való találkozás életünk kiemelkedő pillanata, amikor az életünk és az Egyház számára oly fontos kérdéseken elmélkedhetünk.
Nem szándékozom az egész hetet áttekinteni, csupán néhány olyan gondolatot emelek ki, amelyben osztozom. Ilyen például a John Henry Newman egyháztanítóra és „Gerontius álma” című költeményére való hivatkozás, amelyben Newman Gerontius halálát és ítéletét mintegy prizmaként használja: ezen keresztül vezeti el az olvasót a saját halálfélelmével és az Isten előtti méltatlanságának tudatával való szembenézésre.
Vannak más, életünkben oly fontos értékek is, mint a szabadság és az igazság. Mindezek fényében, a ma esti elmélkedés során, amely a reményről és annak valódi forrásáról, Krisztusról szólt, újra elolvastam a Filippiekhez írt levelet. A feliratban szereplő szakasz folytatásában Pál így vall: „De ha a testi élet gyümölcsöző munkát jelent számomra, nem tudom, mit válasszak. Szorongatva vagyok ugyanis e kettő között: vágyódom elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez sokkal jobb volna; de a ti érdeketekben szükségesebb a testben maradnom. E felől meggyőződve tudom is, hogy maradok, és együtt maradok mindnyájatokkal a hitben való gyarapodásotokra és örömötökre.” Majd így folytatja: „Éljetek tehát Krisztus evangéliumához méltóan!”
Íme, ez az imádsággal és elmélkedéssel töltött napok végén a buzdítás, amelyet maga Isten Igéje intéz mindannyiunkhoz: „Éljetek tehát Krisztus evangéliumához méltóan!”
Minden jelenlévő nevében köszönöm tehát Önnek, Varden püspök úr, mindazt, amit ezekben a napokban nekünk adott. Az Ön bölcsessége, tanúságtétele és Szent Bernát monasztikus életének felidézése, valamint elmélkedéseinek gazdagsága még sokáig az áldás és a kegyelem forrása marad számunkra, és segít bennünket a Jézus Krisztussal való találkozásban.
Szeretném megköszönni a Pápai Szertartásmesteri Hivatal munkatársainak is, hogy előkészítették közös imádságunkhoz a liturgikus segédanyagokat, valamint a kórusnak, amely – úgy tudom – még jelen van. Köszönöm, hogy segítették imádságunkat a zenével, amely oly fontos szerepet tölt be lelki életünkben. A zene – amint arra Varden püspök úr is utalt egyik elmélkedésében – olyan módon segít bennünket, amelyre a puszta szó képtelen: szívünket és lelkünket az Úrhoz emeli.
Köszönöm tehát, hálásan köszönöm mindnyájatoknak a jelenlétet és a részvételt ezekben a napokban.
Zárjuk most együttlétünket áldással.
[Áldás]
Szép estét kívánok, és köszönöm mindenkinek!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
