Ma délelőtt a Vatikáni Apostoli Palotában a Szentatya, XIV. Leó pápa audiencián fogadta a perui püspököket, akik ad Limina Apostolorum látogatáson tartózkodnak Rómában.

Az alábbiakban közöljük a pápa beszédét, amelyet a jelenlévőkhöz intézett:

Kedves püspöktestvéreim!

Szeretném a legszívélyesebb üdvözletemet kifejezni mindnyájatok felé, akik Rómába érkeztetek, hogy elvégezzétek az ad Limina Apostolorum látogatást. [Köszönöm a Püspöki Konferencia elnökének a kedves szavakat, amelyeket mindnyájatok nevében intézett hozzám.] Kérlek benneteket, adjátok tovább kedves perui fiaimnak és leányaimnak, hogy a pápa szívében hordozza őket, és szeretettel emlékezik meg róluk, különösen az imádságban.

Gondviselésszerűnek látom, hogy ez a látogatás Mogrovejói Szent Turibiusz szentté avatásának 300. évfordulója keretében valósul meg. Ti, kedves testvérek, annak az evangéliumi magnak vagytok a gyümölcsei, amelyet ez a szent püspök elhintett azon a földön. Ezért szeretném javasolni, hogy az ő példájától megerősítve, a hit tekintetével szemléljük azt a valóságot, amellyel ma szembesülünk, és amelyet világosan feltárt a hozzám eljuttatott beszámolóitokban. Biztosíthatlak benneteket arról, hogy azokat figyelmesen elolvastam.

Hogyan válaszolhatunk a számos kihívásra, amelyekkel ma a perui Egyház evangelizáló küldetése során szembesül? A válasz megtalálható lehet abban, amit az amerikai földrészen működő első misszionáriusok számos írása hangsúlyoz: ad instar Apostolorum, vagyis az apostolok módjára élni – egyszerűséggel, bátorsággal és teljes készséggel arra, hogy az Úr vezessen bennünket.

Így élni mindenekelőtt az egység és a közösség őrzését és előmozdítását jelenti. Az apostolok, bár szétszóródtak a világban, egy szívvel és egy lélekkel maradtak meg ugyanabban a küldetésben. Ma is hirdetésünk hitelessége azon múlik, hogy valóságos és szeretetteljes közösség él-e a pásztorok között, valamint a pásztorok és Isten népe között, legyőzve a megosztottságot, a személyes rivalizálásokat és az elszigetelődés minden formáját. Olyan közösségre van szükség, amilyet Szent Turibiusz keresett, amikor előmozdította a limai zsinatokat. Ez a találkozó ékesen tanúskodik arról az élő közösségről, amely a hitben és a küldetésben egyesít bennünket, és lehetővé teszi számomra, hogy hálával fogadjam azt a Krisztushoz és Péter utódjához való ragaszkodást, amely szolgálatotokban megnyilvánul.

Ugyanakkor a jelen kihívásai megkövetelik az evangéliumhoz való megújult hűséget, amelyet teljességében kell hirdetni. Szent Turibiusz nem saját szavát hirdette, hanem az átvett Igét, bízva annak átalakító erejében. Ez a hűség ma is világos, bátor és örömteli igehirdetést kíván tőlünk, amely képes párbeszédet folytatni a kultúrával anélkül, hogy elveszítené keresztény identitását.

Az apostolok módjára élni azt is jelenti, hogy teljesen odaadjuk magunkat a ránk bízott szolgálatnak. Ők semmit sem tartottak meg maguknak, egészen a mártíromságig. Ugyanez a lelkület hatotta át Szent Turibiusz tanúságtételét is, aki egyetlen okból vállalta a veszélyeket és a szenvedéseket: a lelkek iránti szeretetből, hogy Krisztus szeretetét a legnehezebben elérhető helyekre is elvigye.

Ad instar Apostolorum élni azt jelenti, hogy közel vagyunk azokhoz, akik ránk vannak bízva: érdeklődünk irántuk, osztozunk életükben és útjukban. Szent Pálhoz hasonlóan, aki „mindenkinek mindene lett, hogy mindenkit megnyerjen” (vö. 1Kor 9,22), mi is arra kaptunk meghívást, hogy elébe menjünk, meghallgassunk, kísérjünk és megértsünk, hogy mindenkit Istenhez vezessünk.

Ez a közelség magában foglalja a presbitériumot, a szemináriumokat, a megszentelt életet és Isten egész népét, különös figyelemmel a leginkább rászorulók és sebezhetők felé. Olyan mély közelségről van szó, amelyről elmondható, amit Szent Turibiuszról jegyeztek fel: hogy mindenki iránt „akkora szeretetet érzett, hogy keblében hordozta őket, mintha mindegyiknek ő lett volna az apja” (vö. Pos. sup. virt., 503).

Kedves püspöktestvéreim, Peru különleges helyet foglal el a szívemben. Ott osztoztam veletek örömökben és fáradságokban, megismertem népetek egyszerű hitét, és megtapasztaltam egy olyan Egyház erejét, amely a megpróbáltatások közepette is képes a reményben való várakozásra. E nagy szeretetből fakadóan arra buzdítalak benneteket, hogy a perui Egyház jelenében termővé tegyétek azt az örökséget, amelyet Turibiusz, Rózsa, Márton és János szentektől, valamint oly sok más tanútól kaptatok.

Köszönöm ezt a találkozót és mindazt, amit azért tesztek, hogy az Örömhír minden szívben megszólaljon. A Mercedi Boldogságos Szűz Mária anyai közbenjárására bízlak benneteket, és szívesen adom Apostoli Áldásomat, amelyet kiterjesztek a papokra, a megszentelt élet tagjaira és az egész szeretett perui népre, különösen azokra, akiknek leginkább szükségük van erőre és vigasztalásra.

Nagyon köszönöm.

forrás: Bolletino
kép: Vatican Media