Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában XIV. Leó pápa audiencián fogadta az Olaszországi Misericordie Nemzeti Szövetségének tagjait.
Az alábbiakban közzétesszük a Szentatya jelenlévőkhöz intézett beszédét:
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében.
Béke legyen veletek!
Jó reggelt mindenkinek, és legyetek üdvözölve!
Örülök, hogy találkozhatok veletek, akik ilyen szép számmal érkeztetek Olaszország különböző részeiből. Köszöntöm Őexcellenciája Franco Agostinelli püspök urat, az országos lelki vezetőt, a többi jelenlévő püspököt, Dr. Domenico Giani urat, a Szövetség országos elnökét, a lelki vezetőket, valamint a különböző olaszországi és külföldi képviseletek tagjait.
A Misericordiák évszázados múltra tekintenek vissza, amely a középkorban gyökerezik, s a keresztény világi hívő élet három fontos dimenzióját testesítik meg: a lelkiséget, az irgalmas szeretetet és a mai szükségletek iránti fogékonyságot.
Mindenekelőtt tekintsük a lelkiséget! Szervezetetek kezdeteitől fogva elsősorban a hitéletből és tagjainak szentségi gyakorlatából merített erőt és ihletet. Így volt ez akkor is, amikor a 13. századi Firenzében – a polgári és egyházi közösségeket egyaránt sújtó háborúk és belviszályok légkörében – olyan fénylő alakok munkásságának köszönhetően, mint Szent Péter vértanú és Piero di Luca Borsi, néhány világi hívő úgy döntött, hogy az áhítat és a szolgálat egy másfajta útjára lép. Példájuk, talán éppen annak tiszta egyszerűsége okán, gyorsan magával ragadott sokakat: előbb az Itáliai-félszigeten, majd más országokban is, eljutva Portugáliáig, onnan pedig az amerikai földrészre.
A mag, amelyből e nagy fa – melynek ti is részei vagytok – kicsírázott és szárba szökkent, szentségi természetű: a keresztségben gyökerezik, ebből fakad erkölcsi és aszketikus jellege. Ez azt a feladatot rója rátok, hogy a növény további növekedése érdekében mindenekelőtt nagy elkötelezettséggel gondozzátok a tagok keresztény formációját az imádság, a katekézis, a szentségekhez – különösen a vasárnapi szentmiséhez és a szentgyónáshoz – való hűség, valamint a döntések és az életvitel erkölcsi hitelessége révén, az Evangélium értékeivel és az alapszabályotok által tanúsított társulati hagyománnyal összhangban. Szent II. János Pál így emlékeztette erre szövetségetek tagjait: „A szentségekkel való rendszeres élés által a hiteles keresztény lét örömteli tanúivá váltok, s erőt kaptok ahhoz, hogy az élet Urának nyomában járjatok, aki általatok akarja kinyilatkoztatni a mai világnak, e csodálatra méltó, mégis nyugtalan kor emberének Isten valódi, »irgalmasságban gazdag« (Ef 2,4) arcát.” (Beszéd az Olaszországi Misericordiák Szövetségének tagjaihoz, 1986. június 14.).
Ebből a szempontból nagy jelentőséggel bír az „Irgalmasság őreinek” bevezetése közétek: ők olyan világi hívők, akik lelkesítik a többi laikust. Ugyancsak fontos a „korrektor” (lelki vezető) elnevezés is, amellyel spirituális asszisztenseiteket illetitek. Rájuk nem a közösségen kívül álló vezetőkként tekintetek, hanem mint „társkormányzókra” (con-rettori), segítőkre, folyamatsegítőkre és útitársakra, akik szolgálatukat a társfelelősség, a szeretetközösségen alapuló összetartozás és az egység légkörében gyakorolják, és akiket ti is így fogadtok be. Ebben a légkörben mindenki cselekvő részese a keresztény tökéletességben való növekedés közös erőfeszítésének.
Rátérünk a második dimenzióra: az irgalmas szeretetre. Történelmetek tanúsítja, hogy a hiteles hitélet nem szűkíthető le egyfajta testetlen lelkiségre, hanem szükségszerűen torkollik a mások szükségletei iránti érzékenységbe és a fáradhatatlan, nagylelkű szolgálatba. Gondolok itt oly sok testvéretekre – férfiakra és nőkre egyaránt –, akik személyesen hoztak áldozatot, akár a legmagasabb árat is megfizetve a rájuk bízott feladat iránti hűségükért: feléjük árad nagy köszönetünk és imádságunk.
Ahol szükség van rá, a Misericordiák ott vannak: a rendkívüli vészhelyzetekben, a háborús övezetekben éppúgy, mint a mindennapi szolidaritás több ezer rejtett szolgálatában, „hogy tanúságot tegyenek – miként Ferenc pápa mondta – az irgalmas szeretet evangéliumáról a betegek, az idősek, a fogyatékkal élők, a kiskorúak, a bevándorlók és a szegények között” (Beszéd az olaszországi Misericordia és Fratres csoportokhoz, 2014. június 14.). A közösségi házak (Case del Noi), a szociális boltok, az élelmiszerbankok, a házi segítségnyújtás, a lelkigondozói beszélgetések és a kísérő szolgálatok révén a bizalomra épülő kapcsolatokat és a társadalmi beilleszkedés olyan útjait teremtik meg az emberek számára, amelyek messze túlmutatnak a – bármennyire is szakszerű – puszta szolgáltatásnyújtáson. Nem éritek be azzal, hogy „tesztek értük”, hanem elkötelezitek magatokat amellett, hogy „együtt járjatok velük”. Felismeritek a másikban a fivért és a nővért, akiknek saját méltóságuk és történetük van; hálával találkoztok velük, mint kölcsönös ajándékkal, és velük együtt haladtok a szentség útján.
Végezetül van még egy szempont, amelynél érdemes elidőznünk: ez pedig a mai kor szükségletei iránti fogékonyság, amely szintén sajátotok. A szilárd lelki és közösségi alapoknak, valamint a felebaráti szeretet iránti buzgóságnak köszönhetően a Misericordiák évszázadok óta tanúskodnak az alkalmazkodás és a megújulás képességéről. Megmutatják, hogy az „együtt” és a „szeretetből” végzett munka segít a szabad és kreatív cselekvésben is (vö. Ferenc pápa beszéde a Caritas Italiana tagjaihoz alapításuk 50. évfordulóján, 2021. június 26.). Ennek jele az a számos és sokrétű tevékenység, amelyet az évszázadok során a felebarát szükségleteihez mérten felkaroltatok. Ilyen jel az is, hogy ebben a teremben a rendtagok mellett jelen vannak a „Fratres” tagjai is – akik a közelmúltban jöttek létre, hogy a vér-, szerv- és szövetdonáció révén az ajándékozás kultúráját hirdessék –, valamint a „Kis Irgalmasság” (Piccola misericordia) képviselői, ahol a gyermekek már korán megtanulják a tevékeny szeretet megélését.
Szeretett testvéreim! Arra bátorítalak benneteket, hogy továbbra is tartsatok ki elkötelezettségetekben mint olyan közösség, amelyben intenzíven megélitek a hitet és gyakoroljátok az irgalmas szeretetet. Törekedjetek a lelki növekedésre, szolgáljatok örömmel és egyszerűséggel, távol tartva magatokat minden hatalmi logikától, s életeteket Isten dicséretének és mindazok javának szentelve, akiket az Úr az utatokba vezérel. Legyetek mindenkor a remény, a szeretet és a béke hírnökei, miként azt a Jubileumi Ikon jelképezi, amely hosszú útja során oly sok közösséget felkeresett, s amelyet most Ukrajna fiai és lányai kapnak meg útravalóul.
Köszönöm mindazt, amit tesztek; imádságaimban hordozlak titeket, és szívemből adom rátok és családtagjaitokra Apostoli Áldásomat. Köszönöm!
forrás: Bollettino
kép: Vatican Media
