XIV. Leó pápa ma délelőtt a vatikáni Apostoli Palotában magánkihallgatáson fogadta az olaszországi prefektusokat.
Az alábbiakban közzétesszük a beszédet, amelyet a Szentatya a jelenlévőkhöz intézett:
Miniszter Úr!
Tisztelt Prefektusok!
Szívélyes üdvözletemet küldöm mindannyiuknak, és köszönöm ezt a látogatást, amely megerősíti az elkötelezettséget az együttműködésre – sajátos szerepköreinknek megfelelően – az olasz társadalom javára. Éppen az Önök védőszentje, Milánói Szent Ambrus testesíti meg az Állam és az Egyház közötti összhang kiváló példáját: e nagyvárosnak, a birodalom egykori fővárosának prefektusaként – mint mondani szokták – a nép közfelkiáltása révén lett annak püspöke. Ezt a gyors átmenetet követően Ambrus új módon gyakorolta nyilvános tisztségét, a nép szolgálatába állítva azt a lelki tekintélyt, amellyel felruházták.
A késő ókorban a prefektusi tisztség és a püspöki szolgálat közötti bizonyos rokonságra utaltak egyébként azok az elnevezések és címek is, amelyekkel egyaránt jelölték a közügyek intézését és a keresztény közösség kormányzását. Mind Róma polgárai, mind Jézus tanítványai ugyanis dioikésziszekbe, vagyis olyan közigazgatási egységekbe szerveződtek, amelyek élén olykor a praetoriánus prefektusok, olykor pedig az episzkoposzok, azaz a püspökök álltak – azok, akik jó pásztorként őrködnek a nép felett.
Ez a történelmi rokonság mindmáig meghatározza az Önök küldetését, amely az Állam szolgálatára irányul, garantálva a közrendet és minden állampolgár biztonságát. Napjainkban, amelyet nemzetközi konfliktusok és feszültségek fémjeleznek, különösen is nyilvánvalóvá válik a közjó oltalmazásának fontossága; a közjóé, amely nem szűkíthető le pusztán anyagi szempontokra, mivel az elsősorban az Olasz Köztársaság erkölcsi és szellemi örökségét érinti. Ezek az értékek a polgári együttélésben találják meg a legalkalmasabb feltételeket kibontakozásukhoz és fejlődésükhöz.
A társadalmi egyetértés feletti őrködés révén a prefektus hozzájárul a polgárok szabadságának és jogainak elengedhetetlen előfeltételéhez. Ebből a szolgálatból az egész lakosság részesül, különösen a legsebezhetőbb rétegek. Valóban, ha a közösségi élettér mentes a rendbontásoktól, a szegények könnyebben találnak befogadásra, az idősek nagyobb nyugalmat tapasztalnak, a családoknak, a betegeknek és a fiataloknak szánt szolgáltatások pedig színvonalasabbá válnak, ami elősegíti a jövőre irányuló bizakodóbb tekintetet.
A közrend tehát nem csupán a bűnözés elleni kötelességszerű küzdelmet vagy a káros zavargások megelőzését jelenti; kitartó elkötelezettséget kíván az erőszak, a hazugság és a durvaság azon formái ellen is, amelyek megsebzik a társadalom szövetét. Pozitív értelemben az Önök felügyeleti feladatainak célja a társadalmi kapcsolatok ápolása, valamint az állami intézmények, a helyi önkormányzatok és az állampolgárok közötti egyre hatékonyabb összhang megteremtése.
E tekintetben érdemes felidézni Szent Ágoston egyik tanítását, aki magától Szent Ambrustól kapta a keresztséget. A hippói püspök így írt: „Azok, akik elöljárók, azoknak a szolgálatára vannak, akik felett látszólag parancsolnak. Mert nem az uralomvágyból parancsolnak nekik, hanem a gondoskodás kötelmétől vezérelve; nem a hatalmaskodás gőgjével, hanem az előrelátás jóságával” (De civitate Dei, XIX, 14). Ez az alapvető elv összecseng az olasz alkotmány rendelkezéseivel, amely 98. cikkében kimondja: „A köztisztviselők kizárólag a Nemzet szolgálatában állnak.” E kizárólagosság rögzítésével az alkotmányos rendelkezés tanúsítja az Önök nemes szolgálatának eredendő értelmét, amely kétségkívül megfelel az állami törvényeknek, de még inkább a lelkiismeretnek, amely ismeri, érti, valamint határozottsággal és méltányossággal alkalmazza azokat. Egyfelől ugyanis a törvények a népakarat kifejeződései, másfelől a lelkiismeret az Önök személyes emberségének tolmácsolója: mindkettőt óvni kell a külső nyomástól, gyakorolva mind a szigort, mind a nagylelkűséget, mint a feddhetetlen emberekben kiegyensúlyozottan jelen lévő erényeket.
Jól tudják Önök, mily belső fegyelem szükséges ahhoz, hogy saját gondolataik rendjét irányítsák és előmozdítsák, még mielőtt a Köztársaságéért tennék azt; éppen ezért a Nemzet szolgálata annyit tesz, mint tiszta elmével és feddhetetlen lelkiismerettel a közösségnek, vagyis az olasz nép közjavának szentelni magukat. Ebben az értelemben az Önök által betöltött magas tisztség kettős tanúságtételt követel. Az első az Állam különböző szervei és közigazgatási szintjei közötti együttműködésben valósul meg; a második pedig a szakmai felelősség és az életvitel összhangjában ölt testet, mint a polgártársaik, különösen az új generációk elé állított elkötelezett példa. E tekintetben kívánom, hogy az Önök tekintélye járuljon hozzá a bürokrácia arcának nemesebbé tételéhez, együttműködve abban, hogy a társadalomról való gondoskodás egyre inkább erényes gyakorlattá váljon.
Különösen vészhelyzetekben, katasztrófák vagy veszélyek idején az Önök szerepe lehetővé teszi, hogy a legteljesebb módon juttassák kifejezésre a szolidaritás, a bátorság és az igazságosság értékeit, amelyek az Olasz Köztársaság dicsőségére válnak. Szolgálatuk etikai súlya meghatározza továbbá az olyan új technológiák által támasztott kihívásokat is, mint a mesterséges intelligencia, amelyet ma már a közigazgatásban is alkalmaznak. Ezeket az eszközöket gondosan kell irányítani, nem csupán a személyes adatok védelme érdekében, hanem mindenki javára, elkerülve az elitista kisajátítást.
A tudatos, becsületes és cselekvő polgári magatartást ápolva tudják meg: az Egyház együttműködésére és tiszteletére mindig számíthatnak. Az egyházmegyés püspökökkel fenntartott építő kapcsolataik különösen a migránsok befogadását és a rászorulók támogatásának számos formáját segítik elő, amelyekben az első vonalban dolgozunk együtt; ugyanígy segítik az egyéb gyakorlati ügyek rendezését is, mint amilyenek például a templomgondnokságok. A keresztény közösség hite és az általa megtestesített vallási értékek így járulnak hozzá Olaszország kulturális és társadalmi felemelkedéséhez.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miközben mindnyájuknak munkájukban valódi elégedettséget kívánok, szívből adom áldásomat Önökre, szolgálatukra és családtagjaikra.
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
