DEKRÉTUM
Szent John Henry Newman,
áldozópap és egyháztanító ünnepének
az Általános Római Naptárba való felvételéről
Isten kegyelmének szelíd fénye, amely e világba jött, hogy megvilágosítsa a népeket (vö. Lk 2,32), John Henry Newmant arra vezette, hogy a Katolikus Egyházban találja meg békéjét, és olyan erőt adott neki, hogy ezt mondhatta: „Isten azért teremtett engem, hogy egy meghatározott szolgálatot tegyek érte. Részem van ebben a nagy műben; egy láncszem vagyok, összekötő kapocs az emberek között. Nem hiába teremtett engem.” Hosszú élete során Newman bíboros fáradhatatlanul végezte azt a küldetést, amelyre meghívást kapott: az értelmi kutatás, a prédikálás és a tanítás szolgálatát, valamint a szegények és a legkisebbek iránti elkötelezett szeretetszolgálatot.
Élénk elméje maradandó és nagy jelentőségű műveket hagyott ránk a teológia és az egyháztan területén, valamint költői és áhítatos írásokat. Állandó törekvése, hogy az árnyékokon és képeken túllépve eljusson az igazság teljességéhez, példává vált a Feltámadt Úr minden tanítványa számára. Így Szent John Henry Newman, akit az Egyház a történelem során zarándokútját járó közösség számára ragyogó világosságként ismert fel, méltán sorolható az Általános Római Naptárba felvett többi szent egyháztanító közé.
Ezért XIV. Leó pápa, tekintettel arra, hogy nemrégiben az Egyház doktora címét egy, az egész hívő közösség számára kiemelkedő jelentőségű szent pásztornak adományozták, elrendelte, hogy Szent John Henry Newman, áldozópap és egyháztanító, kerüljön be az Általános Római Naptárba, és fakultatív emléknapját mindenütt október 9-én ünnepeljék.
Ezt az új emléknapot be kell illeszteni a szentmise és a zsolozsma ünneplésére szolgáló valamennyi naptárba és liturgikus könyvbe, a jelen dekrétumhoz csatolt liturgikus szövegek alkalmazásával, amelyeket le kell fordítani, jóvá kell hagyni, majd e Dikasztérium megerősítése után a Püspöki Konferenciák kötelesek kihirdetni.
Minden ellenkező rendelkezés ellenére.
Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztériumból, 2025. november 9-én, a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepén.
Arthur Roche bíboros
prefektus
✠ Vittorio Francesco Viola O.F.M.
érsek, titkár
Kiegészítések a római rítus liturgikus könyveihez Szent John Henry Newman áldozópap és egyháztanító fakultatív emléknapjára
AZ ÁLTALÁNOS RÓMAI NAPTÁRBAN
OKTÓBER
9. Szent John Henry Newman, áldozópap és egyháztanító
A RÓMAI MISEKÖNYVBEN
Október 9.
Szent John Henry Newman, áldozópap és egyháztanító
A lelkipásztorok közös részeiből: egy pásztorért, vagy az egyháztanítók közös részeiből.
Könyörgés (Collecta)
Istenünk,
aki Szent John Henry Newman áldozópapnak,
amikor kegyes fényedet követte,
megadtad, hogy békét találjon Egyházadban,
add meg jóságosan,
hogy közbenjárására és példáját követve
az árnyékok és képek világából
eljussunk igazságod teljességébe.
A mi Urunk Jézus Krisztus által.
A SZENTMISE OLVASMÁNYAINAK RENDJÉBEN
Október 9.
Szent John Henry Newman, áldozópap és egyháztanító
A lelkipásztorok vagy az egyháztanítók közös olvasmányaiból.
Első olvasmány: Sir 39, 8–14 (röv. 6–11)
Válaszos zsoltár: Zsolt 39
Alleluja: Mt 23,9b.10b
Evangélium: Mt 13,47–52
AZ IMAÓRÁK LITURGIÁJÁBAN
Október 9.
SZENT JOHN HENRY NEWMAN
ÁLDOZÓPAP ÉS EGYHÁZTANÍTÓ
1801-ben Londonban született. Több mint húsz éven át anglikán lelkészként és az oxfordi Oriel Kollégium tagjaként működött. A korai Egyház történetének alapos tanulmányozása nyomán fokozatosan a katolikus hit felé vonzódott, míg végül 1845-ben – saját szavaival élve – a Megváltó egyetlen nyájába nyert felvételt. 1847-ben katolikus pappá szentelték, majd Angliában megalapította Néri Szent Fülöp Oratóriumát. Számos, nagy hatású írást hagyott hátra különféle témákban. Alázatos és buzgó pásztorként méltatták, aki kivételes szellemi világosságával gazdagította az Egyházat. 1879-ben XIII. Leó pápa a bíborosi kollégium tagjává tette. 1890. augusztus 11-én hunyt el Birminghamben. 2019-ben szentté avatták, 2025-ben pedig XIV. Leó pápa az Egyház doktorává nyilvánította.
A lelkipásztorok közös részeiből: papokért, vagy az egyháztanítók közös részeiből.
Olvasmányos imaóra
Második olvasmány
Szent John Henry Newman áldzópap és egyháztanító írásaiból
(Apologia Pro Vita Sua, V. fejezet)
„Úgy tűnt, mintha a hullámok hánykolódása után végre kikötőbe érkeztem volna.”
Amióta katolikussá lettem, és azóta sem, nincs már mit elmondanom vallási nézeteim alakulásáról. Elmémet azonban semmiképpen sem hagytam tétlenül, és nem tartózkodtam a teológiai gondolkodástól sem; mégis sem gondolkodásomban, sem szívemben nem tudok semmiféle ingadozásról vagy nyugtalanságról beszámolni. Minden kételytől mentesen, tökéletes békében és nyugalomban élek mindmáig. Nem vagyok tudatában annak, hogy megtérésem napja óta akár értelmem, akár erkölcseim megváltoztak volna. Nem érzem úgy, hogy hitem erősebb lenne a kinyilatkoztatás alapvető igazságaiban, sem hogy nagyobb önuralommal rendelkeznék, sem hogy buzgóbb lennék. Mégis úgy tűnt számomra, mintha a hullámok hánykolódása után végre kikötőbe érkeztem volna; ezért mindmáig tartósan boldognak vallom magam.
Az anglikán hitvallás azon tételeit sem találtam különösebben nehéznek elfogadni, amelyek korábban hiányoztak belőle. Némelyiket már régebben is elfogadtam; a többivel pedig minden fenntartás nélkül egyetértettem. Amit befogadásom napján minden vita nélkül megvallottam, azt ma is ugyanúgy vallom. Hiszen a keresztény hitvallás minden egyes cikkelyében – akár katolikusok, akár protestánsok vallják – vannak értelmezési nehézségek, amelyeket sem tagadni, sem egyszerűen feloldani nem tudok. És bár sokan – köztük én is – tapasztalnak nehézségeket a vallás területén, soha nem láttam összefüggést e nehézségek felismerése – bármily élesek és bármily számosak legyenek is – és az azokhoz kapcsolódó tanítások megkérdőjelezése között. Úgy tűnik számomra, hogy tízezer nehézség sem képes egyetlen kétséget sem szülni, mivel a nehézségek egyáltalán nem mérhetők a kételyekhez. A nehézségek ugyanis valóban jelen lehetnek az érvelésekben; itt azonban a tanítások belső nehézségeiről beszélek, illetve arról, ahogyan e tanítások egymáshoz viszonyulnak. Ahogyan valaki bosszankodhat amiatt, hogy nem tud megoldani egy matematikai feladatot, még akkor is, ha a megoldás már adott vagy megőrzött, de ettől még nem kételkedik abban, hogy a megoldás elfogadható, vagy hogy létezik valamilyen helyes megoldás. Véleményem szerint a hit valamennyi dogmája közül a legnehezebb az, hogy Isten létezik – és mégis ez az, amely a legerőteljesebben vésődik az emberi értelembe.
Vannak ugyan, akik a transzszubstanciáció tanát nehezen hihetőnek tartják. Én magam – mivel katolikussá válásom előtt nem hittem ebben a tanításban – mégis, mihelyt felismertem, hogy a római katolikus Egyház Isten szava hiteles tolmácsa, és hogy ezt a tanítást kezdettől fogva kinyilatkoztatottnak vallja, minden nehézség nélkül elfogadtam. Készséggel elismerem, hogy e tanítást felfogni nehéz, sőt emberi értelemmel lehetetlen; de azt nem értem, miként lehet nehéz hinni benne. Hiszem ugyanis az egész kinyilatkoztatott dogmát, amelyet az apostolok tanítottak, az Egyház továbbadott, és amelyet az Egyház számomra kinyilatkoztatott; elfogadom úgy, ahogyan azt most értelmezi, és hallgatólagosan úgy is, ahogyan ugyanazon tekintély – amelyre e feladat rábízatott – a világ végéig értelmezni fogja. Ragaszkodom továbbá azokhoz a hagyományokhoz, amelyeket az Egyház mindig és mindenütt elfogadott: ezek olykor magukban hordozzák a dogmatikus meghatározások tartalmát, és minden korszakban szöveget és mintát nyújtanak a már kinyilatkoztatott katolikus dogmák számára. Alávetem magam a Szentszék egyéb rendelkezéseinek is – akár teológiai természetűek, akár nem –, amelyeket a saját maga által meghatározott eszközökön keresztül bocsát ki; függetlenül attól a kérdéstől, hogy rendelkeznek-e tévedhetetlenséggel, kötelességemnek tartom, hogy legalább engedelmeskedjem és igazodjam hozzájuk. Úgy vélem továbbá, hogy a katolikus hit vizsgálata az évszázadok során fokozatosan különféle és meghatározott formákat öltött, tudományos rendszerré épült, és sajátos érveléssel és nyelvezettel gazdagodott, amelyet olyan nagy tanítók dolgoztak ki, mint Athanasziosz, Ágoston és Aquinói Tamás. Ezt az értelmi örökséget, amely ránk, későbbi korok embereire szállt, semmiképpen sem kívánnám megbontani.
Responsorium
vö. Ef 3,7.10; Jn 16,13
R. Az evangélium szolgájává lettem Isten kegyelmének ajándéka szerint, amely hatalmának erejéből adatott nekem, * hogy az Egyház által nyilvánvalóvá váljék Isten sokrétű bölcsessége.
V. Amikor pedig eljön az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. * Hogy nyilvánvalóvá váljék.
Könyörgés
Istenünk, aki Szent John Henry Newman áldozópapnak, amikor kegyes fényedet követte, megadtad, hogy békét találjon Egyházadban, add meg jóságosan, hogy közbenjárására és példáját követve az árnyékok és képek világából eljussunk igazságod teljességébe. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
A RÓMAI MARTIROLÓGIUMBAN
Október 9-éhez, első helyen hozzáadandó:
Szent John Henry Newman, az Egyház doktora, Angliában született, kiváló filozófus és teológus; anglikán hitvallásban nevelkedett, majd Boldog Domonkos, az Istenszülő Anyáról nevezett Passió Kongregáció tagjának segítségével nyilvánosan belépett a Katolikus Egyházba. Papként Angliában meghonosította és terjesztette Néri Szent Fülöp Oratóriumát; később XIII. Leó pápa a Szent Római Egyház bíborosává nevezte ki. Prédikációival és írásaival Krisztus igazságáról ragyogó tanúságot tett.
Kommentár az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium prefektusának dekrétumához
Szent John Henry Newman egyháztanítóvá nyilvánítása
és felvétele az Általános Római Naptárba
2025. november 1-jén XIV. Leó pápa a Szent Péter téren ünnepelte Mindenszentek főünnepét, a szentévre Rómába érkezett, az oktatás világát képviselő küldöttek jelenlétében. Ezen az alkalmon a Szentatya Szent John Henry Newmant, áldozópapot egyháztanítóvá nyilvánította, és „Aquinói Szent Tamással együtt az Egyház nevelési küldetésének társpatrónusává” tette (XIV. Leó pápa, Homília).
Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztériuma a Szentatya nevében dekrétumot bocsátott ki (Prot. N. 760/25, keltezve 2025. november 9-én, a Lateráni Bazilika felszentelésének ünnepén), amelynek értelmében Szent John Henry Newman, áldozópap és egyháztanító, október 9-én, választható emléknap rangján, felvételt nyert az Általános Római Naptárba. A dekrétummal együtt latin nyelven közzétették azokat a liturgikus szövegeket is, amelyeket minden naptárba, a Római Misekönyvbe, az Imaórák Liturgiájába és a Római Martirológiumba kell beilleszteni. Ezek lefordítása, jóváhagyása, majd – e Dikasztérium confirmatio/recognitio eljárását követően – közzététele a püspöki konferenciák feladata, a jelenleg hatályos normák szerint (vö. Magnum principium motu proprio apostoli levél: AAS 109/10 [2017] 967–970; Postquam Summus Pontifex végrehajtási rendelet: Notitiæ 57 [2021] 152–222).
Szent John Henry Newman felvétele az Általános Római Naptárba – amely egyháztanítóvá nyilvánítását követi – arra irányul, hogy alakját a megvilágosító és üdvözítő igazság szüntelen keresésének kivételes példájaként állítsa az Egyház elé.
Azon eucharisztikus ünneplés homíliájában, amelynek keretében sor került Szent John Henry Newman egyháztanítóvá nyilvánításának szertartására, XIV. Leó pápa emlékeztetett arra, hogy „a minket körülvevő sötétségre való utalás visszhangra talál Szent John Henry Newman egyik legismertebb szövegében, a Lead, Kindly Light (Vezess, szelíd fény) című himnuszban”. A Szentatya így folytatta: „Az oktatás feladata éppen az, hogy ezt a szelíd fényt kínálja fel azoknak, akik különben a pesszimizmus és a félelem különösen alattomos árnyékaiban maradnának fogva. Ezért szeretném mondani nektek: tegyük hatástalanná a lemondás és a tehetetlenség hamis indokait, és osszuk meg a remény nagy okait a mai világban.” A néhai Ferenc pápa pedig a Dilexit nos kezdetű enciklikában Szent John Henry Newman életének egy másik jelentős vonására mutatott rá: arra, hogy „mottójául a Cor ad cor loquitur kifejezést választotta, mert – minden gondolatunkon és elképzelésünkön túl – az Úr úgy üdvözít bennünket, hogy a Szívéből a szívünkhöz szól. Ez a felismerés vezette őt, a kiváló értelmiségit annak belátására, hogy legmélyebb találkozása önmagával és az Úrral nem olvasmányaiból vagy elmélkedéseiből fakadt, hanem az imádságos, szívtől szívig tartó párbeszédből Krisztussal, aki él és jelen van” (26. pont).
Az ünnepre rendelt liturgikus szövegekben a könyörgés feltárja a szent lelki útjának lényegét: Isten „szelíd fénye” vezette őt mindaddig, míg el nem jutott Egyházának békéjébe. Ez az út számunkra is inspiráció és az alázatos imádság forrása, számunkra, akik az árnyékokból és a látszatokból kilépve az igazság teljes fényéhez kívánunk eljutni.
Az olvasmányok kiválasztása arra törekszik, hogy megvilágítsa a szent életének és személyének egyes jellegzetes vonásait. Az első olvasmány Sirák könyvéből olyan embert mutat be, aki az Úr akaratából telve van az értelem lelkével (vö. Sir 39,8–14). A válaszos zsoltár (Zsolt 39,2.4ab.7–8a.8b–9.10) refrénje – „Íme, eljöttem, Uram, hogy teljesítsem akaratodat” – lehetővé teszi a közösség számára, hogy kifejezze vágyát: a szenthez hasonlóan teljes engedelmességben éljen Isten akarata szerint, még a kedvezőtlen körülmények között is. Az evangéliumot megelőző alleluja-versben a gyülekezet elismeri és megvallja az egyetlen mennyei Atyát és az egyetlen Tanítót, Krisztust (vö. Mt 23,9b.10b). Maga az evangéliumi szakasz Máté evangéliumából való (Mt 13,47–52), ahol az Isten országa a tengerbe vetett hálóhoz hasonlítatik, amely mindenféle halat összegyűjt. Csak az érti meg az Ország példabeszédét, aki tanítvánnyá válik, és így „olyan házigazda lesz, aki kincstárából újat és régit hoz elő”. John Henry Newman Isten igazságának keresésében tanítvánnyá lett; ezért vált a hívők közössége számára a hit doktorává, aki képes kincstárából újat és régit egyaránt előhozni, merítve a kinyilatkoztatás teljes gazdagságából, amelyből a szentek bölcsessége mindenkor táplálkozik.
Az Imaórák Liturgiájában, a hagiográfiai ismertetést követően, az olvasmányos imaóra második olvasmánya az Apologia pro Vita Sua című műből való, amelyet a szent 1864-ben írt. Ebben saját katolikus hitre térésének tapasztalatát beszéli el, egy viharos tengeren hánykolódó hajó kikötőbe érkezéséhez hasonlítva.
Végül a Martyrologium Romanum Szent John Henry Newman egyháztanító dicséretét az október 9-én megemlékezett szentek sorában az első helyen közli.
E megemlékezés felvétele az Általános Római Naptárba arra hív bennünket, hogy Szent John Henry Newmant olyan emberként szemléljük, akit Isten kegyelmének „szelíd fénye” vezetett el a katolikus Egyházban megtalált békéhez. Mély teológiai és egyháztani jelentőségű, maradandó hozzájárulásai, valamint költői és áhítatos írásai ma is ösztönzik a hívők lelki és értelmi útját. Az a rendíthetetlen törekvése pedig, amellyel az árnyékokon és képeken túllépve az igazság teljességét kereste, mindmáig ragyogó példaként áll a Feltámadt Úr minden tanítványa előtt.
Arthur Roche bíboros
az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Dikasztérium prefektusa
forrás: Bollettino
kép: Vatican News
